2009. december 27., vasárnap

Boldogság

Úgy látszik mindig az év vége felé időzítem az életrajzokat. Azaz a régi magyar színésznők életrajzának az olvasását. Tavaly Turay Ida, most pedig Tolnay Klári életének egy-egy szelete jelent meg szemem előtt. Mindez Párkány László jóvoltából történhetett meg, hiszen ő írt könyvet a két remek színésznőről - egyes szám első személyben.
A mostani könyv egy antikvár darab, 1988-ban jelent meg, tehát tíz évvel a művésznő halála előtt (Tolnay Klári - egyes szám első személyben). Kellemesen kikapcsolódtam, míg olvastam. Tolnay Klárit gondolom nem kell bemutatnom - esetleg a fiatalabb generációnak -, most ezt nem is teszem, inkább pár szemelvényt kiragadok a könyvből, s a végén egy kis dalocskával zárom soraimat.

"... a hetvenes években Vámos László rázott meg. Éppen olyan mérgesen, mint Jób Dániel 1938-ban, a Francia szobalány főpróbáján. Vámos használta ezt a kifejezést: lusta színésznő vagyok. Tartózkodom az átéléstől. Engem rázni, ütni, rúgni kell, meg kell alázni, hogy a szerepemre találjak. Tudod ki vagy te ebben a szerepben? - kérdezte Vámos - Ha nem tudnád: Tolnay Klári vagy ! ...
Igen, Tolnay Klári is én vagyok, s most, hogy visszatekintek az elmúlt évtizedekre, s magam is felteszem a kérdést: ki vagyok én? - van bennem egy jó adag félsz is. Ha tárva van az ajtó, kihűl a szoba. Magyarán: azon töprengek, hogy magánéletem bevilágítatlan zugaiba mennyi napfényt engedhetek. Ha néhol szemérmesnek mutatkoznék, ez neveltetésem, emberi-művészi világlátásom következménye. Azt azonban jó lelkiismerettel ígérhetem, hogy lelki cipzáramat nemcsak félig nyitom ki. "

"Gergely Ágnes jó tíz évvel ezelőtt, egy interjú során megkérdezte tőlem, most például miről szeretnék beszélni. Azt feleltem: a környezetszennyezésről. Arról, hogy a környezet védelmét nagyon korán, az iskolában kellene elkezdeni. Minden osztály kapjon valahol egy parcellát, és azt ápolja, szeresse mint a saját növényeit. Az angol gyerekeket már kicsi korukban kiviszik a parkokba, ligetekbe, hogy megismerjék a természetet. Nem véletlen, hogy az angolok találták ki a víkendet. Aki így nő fel, az húszéves korában nem rombolja szét a fákat, mert köti a gyerekkori emlék. Láttam az erkélyről néhány ilyen rombolást. Senki nem szólt rá a rombolókra! Igen, computerre megtanítjuk őket, de gyöngédségre nem."


Becstelen brigantyk

Az ünnep alatt szokás szerint minősíthetetlenül szörnyű volt a tv-k műsorfelhozatala, ezért a házi tékából válogattunk. Már egy ideje meg akartam nézni az új Tarantino-filmet, de valahogy nem jutott rá idő. Ma délután végre nekiültünk. A fiam már látta, ezért őt száműztem, mert elég szószátyár, féltem, hogy elmeséli az egész sztorit.
A film egy csapatnyi zsidó-amerikai katonáról szól, de van köztük egy német és egy osztrák is, akiket Franciaországban vetnek be, hogy fejenként 100-100 német skalpot gyűjtsenek be. Útjukat brutálisan kivégzett és megskalpolt német holttestek jelzik, míg a túlélők homlokára horogkeresztet vésnek, hogy egész életükre megjelöljék őket. Az ő történetükkel párhuzamosan folyik egy másik sztori is, a családját meggyilkoló németek elől Párizsba menekülő fiatal zsidó lányé, Shosannáé, aki egy mozit vezet, és ott összeismerkedik egy német háborús hőssel, aki eléggé erőszakosan és ijesztő módon elkezd udvarolni a lánynak. Ez a katona egy hatalmas hőstettet hajtott végre, egyedül szembeszállt és végzett 300 amerikai katonával Olaszországban, és ezzel olyannyira kivívta feljebbvalói, különösen Goebbels elismerését, hogy filmet forgattak róla, amit itt Párizsban kívánnak bemutatni. A katona ráveszi a feletteseit, hogy a lány mozijában legyen a premier, amelyre maga Hitler is hivatalos, a Harmadik Birodalom vezérkarának krémjével egyetemben. A lánynak ez kapóra jön, és elhatározza, hogy bosszút áll a németeken: felgyújtja a mozit a bent tartózkodó náci hordával együtt. A két szál ezen a ponton kapcsolódik össze, az angolok révén a brigantik is tudomást szereznek az előadásról, és elkezdik szövögetni a saját tervüket, hogyan tudnának bejutni és minél több, lehetőleg minél magasabb rangú nácit likvidálni.
Dióhéjban ennyi a sztori, a többi már spoilerezés lenne.

A szokásos Tarantino-mozit vártam, de most nem ezt kaptam, bár egyáltalán nem volt kellemetlen a csalódás. Legutóbb a Halálbiztost láttam tőle, amiben bőven folyik a vér, sőt ömlik, fröcsög, vagy ott van a rendezőre nagyon jellemző Kill Bill, ami szintén ilyen, de megemlíthetném az általa rendezett CSI epizódot (Grave Danger) is, amelyben az elrabolt és élve eltemetett Nick Stokes helyszínelő rémálmában a saját boncolását éli át testközelből. A Brigantykban talán két skalpolást láthatunk a maga naturalisztikus módján (az első maga Tarantino skalpja), de ennyi még elviselhető. A film legnagyobb érdeme a szöveg: igazi Tarantino-poénok a kellő időben a kellő helyen; azaz amikor nem is várod, de nagyot üt. A párbeszédeken van a hangsúly, a történet nem az akciójelenetekkel, hanem a dialógusokkal bontakozik ki, halad előre. A legjobb a film főgonosza, Hans Landa SS-Standartenführer (Christoph Waltz), akinek a legjobban megírt szerep jutott, és ő maximálisan ki is használja ezt. Szinte az egész filmet ő uralja, maga mögé utasítva Brad Pittet is, akinek mentségére legyen mondva, hogy az ő szerepe nem annyira kidolgozott.



Összefoglalva: ez egy szellemes, jól sikerült Tarantino mozi, remek színészekkel, jó poénokkal, és a Tarantinóra jellemző képi megoldásokkal és humorral. Nekem bejött.

2009. december 20., vasárnap

Egy gyönyörű szám...

Minden tiszteletem John Lennoné, aki egyértelműen egy zseni volt.
Itt olvashatjátok a dalszöveg fordítását is, nem műfordítás, hanem tartalmi, és mivel én csináltam, lehetséges hogy nem a legjobb.



Imagine there's no heaven
Képzeld el, hogy nincs mennyország
It's easy if you try
Nem lenne nehéz, ha megpróbálnád
No hell below us
Nincsen pokol sem alattunk
Above us only sky
Fölöttünk csak az ég
Imagine all the people
Képzeld el, hogy minden ember
Living for today...
Csak a mának él…

Imagine there's no countries
Képzeld el, hogy nincsenek országok
It isn't hard to do
Nem lenne nehéz megtenni
Nothing to kill or die for
Nincs miért ölni vagy halni
And no religion too
És vallás sem lenne...
Imagine all the people
Képzeld el, hogy minden ember
Living life in peace...
Békében él...

