Shakespeare: Othello/Részlet

"Ha nincs remény s segítni nem lehet:
Hát mögé dobjuk a keserveket.
Mult bánaton búsulni, annyi, mint
Szerezni a leélthez újra kínt.
Ha kincsedet ádáz sors vette el,
Erőt, nevetni, türelembe’ lelj.
Kit megraboltak gonosz tolvajok,
Tolvaját lopja meg, ha mosolyog;
De önmagát kétszer rabolja meg,
Ki vesztésén mód nélkül kesereg."

(Fordította: Szász Károly)