You may say I'm a dreamer
Talán azt mondod, álmodozó vagyok,
But I'm not the only one
De nem vagyok egyedül
I hope someday you'll join us
Remélem, egy nap csatlakozol hozzánk
And the world will be as one
És a világ eggyé válik majd...

Imagine no possessions
Képzeld el, hogy semmink sincs
I wonder if you can
Nem hiszem, hogy sikerülhet
No need for greed or hunger
Nincs szükség kapzsiságra vagy éhezésre
A brotherhood of man
Az emberek mind testvérek...
Imagine all the people
Képzeld el, hogy minden ember
Sharing all the world...
Osztozik a világon...

2009. december 19., szombat

Még négy nap

Karácsonyi lázban égünk, szinte repülnek a napok. Csodáltos módon teljesen nyugodtnak érzem magam, pedig eddig minden évben kész rémálom volt az ünnep előtti pár hét, idegeskedés, hogy elkészüljünk mindennel időben, beszerezzük a megfelelő ajándékokat, stb. Aztán a nagy napon hullafáradtak voltunk, és csak bambán lerogytunk a kanapéra, és kész. Ezt most nem érzem, csak azt, hogy jó lesz végre pihenni, meggyújtani a gyertyákat és a csillagszórókat, együtt lesz a család, hallgatjuk a karácsonyi dalokat és talán egy pici béke és nyugalom is beköltözik a szívünkbe, örülünk annak, hogy vagyunk egymásnak és ez így van jól. Ez a Karácsony.

Háry Emma: Karácsonyi ima

Kis Jézusom! olyan havas a tájék,
és fagyosan, zúgva sír a szél;
bánatos zokogását most is hallom,
amíg szívem Veled beszél.

Énnekem van jó, meleg szobácskám,
és az édesanyám szeret nagyon,
nem kérek magamnak ajándékot,
csak Te légy az én karácsonyom.

De lásd e földön oly nagy a bánat,
s oly sok ajtón kopogtat az ínség,
óh, ez nem a tőled megszentelt
s szentek által megáldott szegénység.

Az utcákon annyi a koldus ember,
s rongyokban szalad egy-egy kifiú;
Jézusom! Hát lehet karácsonykor
ezen a földön ember szomorú...?

Ez a nap az öröm s béke napja,
s merre ember él sikon, hegyen,
kis Jézusom, add meg – csak egy napra –,
hogy minden lélek Betlehem legyen.

Ha megszületnél minden szívben újra,
s megértenénk halk gyermekszavad,
nem lenne nálunk boldogabb ember
a karácsonyi magyar ég alatt.

2009. december 16., szerda

Beatles: So this is Christmas


Szép Ernő két téli verse



TÉL

Nézve nézem a hóeste fákat
Hol vették a haloványkék fátylat

Lélekzetem [nem elírás] hallom csak, a halkat
Ég is, föld is fátyolosan hallgat

Csuda csend ez, a varjú se károg,
Azt hiszem, a másvilágon járok.


TÉLI DAL, MERT MUSZÁJ ÍRNI

Itt a tél, itt a tél,
Itt a gyönyörű tél,
Rég elmúlt a zord nyár,
Mikor még meghűltél.

Itt a tél, itt a tél,
Gyerünk csak sietve
Lepkét, nevelőnőt
Fogni a ligetbe.

Itt a tél, ismétlem,
Itt a bűvös évszak,
Nyisd föl a napernyőt,
A korzóra lépj csak.

Gyerünk a korzóra,
És gyerünk odábbra,
Gyerünk csak fürödni
A Scholz-uszodába.

Itt a tél, a drága,
Becsüld meg a drágát,
Minden órájának
Leszakaszd virágát.

Tűzzél hát marónit
Most a gomblyukadba,
Járj a verőfényben
Dalolva, kacagva.

Mert a tél elmúlik,
Örök az se lehet,
S jön a havas, fagyos,
Borzasztó kikelet.



2009. december 14., hétfő

Régi karácsonyi lapok

1963

1931


1925
1919
1907

József Attila: Tél


Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska!
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

1922. nov. 12.

2009. december 13., vasárnap

Johann Pachelbel - Kánon D-dúrban




18.40 - December 13.

Weöres Sándor: Pehely, mely ólomnak látszik
"Az egyéni-ember irtózik a megvénüléstől: úgy fogadja, mint elgyengülést, tehetetlenné-válást, méltatlan megaláztatást. Az igaz-ember nem irtózik a megvénüléstől, hiszen benne érheti el zavartalan kibontakozását; az ő évei lépcsők, egyre magasabbra. Ha nem félsz betegségtől, nyomortól, öregségtől, haláltól, semmiféle csapástól: részedre az öregség egyre biztosabb kiteljesülés lesz, a szegénység tehertelen szabadság, bármilyen nyomorékság gyarapodás, a halált pedig még halálod előtt megismered."


Milyen volt a thelemiták életrendje?
"Egész életüket törvény, rendelet, előírás helyett szabad akaratuk, józan belátásuk irányította. Akkor keltek, amikor jólesett, ettek, ittak, szundítottak, dolgoztak, amikor éppen megkívánták, senki sem háborította őket, senki sem kényszerítette őket emilyen-amolyan foglalatosságra. Így akarta ezt Gargantua. Életüknek egyetlen iránytűje volt:
TÉGY, AMIT AKARSZ!
 Mert a jó családból való, jól nevelt szabad embert, aki tisztességes társaságban növekedik, természettől fogva olyan ösztön és tapintat vezeti, mely szüntelenül erényes cselekedetre készteti, a bűntől visszatartja: ez adja meg emberi méltóságát. Azonban, ha gonosz erőszak és hatalom letöri és megalázza, akkor ez a nemes hajlam, mely eddig az erényre késztette, most arra indítja, hogy a szolgaság igáját lerázza és széttörje - mert mindig a tiltott dolog után törekszünk, s azután vágyakozunk, amit megtagadtak. Ilyen szabadság buzdította őket nemes versenyre, hogy soha egyebet ne tegyenek, csak ami a többieknek kellemes. Ha egyikük azt mondta: Igyunk ! - mind valahány emelte a kupát; ha a másik így szólt: Játsszunk!  - ahányan voltak, mind játszani kezdtek. Mind oly nemesen műveltek voltak, hogy sem a nők, sem a férfiak között nem akadt, aki írni, olvasni, énekelni, hangszeren játszani ne tudott volna, öt-hat nyelvet ismertek, s egyaránt tudtak azokon verselni vagy ékes prózában beszélni. Kerek világon nem akadt ezeknél vitézebb, ildomosabb lovag, ügyesek voltak lóháton, nem kevésbé gyalogosan, s úgy értettek a fegyverforgatáshoz, hogy náluk senki különbül. És sohase láttak ezeknél takarosabb, bájosabb, vidámabb, ügyesebb, hímzéshez s minden tiszteletre méltó és szabad asszonyi mesterséghez jobban értő hölgyeket. Így történt az, hogy mikor valaki szülei kívánságára vagy egyéb okból elhagyta az apátságot, magával vitte szíve választottját és megesküdtek; s ha már Thelemában barátságban és megértésben éltek, boldogságuk a házasságban csak tetéződött: úgy szerették egymást életük alkonyán, akár házasságuk első napján." - Rabelais



Az alkotásról és a műveltségről
"Az alkotó szellemű és tehetségű embernek sincsen joga ellopni valamit az önműveléshez szükséges időből az alkotás számára. Nem olyan fontos, hogy mindennap írjál; fontosabb, hogy mindennap olvassál. A  művelődéshez mindig legyen időd, mindennap. Mert nem biztos, hogy használsz hazádnak és az emberiségnek, mikor alkotsz valamit; isteni kegyelem kell ehhez. De bizonyos, hogy használsz magadnak is, hazádnak és az emberiségnek is, ha mindennap időt adsz lelked művelésének, elolvasod a kivételes alkotó szellemek valamely művének egyik szakaszát, pontosan megismersz egy igazságot vagy ismeretet. Nem fontos, hogy sok író legyen a közösségben, de fontos, hogy sok olvasó legyen. Nem fontos, hogy te szövegezd meg a szépet és igazat; fontosabb, hogy megismerjed." - Márai Sándor - Füveskönyv

2009. december 11., péntek

Mozart: Variációk egy francia gyerekdalra K. 265.

A Mozart által feldolgozott francia dalocska egyáltalán nem kötődött annak idején a karácsonyhoz, ám az évszázadok alatt annak szerves részévé vált. A magyar Hull a pelyhes fehér hó című Mikulás-váró dalról van szó...
Mozart idejében a szöveg a következőképpen hangzott, nyersfordításban: "Ó, megmondjam, mama, mi az én bajom? A papa azt szeretné, ha úgy gondolkodnék, mint a felnőttek. De én azt mondom, a cukorka sokkal fontosabb, mint az ész."

Jó kis zene. Előadó a török Fazil Say.


2009. december 8., kedd

Szilágyi Domokos

Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.) erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító.
Nyolcgyermekes családban nőtt fel. Szilágyi Domokos első verse 1956-ban az Utunkban jelent meg. Az erdélyi költészet egyik fontos alakja lett, az úgynevezett Forrás-nemzedék tagjaként indult. Kolozsvárott a Bolyai Egyetemen 1960-ban magyar szakon végzett. 1961-ben feleségül vette Hervay Gizella költőt. Az első verseskötetét az "Álom a repülőtéren"-t 1962-ben nyomtatták ki. Az Igaz Szó és az Előre munkatársa volt. Betegnyugdíjat kapott 1970-ben. Az 1970-es évek elején bejárta Németországot és Skandináviát. Utolsó éveiben Kolozsvárott élt. Súlyos betegen saját kezével véget vetett az életének. Fia, Kobak, az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg, ezután Hervay Gizella is az önkéntes halált választotta. Közös sírban nyugszanak a kolozsvári házsongárdi temetőben: Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és a gyermekük, Szilágyi Attila.
Életét, sőt egész költészetét némileg beárnyékolja a nem olyan régen napvilágra került közlemény, miszerint Szilágyi az ötvenes-hatvanas években a Securitate ügynökeként dolgozott és az ő jelentései miatt közeli barátait fogták perbe, és ítélték el. Ennek ellenére költészetét mégis a diktatúra elleni küzdelem szimbólumaként szokták értelmezni.


TITOK

A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.

A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.

De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.

(1956)

Szilágyi Domokos: Karácsony


A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.


Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.


S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.


2009. december 7., hétfő

Vincent Van Gogh - Íriszek



Egy kis adalék: ez a kép volt minden idők egyik legdrágábban elkelt festménye. 1987-ben 53 millió dollárért adták el.
Ha jól látom, a háttérben körömvirágok pompáznak.

Véres vasárnap éjszaka

Történt Abonyban 1911. november 5-én

GYILKOS MÉSZÁROS

Jertek fiatalok, jertek, olvassátok,
Könnyelmű duhajság, mily gyászt hozhat rátok.
Janó Lizi Pali jej, dehogy gondolta,
Hogy mulatságból megy a koporsóba.
Hogy házukhoz közel egy gyilkos golyója
Fiatal életét hirtelen kioltja.
Ily gyászeset történt nálunk Nagyabonyban,
E hó ötödikén, vasárnap hajnalban.

Fiatalság mulatozott, bálozott,
Mindenki a bálból idején távozott.
Csendesen a házuk felé mén,
Utána rugtat, négy kapatos legény.
"Mégy te?" - egyik közülük rákiált,
Pali e szóra meg sem állt.
Visszaszólt: "mily címen tegeznek, 
békés embert, kit nem is ismernek?"
Megy egyik bikacsökkel
fordul felemelt öklökkel.
Detári mészáros ezen pillanatban,
Pisztollyal belelőtt Lizi Pali szájába.
Szegény Lizi Palit viszik a kórházba.

Detárit kísérik a városházára.
Detári, Detári ! Hej, mit is csináltál?
Két szegény családot gyászba borítottál.
A jó feleséged sír-rí éjjel nappal,
Mit csinál a törvény gyilkoló urával?
A Döncző Juliska készült esküvőre
Mátkáját kíséri most a temetőbe.
Még pár nappal előbb, boldog mennyasszony volt,
Már is fel kell venni az özvegyi fátyolt !


Fiatal legények ebből tanuljátok:
Gondtalan duhajság gyászt hozhat reátok.


Írta: Abonyi János

2009. december 6., vasárnap

A Holiday című film zenéje

A zeneszerző Hans Zimmer.


Álmoskönyv: Fától falkáig

Fa. Élőfa: áldás, szerencse. Lombját vesztett fa: gond, bánat. Facsemete: hiábavaló fáradozás. Faiskola: munkádnak nem lesz illő jutalma. Tüzifa: jó üzlet. Faragás: örökség. Fát kivágni erdőben: betegség. Tüzifát aprítani: nagy munka eredmény nélkül.
Facsarni valamit: jót jelent.
Faggatni valakit: titokzatos esemény. Bennünket faggatnak: tervünk nem sikerül.
Fagy: vidámság. Megfagyni: egészség.
Faggyú: nyereség. Faggyúgyertya: barátság.
Fagylalt: Mulatság, adósságtól való szabadulás.
Fagyosszentek: fordulat életünkben.
Fagyöngy: álnok emberrel lesz bajunk.
Fahéj: egészség.
Fájdalom: öröm.
Fal: akadály, kellemetlenség. Falra mászni: az akadályokat sikerül majd legyőzni.
Falka: új környezetbe kerülsz. De jelent egészséget, nyereséget is.

Képeslapok a múltból 6.







 

Mikulásdal

Mivel tegnap este járt a Mikulás nálunk is, gondoltam megosztom veletek ezt a dalocskát. :)

2009. december 4., péntek

Mariah Carey - All I Want For Christmas Is You

Na, ez az a dal, amitől azon nyomban karácsonyozhatnékom támad. Sokan nem szeretik, mert ilyenkor a csapból is ez folyik, de én szeretem.

Hallgassuk hát meg...az én kedvemért, legalább egyszer...



Ugye milyen jó?

Frank Sinatra - Santa Claus Coming To Town; Jingle Bells

Hát akkor kezdjünk bele az áthangolódásra... Igaz, az időjárás még nem kedvez a karácsonynak, azonban már "tuningolhatjuk" magunkat a szentestére. A mézeskalácsra, a bejglire, az illatok kavalkádjára, a várakozásra...

Kinek, mi a kedvenc karácsonyi zenéje, dala? Kezdetnek itt van pár gyöngyszem.




2009. december 3., csütörtök

Suhancos - Bájoló

Kicsit talán más, mint az eddigiek, én se hallgatok ilyen zenéket, de ez nagyon megfogott... Szerintem gyönyörű.


Radnóti Miklós - Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.

2009. december 1., kedd

Egy idézet

"Megismerhetjük-e ténylegesen a világmindenséget?
Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
A fő kérdés azonban a következő:
Van-e valami odakint?
És miért?
És miért kell akkora lármát csapniuk?
Végül is kétségtelen, hogy a valóság egyetlen jellemzője,
hogy híján van a lényegnek.
Amivel nem azt akarom mondani,
hogy nincs lényege,
hanem hogy híján van neki.
(az a valóság, amelyről itt beszélek,
ugyanaz, mint amit Hobbes írt le,
csak egy kicsit kisebb.)
Ezért a descartes-i axiómát
-'Gondolkodom, tehát vagyok'-
jobban ki lehet fejezni a következőképpen:
Nicsak, ott megy Edna egy szaxofonnal!"
Woody Allen

Chris Isaak - két dal






Inszurrekció

  1. A magyar nemesség (Napóleon elleni) fölkelése, hadba vonulása.
  2. Hadra kelt nemesi sereg [latin].

Woody Allen


Posted by Picasa
1935-ben ezen a napon született New Yorkban Woody Allen, a zseniális rendező. Nem igazán akarok róla egy hosszabb bejegyzést írni, azt hiszem őt nem nagyon kell bemutatni senkinek, azonkívül a hálón irdatlan mennyiségű információt lehet róla fellelni. Én nagyon kedvelem, a "top 10 kedvenc filmes személyiség" között nálam előkelő helyet foglal el. Tehát csak annyit, isten éltesse sokáig Mr. Allen!

2009. november 30., hétfő

The Gossip - Heavy cross

Egy újabb érdekes dal. A Petőfin szoktam hallgatni.
A látvány se semmi...


Michelangelo Buonarroti: Mózes


Weöres Sándor: A tündér

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ég sürüjében.

Anne Gracie - TUDOROK

Miközben a király két asszony közt őrlődik, birodalma a szakadék szélére kerül...


Az ifjú VIII. Henrik nagy uralkodó, de még nagyobb élvhajhász - a tivornyák és a könnyű flörtök egymást érik a nyüzsgő királyi udvarban. A csillogó felszín alatt azonban vérre menő harc folyik a hatalomért és a vagyonért. A nemes lordok egyike saját leánygyermekét, Boleyn Annát használja fel az előmenetele érdekében. Aragóniai Katalintól hiába remél fiú utódot Henrik, így végül nem az európai háborúknak, hanem egy varázsos női szempárnak esik áldozatul. Mi mindent dob sutba a tehetséges, okos uralkodó az igaz szerelemért - józanságot, hitet, vallást, vagy akár egy országot?

Az intrikákkal átszőtt, erotikus és humoros regény a sikeres Tudorok filmsorozat első évadának könyvváltozata. Románcok, cselszövések, négyszemközt elsuttogott szavak, uralkodók és méregkeverők, talpnyalók és lázadók, álszent papok és hithű nemesek; ez a Tudorok világa.

Jodi Picoult - Tizenkilenc perc

Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát…

Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is szállhatsz róla.


Jodi Picoult – Tizenkilenc perc


Még a nyár folyamán olvastam ezt a könyvet, és nagyon megfogott.


A történet Sterling álmos kisvárosában játszódik, ahol soha semmi érdekes nem történik addig, amíg a teljesen átlagos amerikai középiskola egyik teljesen átlagos „stréber” tanulója, Peter Houghton vérfürdőt nem rendez tizenkilenc perc alatt. Az eset koronatanúja, Josie viszont semmire nem emlékszik a történtekből.

A könyvet olvasva megtudhatjuk, hogy hogyan is jutott idáig ez az intelligens, kitaszított fiú, miért és hogyan is történhetett meg mindez. Olyan kérdésekre is választ kapunk, amikre azelőtt még soha: vajon mit érezhet közben az elkövető édesanyja? Az ő hibája-e, rosszul nevelte-e a gyermekét, vagy ez már nem tartozik az ő hatáskörébe?

A világszerte méltán népszerű írónő új könyvében olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjon minket a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté?

Fény derül arra is, hogy ezek a szülők valójában egyáltalán nem ismerik a saját gyereküket, fogalmuk sincs arról mi zajlik egy ilyen középiskolában: a kialakult kasztrendszer, a „lúzerek” örökös elnyomása, az erőszak tombol, még akkor is, ha senkinek nincs fegyver a kezében.

A könyv letehetetlen, olvasatja magát, és miután befejeztem se igazán tudtam kiverni a fejemből, újra és újra át kell gondolnom a történetet. Istenítés, dicshimnuszok helyett, csak annyit üzennék mindenkinek: olvassátok el, mert tényleg megéri.


Kowalsky meg a Vega

Ma megleptem a páromat az új DVD-vel, ezért most száműzettem a hálószobába, mert ezt nyomatja ezerrel. Közzéteszem az egyik kedvencem. Gömbvillám elvileg készül egy hosszabb ismertetőre a zenekarról.

Bosszantó

Teljesen belemerültem Stieg Larsson svéd író Millenium trilógiájának első részébe. Eljutottam a 352. oldalig, amikor hirtelen elkezdődött megint a 337. Püff neki, teljes 17 oldal hiányzik. Ritkán fordul elő, de azért bosszant, ráadásul nem is volt olcsó ez a könyv, és ez a 17 oldal nagyon is lényeges a sztori szempontjából. Csütörtökön kénytelen leszek viszaküldeni a nagykerbe. Addig kiolvasom, és majd pótolom a hiányzó részt.

2009. november 28., szombat

Márai Sándor Füveskönyvéből - Az olvasásról

Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatózva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.

Advent


Advent

Az advent szó jelentése "eljövetel". A latin "adventus Domini" kifejezésből származik, ami annyit tesz az "Úr eljövetele". A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben nyeri el a jutalmát.
Advent a karácsonyt megelőző negyedik vasárnappal, Szent András napjához (nov. 30.) legközelebb eső vasárnappal veszi kezdetét, és a karácsony előtti vasárnapig tart.


Az első vasárnap alkalmával egy kék köpenybe öltözött angyal száll le az égből, hogy közelebb kerüljön az emberekhez, de sokan a nagy rohanás közepette nem veszik észre. Aznap először keresi azokat az embereket, akik meghallják hangját.

Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el.

Már csak két hét van hátra az év legszebb ünnepéig. Egy ragyogó, fehér angyal száll le a földre, kezében egy csodálatos erejű fénysugárral. Minden embert, akinek tiszta szeretet lakozik szívében, megérint fénysugarával. A fény ragyogni kezd, s megtölt minden embert békével és boldogsággal.

Az utolsó héten a mennybolton megjelenik egy lila lepelbe öltözött angyal, kezében lantot tart, s énekel a tiszta szívű embereknek. Sok kis angyal kíséretében zengi a béke dalát, s életre kelti a földben szunnyadó magvakat, hogy tavasszal virágok és zöldellő növények borítsák a földet.

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

2009. november 27., péntek

Michael Bublé új albuma

Michael Bublé új albuma októberben debütált Crazy Love címmel. Ezen az albumon szerepel egy kellemes, dallamos szám (Haven't Met You Yet).

Íme:


Macskazene

Még hogy a macskák nem tudnak énekelni...



2009. november 25., szerda

Ha...

"Ha mindenki csak akkor beszélne, amikor tudja miről beszél, kísérteties csönd ereszkedne a bolygónkra."
"If nobody said anything unless he knew what he was talking about, a ghastly hush would descend upon the Earth."-Alan Herbert angol író, politikus

2009. november 24., kedd

John Steinbeck: Orosz napló

Mostanra már eldöntöttem magamban, hogy szeretem Steinbeck írásait. Eddig kettőt olvastam, az "Egerek és emberek"-et, valamint a "Rosszkedvünk telé"-t. Az "Édentől keletre" című könyvből készült film is tetszett. Valamikor a nem túl távoli jövőben sort kerítek az " Érik a gyümölcs"-re, és a fent említett film alapjául szolgáló könyvre.
Ez a mostani könyve sem okozott csalódást annak ellenére, hogy ez egy útleírás, és ez eddig nem igazán volt az én műfajom.
1947-ben, miután Európára leeresztették a vasfüggönyt, két roppant kíváncsi művészember elhatározta, hogy meglátogatják a másik oldalt, magát a nagy Szovjetuniót. E két ember az akkor már híres amerikai John Steinbeck, és a nem kevésbé ismert magyar származású Robert Capa volt.
Szándékuk szerint egy teljesen politikamentes, tárgyilagos útibeszámolót akartak írni, amiben csak arról számolnak be előítéletektől mentesen, amit láttak. Ezt tökéletesen sikerült megvalósítaniuk, az útjukba kerülő számtalan nehézség ellenére.Már az indulásuk sem volt zökkenőmentes, sokáig kellett várniuk a beutazási engedélyre, majd Steinbeck balesetet szenvedett, kiesett a lakása ablakán, és összetörte a térdét. Végül elutaztak, és 40 napot töltöttek ott, jártak Moszkvában, Kijevben, Tbilisziben (Grúzia) és a Fekete-tengernél. Természetesen Capa csak azt fotózhatta, amit a szovjetek engedtek neki, de így is 4000 képet készített. Ebből hetven szerepel a könyvben. Láthatunk termelőszövetkezeteket, családokat, teaültetvényen dolgozó nőket, balettet, cirkuszt, hétköznapi kisembereket. És mindenütt (Grúzia kivételével, ahová nem értek el a harcok) láthatjuk a háboró pusztításának szörnyű nyomait, a németek nem kíméltek semmit, bombáztak mindent amit láttak, amiért úgy vezekeltek, hogy hadifoglyokként ők takarították a romokat.
Nagyon sok emberrel beszéltek, a legtöbb helyen nagyon szívélyesen fogadták őket, ízelítőt kaptak a híres orosz vendégszeretetből, amiben azért közrejátszhatott az, hogy az oroszok ki akartak tenni magukért a két amerikai előtt. Rövid idő alatt hatalmas mennyiségű benyomás és információ zúdult rájuk, Steinbeck meg is jegyzi, hogy ha az ember meg akar ismerkedni egy országgal, vagy egy hónapot tötltsön ott, vagy öt évet, mert rövid idő alatt nem képes feldolgozni a rengeteg új ismeretet.
A könyv olvasása közben a két férfiról is kaphatunk magánjellegű információkat, például, hogy Capa egy vízidisznó, mert órákat tölt a fürdőkádban, néha egy orosz újsággal, holott nem is tud oroszul. Steinbeck pedig kora reggel mindenféle intellektuális kérdésekkel bombázza társát, csak, hogy fitogtassa saját egyetemes műveltségét. Capa is ír Steinbeckről egy három oldalas szösszenetet, ez is nagyon mulatságos.
A hangvétel végig humoros, nem egy helyen hangosan nevettem. Nincs benne kritika, bírálat, inkább együttérzés az emberekkel, akik a háború borzalmas utóhatásait nyögik, de mégis bizakodnak, és teszik a dolgukat.
Steinbeck így összegez a végén: "Nem vonhatunk le más következtetést, csak azt, hogy az oroszok éppen olyanok, mint a világon bárhol máshol az emberek. Bizonyára vannak köztük rosszak, de elsöprő többségben vannak a jók."
Szenzációs.


2009. november 22., vasárnap

Daloskönyv 8.

Lila orgonák, oh vigasztaljatok,
mi lesz most velem, hogy mind kinyíltatok,
hiába járok a kertben, jobbra balra nézegetve,
nem találok kedvesemre, bárhol is keresem,
a sok szép virágok közt én őt nem lelem.

Lila orgonák a bokrok alól,
hallom, hogy az én szép kedvesem dalol,
mondj búcsút az orgonának,
pompázzon csak a világnak,
jöjj el vélem, én csókkal várlak,
megkérem a kezed, boldogok leszünk mi,
kettesbe veled...

Lila orgonák a bokrotok alá,
egy kis barna lányt, de elbújtatok [elbújtattalak ?],
ha nem jő elő a párom,
nem marad virág az ágon,
mind letépem, s megtalálom,
többé nem menekülsz,
bármerre szaladna, karomba repül. *


*számomra egy kicsit érthetetlen ez a versszak, de így volt leírva a Daloskönyvbe.

Képeslapok a múltból 5.



 
Ősz



Román juhászbojtárok



Spányik: No ne izéljen

2009. november 21., szombat

Fragma - Toca's Miracle


Mozart - A fény fia


Christian Jacq négykötetes művének második részével mostanra végeztem - már a nyári szabadság alatt elkezdtem olvasni, de valahogy olyan lassan ment.

Az első részben a gyermek Mozartot mutatja be a szerző, a második kötetben az ifjú, 25 éves komponistát. Már nem csodagyerek többé, keservesen meg kell dolgoznia azért, hogy megélhessen. Ráadásul nem is érzi jól magát ott, ahol van - Salzburgban - "menekülni" próbál a zsarnok Colloredo hercegérsek udvarából. Hiszen az érseknek a megszokott zeneművekre van szüksége, nem holmi újfajta mozarti különlegességekre.
Mozart dönt: elszökik Bécsbe, hogy ott teljesedjen ki, azt komponáljon, amit szeretne. Ám hamarosan be kell látnia, hogy mégsem úgy működik minden, ahogy azt ő elgondolta. A művei iránt csak a lelkesebbek rajonganak, ők biztatják további munkájában. Ahogy telnek-múlnak az évek, lassan-lassan megjön a siker is, a hírnév és a szerelem. Összeházasodik - apja és nővére ellenvetése ellenére - Konstanze Weberrel.

A történet, mint ahogy az első részben is, két szálon fut. Thamos, thébai őrző angyala mindig mellette van, próbálja őt elvezetni a helyes útra, annak érdekében, hogy elkészüljön a Nagy Mű.
II. József uralkodása idején a szabadkőművesség virágkorát éli, nem úgy mint anyja, Mária Terézia idején, aki üldözte és megtiltotta az ilyenfajta szervezkedéseket. Hamarosan Mozart is megismeri a szabadkőműveseket, ám veszély is fenyegeti, mert a birodalom kopója Joseph Anton azon van, hogy mielőbb lebuktassa és megszüntesse a szabadkőműves páholyokat. Mindenkiről feljegyzéseket, aktákat készít, köztük Mozartról is.

A történet 1779-től 1784-ig kíséri végig Mozart életét, s végül 1784-ben beavatják a szabadkőművesek körébe, itt már fejlődhet korlátok nélkül zenei képessége. A könyvben van egy jó leírás, mi is a szabadkőművesség célja:

"A szabadkőművesség célja, a társadalmi jólét növelése, ami annyit jelent, hogy feltétlen gyakorlatiasnak kell lennie. Minden eszmefuttatás, amely méltatlan gondolatokban nyilvánul meg, túlságosan elvonttá válik, és a gyakorlatban alkalmazhatatlan ismeretekben merül ki, alapvetően ellentétes a szabadkőművesség céljával. Ettől nem válunk új emberekké, általa nem teljesíthetjük küldetésünket. Szeretnénk legyőzni gyarlóságainkat és gyengeségeinket, hogy tökéletesebb emberekké válhassunk. A szabadkőművesség megnemesíti az érzelmeket, felszítja bennünk az emberek szeretetét, a jótékonyságot és az egyenességet. Minden tagját az erényre buzdítja, azt a feladatot állítja elébük, hogy fizikai és erkölcsi erejüket az emberiség javára fordítsák, segítségére siet a megalázott ártatlanságnak, támogatást és vigaszt nyújt a boldogtalannak. Számtalan eszközt és módot bevet, amellyel cselekedhet és az emberiség hasznára válhat."

Összességében tetszett a könyv, várom a további két részét is. Úgy tudom még nem jelent meg a könyvesboltokban...

Végezetül íme egy 1784-ben komponált darab, a Gluck-áriára kitalált variációk. Az eredeti művet  1783-ban hallotta a császár udvarában.





Gazdasági világválság

"...rendbe szedni azoknak az ügyeit, akik olyan személyek tanácsára, akiket nem ismertek, aláírtak olyan papírokat, amiket nem olvastak el, de melyben kötelezettséget vállaltak olyan áruk megvételére, amelyre semmi szükségük nem volt, olyan pénzen, amellyel nem rendelkeztek."
'...sorting out the difficultes of people who, upon the recommendation of people they did not know, signed documents which they did not read, to buy goods they did not need, with money they did not have.' - Gilbert Harding angol televíziós személyiség idéz egy törvényszéki bírót a munkájáról.

Capa

Jelenleg John Steinbeck: Orosz napló című könyvét olvasom, amely Robert Capa, magyar származású fotóssal közösen tett oroszországi útjukról szól. Capa a Milicista halála című képével vált világhírűvé, amelyet 1936-ban készített a spanyol polgárháború idején.

A remény

A remény éltet? Szeress, hogy remélhess!
A szeretet útja vezet a reményhez.
Légy bátor! Merjél szeretni!
Így indulj hitedet keresni.
A számbavett csapások könyve

Nina Simone

Eunice Wayman 1933-ban született, Észak-Karolinában, Tryon-ban. Hét testvére volt. Édesanyjuk szigorú, metodista lelkész volt, édesapjuk ezermester, aki borbélyként is dolgozott. Bár a család nagy szegénységben élt, a kislány tehetsége nem kerülhette el a szülők figyelmét, hisz már négyévesen zongorázhatott a helyi templomban. Óriási hatással volt rá Bach zenéje, miatta szeretett volna versenyzongorista lenni. A család, ahol az édesanyja munkát vállalt, látva a kislány káprázatos tehetségét, anyagilag támogatni kezdte őt, hogy klasszikus zongoraleckéket vehessen. Innentől egy fehér kisgyermeknek sima út vezetett volna a hírnév felé, de a kis Eunice fekete volt, és ez az akkori Amerikában, az erősödő faji előítéletek miatt, akadályokat állított sikerei útjába. Tízévesen adta első zongorakoncertjét, szülei az első sorból szerették volna nézni lányukat, de át kellett adniuk a helyüket egy fehér családnak. Állítólag Eunice felállt, és nem volt hajlandó elkezdeni a koncertet, amíg családját vissza nem ültették az első sorba. Innentől kezdve egész életét végig kísérte a rasszizmus ellen való küzdelem.
Középiskolai tanulmányai utolsó évében már rendszeresen járt zeneiskolába, és felvételizett egy magasabb szintű intézménybe is, ahová meggyőződése szerint csak a bőre színe miatt nem vették fel.
Ekkoriban költöztek Philadelphiába, ahol – hogy családját anyagilag támogathassa – zongoraleckéket adott. Amikor az egyik diákja elmesélte, hogy Atlantic City-ben egy bárban zongorázik, és többet keres, mint ő, úgy döntött, kipróbálja magát. 1954-től az atlantic city-i Midtown Bar and Grill bárzongoristája lett. Hogy elkerülje édesanyja haragját – hisz metodista hite tiltotta volna az ilyenfajta munkát – megváltoztatta a nevét, és a showbusiness világának küszöbét már Nina (spanyolul „kicsi”) Simone-ként (a francia színész Simone Signoret után) lépte át. A bár tulajdonosa kis idő múltán arra kérte, ne csak zongorán játsszon, énekeljen is. Óriási hallgatóságra tett szert. Fiatalokból álló, egyre bővülő rajongótábora estéről estére megbabonázva hallgatta különleges stílusában előadott dalait.
Egyre színvonalasabb bárokban lépett fel, míg 1957-ben a kevéssé ismert Betlehem Records ügynökség fel nem karolta. A következő évben a Porgy és Bessből az „I Love You Porgy” című dalt lemezre énekelte, amivel a rhythm and blues-listán a 2., a poplistán a legjobb 20 közé került. Karrierje felfelé kezdett ívelni. Sajnálatos módon a szerződés aláírásával a dal jogait is eladta, amit később aztán rettenetesen megbánt.
1962-ben hozzáment Don Ross-hoz, de a következő évben el is vált tőle. 1960-ban házasságot kötött Andy Stroud nyomozóból lett zenei producerrel, aki nem csak a férje, hanem menedzsere is lett. Lányuk Lisa Celeste 1961-ben született, de 1970-ben ennek a házasságnak is vége lett, eltérő politikai nézeteik, és Nina Simone karrierje miatt.
A hatvanas években Nina Simone egyre elkötelezettebben harcolt az emberi jogokért, gyakorta felemelte szavát a fajüldözés ellen. Amikor 1963-ban Alabama-ban egy baptista templomban felrobbantottak egy bombát, ami négy fekete kisgyerek halálát okozta, megírta a „Mississippi Goddam” című dalt, ami élesen bírálja népének kényszerhelyzetét az akkori Amerikában, ezért nem nagyon játszották a rádiókban. További dalaival is "kifejtette" álláspontját: a „(To Be) Young, Gifted and Black”, az „Old Jim Crow”, a „Backlash Blues”, valamint a „Why?” legszebb példái véleményének kinyilvánítására. Az amerikai hatóságok ezt egyre nehezebben nézték el neki.



Nina egyre elkeseredettebb volt a kialakult helyzet miatt, ráadásul összeveszett a lemezkiadó cégével is, így elhagyta hazáját. Barbadoson, majd a nyugat-afrikai Libériában, később európai országokban élt. Svájcba költözött, és megpróbált visszatérni a showbusinessbe, de kísérlete óriási bukással végződött. Akkori szponzoráról, akiben vakon megbízott, kiderült, hogy egy szélhámos, kisemmizte őt és gyakorlatilag mindenét elveszítette. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után Nina Simone újra megtalálta hitét, és bizakodva tekintett a jövőbe.
Azzal az eltökélt szándékkal költözött vissza Amerikába, hogy újra hírnevet szerez magának szülőföldjén, de amikor 1978-ban hazatért, adótartozásai miatt letartóztatták. Az énekesnő a vietnami háború elleni tiltakozásul tagadta meg állampolgári kötelezettségeinek teljesítését.
Amikor visszatért Európába, Franciaországot választotta új hazájául. A hetvenes években Billie Holiday és Jacques Brel szerzemények, filmdalok, népdalok is belefértek repertoárjába. Összesen kilenc albumot készített akkoriban az RCA stúdiójában.
A hetvenes években kis együttesekkel jazzt játszott, gospelt énekelt. Eltávolodott a slágerek világától, emiatt a közönség is elpártolt egy kicsit tőle. Komoly anyagi nehézségek között élt, és magánélete sem volt rendben.
A nyolcvanas évektől gyakran szerepelt a televízióban; egyik korai dala, az 1958-as „My Baby Just Cares For Me” Angliában siker lett, 1991-ben „I Put a Spell On You” címmel könyv jelent meg életéről,1993-ban „A Single Woman”-ért Amerikában is ünnepelték.



A kilencvenes években Franciaországban többször összetűzésbe került a törvénnyel: egyik szomszédja fiát légpuskával meglőtte, mert az nevetésével és ricsajozásával zavarta a koncentrálásban. Máskor a lemezkiadó cége adminisztratív munkatársára lőtt rá, aki szerinte kevesebb tiszteletdíjat fizetett neki, mint kellett volna.
Ekkoriban már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy ezen kirohanásai nem csupán bonyolult, karakteres, különc habitusából erednek, hanem más, vélhetőleg pszichés problémák állhatnak a háttérben. Ám az, hogy valóban bipoláris zavarral – a mániás depresszió súlyosabb fajtája – kezelték 1960-as évektől, csak a 2004-ben megjelent életrajzából derült ki. 2003. április 21-én, hetven éves korában halt meg, az otthonában.

Lugosi Viktória :Dafke


Ez volt az első találkozásom Lugosi Viktóriával, az előző könyve, az Ajvé valahogy elkerülte a figyelmemet, de ezek után ezt pótolni fogom. Ez a regény nem is annyira a témájával fogott meg, mert szerencsére nekem nem adódtak efféle problémáim, hanem az ahogyan az írónő elmeséli az egész történetet. A probléma a gyermekvállalás körül forog, azaz inkább a sikertelensége körül. A főszereplő pár hiába egészséges, kettejüknek mégsem lehet gyereke, ezért elhatározzák, hogy orvosi segítséget vesznek igénybe. Ekkor megkezdődik az igazi kálvária, hat orvosi beavatkozáson vesznek részt, rengeteg izgalommal jár az egész, belekerülnek a rendszerváltás körüli egészségügyi gépezetbe. (A helyzet azóta vajmi keveset javult, sőt..) Orvosok, nővérek, sorstársak egész sorával ismerkednek meg. A főszereplő rengeteg szélsőséges érzelmet él át, a reménytől a legsötétebb kétségbeesésen át. Nagyon könnyen együttérzünk a mesélővel, hiszen rengeteg humorral próbálja meg átvészelni ezt a nehéz időszakot, és oldottan beszélni el nekünk a történteket, beleszőve mindeközben a családi hátterét, ifjabb korát. A jelen egy pillanatáról felsejlik neki egy múltbéli történés, és máris megismerkedhetünk a mamájával, a férje apjával és annak anyjával, Mici nénivel. Mici néni az egyetlen, akihez a fiatal házaspár minden körülmények között, fenntartások, és ronda beszólások, érzelmi zsarolás nélkül tud fordulni, mert a két szépreményű nagyszülő bizony nehéz eset. A sors fintora, hogy Mici néni már nem lehet jelen, amikor a megpróbáltatások sikeresen véget érnek.
Tetszett az egész könyv, annyira jellegzetesen magyar, és pesti, hogy sokszor azt éreztem a visszaemlékezések során, jé ez tényleg ilyen volt, velem is valami hasonló történt abban az időben. Szívből tudom ajánlani mindenkinek, nem fog csalódni.

2009. november 20., péntek

Maori teremtésmítosz

Valaha, az idők kezdetén, még nem élt ember a földön. Nem voltak madarak, és nem voltak állatok sem. Hiányzott az égő Nap az égről, így nem voltak fénylő nappalok sem.
Kietlen, fekete éjszaka borult a földre. Fekete éjszaka - hold és csillagok nélkül. Nem volt sehol egy szikrányi fény.
Ebben az éjszakában nem csendült hang, nem zendült szél, csak a mély sötétség hallgatott.
Rangi, az Égapa és Papa, a Földanya még összesimulva, egymásba ölelkezve feküdtek. Amiatt volt sötétség a földön. Olyan szorosan ölelték egymást, hogy a napsugár sem férhetett közéjük, a szél sem surranhatott el kettőjük között. Rangi és Papa között csak a néma, végtelen éj feküdt.
Ranginak és Papának sok gyermeke volt, s a gyermekek valamennyien istenek voltak: Tane, az erős, Tu, a harcias, Ta-whiri - Tane féltékeny vetélytársa -, Rongo, a nagyevő és Tanga-roa, a tengerek ura.
Ranginak, az Égapának és Papának, a Földanyának még számos gyermeke volt. A szülők szorosan maguk közé ölelték valamennyit. A gyermekek nem tudtak felállni, és nem tudtak járni. Csak kúsztak, másztak a sötétben, soha nem láthatták a napot, soha nem érezhették a hűsítő szelet.
Egy nap az egyik fiú, Tane így szólt:
- Nem élhetünk így tovább! Anyánk és apánk agyonprésel bennünket. Valamit tennünk kell!
- Igen, igen! - kiáltották a testvérei. - Állni akarunk! Járni akarunk! A nap fényét áhítjuk! De mit tehetünk?
A legharciasabb testvér, akinek Tu volt a neve, így szólt:
- Öljük meg őket!
- Nem! - szólt Tane. - Nem ölhetjük meg apánkat és anyánkat. Én tudom, mit kell tennünk; próbáljuk meg szétválasztani őket!
Fivérei beleegyeztek. Valahányan, csak Ta-whiri nem.
Rongo a hátát Égapának feszítette, aztán térdével és kezével tolni kezdte Földanyát. Bár minden erejét összeszedte, nem volt képes elmozdítani Rangit Papa mellől.
Aztán Tanga-roa próbálta meg szétválasztani a szülőket.
Nagyot taszított apján, s ugyanabban a pillanatban anyját lefelé nyomta. Közben fel-felhorkant, majd' megszakadt az erőlködéstől, de nem ment velük semmire. Rangi és Papa nem mozdult egymás mellől.
- Álljatok meg! - kiáltotta Ta-whiri. - Nem szabad szétválasztani a szüleinket! Nem jó, amit teszünk.
A testvérei azonban rá se hederítettek. Egymás után sorra nekiveselkedtek, és megpróbálták elszakítani Rangit Papától. De ez sehogyan sem sikerült. Égapa oly szorosan ölelte magához Földanyát, hogy egyikük sem tudta szétválasztani őket.
Már csak két testvér volt hátra: Tane és Ta-whiri.
Tane előlépett. Tane, az erős.
Rátérdelt Papára, a Földanyára. Vállát Ranginak, az Égapának feszítette, aztán minden erejével megmozdította őt.
Rangi és Papa megremegett.
Rangi fölkiáltott:
- Gyermekeim, mit tesztek velünk?
Tane azonban megfeszítette két izmos karját, és még magasabbra emelte Rangit. Szülei sírva fakadtak, hangos zokogásuk betöltötte az egész teret. Tane ekkor még egy végsőt taszított rajtuk, s Rangi és Papa lassan eleresztették egymást. Égapa és Földanya elváltak egymástól - örökre...
Tane talpra szökkent, kiegyenesedett, s megállt közöttük szálfa-sudáran.
A fény pedig elárasztotta a földet. Most először látták meg Rangi és Papa gyermekei a Napot. Most először sétáltak szabadon Földanyán.
- Tane! - kiáltották a testvérei. - Te vagy a legerősebb köztünk. Végre szabadok vagyunk! Ezután már a nap fényében fog telni az életünk.
Csak Ta-whiri nem szólt semmit.
Rangi és Papa többi gyermeke azonban boldogan élt Földanyán, aki immár arany napfénybe öltözött.
Tane fa- és páfrányerdőket ültetett. Madarakat teremtett, hogy énekeljenek az erdőben. Virágokat fakasztott, hogy viruljanak a levelek zöldje közt. - Tane az erdők istene lett.
Tanga-roa hallal töltötte meg a föld tengereit. Némelyik halnak uszonya volt, némelyiknek kagylóháza. Ő teremtette a tenger minden lakóját. - Tanga-roa a tengerek istene lett.
Rongo, a nagyétkű; ő lett minden ehető növény atyja. Ő ültette az első édesburgonyát és a yam-gyökeret. - Rongo az ételek istene lett.
Tu volt Rangi és Papa legharciasabb gyermeke. Folyton-folyvást a csaták tüzét kereste. - Tuból a hadak istene lett.
Ők és az összes többi gyermek - a Földanyán találták meg édes otthonukat. Csak Ta-whiri nem maradt közöttük. Ő a levegőben - Rangi és Papa között - lelte meg hazáját. Ő lett a szelek istene, a hurrikánok és a viharok atyja.
Ta-whiri még ma is haragban van a testvéreivel.
Olykor keresztülsüvít Tane erdein.
Olykor átalzúg Tanga-roa tengerein.
Olykor elpusztítja Rango termését.
Olykor szürke felhőket hoz, hogy eltakarja Rangi szomorú arcát.
Égapa sír, eső-könnyei Földanyára hullanak. Földanya is sír. Az ő könnyei a források.
Eső és forrás egymásra lelnek, egybekelnek, s a végtelen erdőkön át együtt futnak a folyókkal - egészen a tengerekig.

2009. november 18., szerda

Hopi indiánok

Hopi teremtésmítosz

A világ teremtése

Kezdetben csak a Teremtő, Taiowa létezett. Minden egyéb csupán végtelen űr volt. Nem létezett sem kezdet, sem vég, sem idő, sem forma, sem élet, csak a végtelen űr. A kezdet és a vég, az idő, a forma és az élet csak a Teremtő elméjében volt meg.
Először a Teremtő, a végtelen, létrehozta Sótuknang-ot, a végest, az első erőt, akit megbízott a világ megteremtésével. Taiowa tervének megfelelően Sótuknang először a szilárd anyagot hozta létre a határtalan űr anyagából, és kilenc világot épített belőle. Egyet a Teremtő számára, egyet saját maga számára, és hetet az eljövendő életformák számára. Aztán került sor a vizek, majd a levegő megteremtésére. Ezek után Sótuknang az első világba, Tokpelá-ba ment, ahol megteremtette Pók Asszonyt. Amint életre kelt, és nevet kapott, megkérdezte: - Miért vagyok én itt? Sótuknang felvilágosította őt, hogy az ő feladata lesz életet teremteni az újonnan létesített világba. Először az Ikreket teremtette meg, úgy, hogy földdarabot vett a szájába, melyet nyálával meglágyított, majd két alakot gyúrt belőle. Egy fehér köpennyel borította be őket, mely nem volt más, mint a teremtő bölcsesség, és elénekelte fölöttük a Teremtés Dalát. Ettől az Ikrek életre keltek. Az ő feladatuk volt egyrészt a Föld megszilárdítása, másrészt a hang kibocsátása, melyet átvettek a föld tengelye mentén lévő rezgésközpontok, úgyhogy az egész világ a Teremtő hangját visszhangozta.
Ezek után Pók Asszony az Ikrek megteremtéséhez hasonló módon teremtett embereket. Először négy különböző színű (sárga, vörös, fehér és fekete) földet vett, melyek, miután az éneklést befejezve leemelte róluk a köpenyt, férfiakként keltek életre. Őket Pók Asszony Sótuknang képére formálta. Ezek után ismét négy emberi lényt teremtett, az előzőkhöz hasonló módon, de ezeket most a saját képére formálta. Ők voltak az első asszonyok.
Az első emberek azonban, bár életre keltek és mozogtak, nem tudtak beszélni. Ezért Pók Asszony az egyik Ikerhez, a Visszhanghoz fordult. Az ő kiáltására visszhangzott a Föld tengelye mentén, és az egész Világegyetemen át. A hívásra megjelent Sótuknang, akinek Pók Asszony elmondta mi a gondja. Az első erő ekkor mindegyik színű emberpárnak különböző nyelveket adott, bölcsességet, és erőt, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. Csak annyit kért tőlük, hogy harmóniában és szeretetben éljenek, sohasem feledkezve el a teremtőjük iránti tiszteletről.

Az ember bűnbeesése

Az emberek elterjedtek és sokasodtak az első világban. Bár más nyelveket beszéltek, beszéd nélkül is megértették egymást. Ehhez hasonlóan megérezték az állatok érzéseit és gondolatait is. A különböző színű emberek és állatok mind egynek érezték egymást.
De idővel néhányan közülük megfeledkeztek a Teremtő tiszteletéről, belső erőiket saját önző céljaikra kezdték felhasználni, elfelejtve, hogy létezésük elsődleges célja a Teremtő tervének beteljesítése.
Ekkor megjelent köztük egy madár formájában Lavaihoja, a Társalgó. Minél tovább beszélt hozzájuk, annál inkább meggyőzte őket a közöttük levő különbségekről. Először az állatok különültek el az emberektől, aki vadakká válva elmenekültek az emberek elől. Majd a különböző fajú és nyelvű emberek kezdtek különválni egymástól.
Ekkor jelent meg köztük a jóképű Kátoja, egy nagyfejű kígyó képében. Az ő szavát követve az emberek gyanakodni kezdtek egymásra, igazságtalanul vádolva egymást, mígnem harciassá váltak és egymás ellen kezdtek hadakozni.

A világ elpusztítása

De a különböző fajú és nyelvű emberek mindegyik csoportjában maradt egy kisebbség, akik továbbra is tisztelték a Teremtőt és az ő törvényei szerint éltek. Hozzájuk eljött Sótuknang, aki elmondta, hogy ő és a Teremtő látva az emberek gonoszságát, elhatározták e világ megsemmisítését. A hozzájuk hű kiválasztottakkal közölték, hogyan menekülhetnek meg.
A kiválasztottak nappal egy felhőt, éjjel egy csillagot követve vándoroltak, mely látomásban jelent meg nekik. A többiek, akik belső látásukat elveszítették, nem látták a felhőt, sem a csillagot, és nem követték őket. A kiválasztottak különböző csoportjai egy helyen találkoztak össze, és amikor mind összegyűltek, megjelent előttük Sótuknang, aki a föld alá, a hangyák templomába vezette az embereket. Miután a kiválasztottak biztonságban voltak, az első erő megnyitotta a Föld vulkánjait. A tűz feljött, és mindent elpusztított a Föld színén. Csak a kiválasztottak menekültek meg, akik biztonságban voltak a föld alatt, a hangyák népének vendégeiként.

Új világok teremtése

Miután az elpusztított első világ kihűlt, Sótuknang egy új világot teremtett a régi helyett, majd kihozta az embereket a föld alól, és átadta nekik az új világot, hogy itt éljenek a Teremtő tervét beteljesítve.
Kezdetben a dolgok itt is jól mentek. Az emberek házakat építettek és kereskedni kezdtek, és bár mindenük megvolt, amire az élethez szükség volt, egyre többet akartak. A dolgok odáig fajultak, hogy ez a világ is pusztulásra ítéltetett. A kiválasztottak persze ismét megmenekültek, majd a harmadik világot rendelték számukra. A történet azonban újra megismétlődött, és ezt a világot is el kellett pusztítani. Végül a Teremtőhöz hű emberek a mostani, negyedik világba kerültek. Ők voltak a mai hopik ősei, akik az új világban, hosszú vándorlás után ott állapodtak meg, ahol ma is élnek.

Irattár

Az olvasóközönség