Nemrég, az angol tanárnőmnek hála ráakadtam egy új sorozatra. Bár amióta a Cupid-ot leállították a hetedik rész után (ami egy egyszerű kis limonádé sorozat volt a szerelemről, de imádtam), kicsit haragudtam az új sorozatokra, ez mégis képes volt igazán megfogni. A címe Glee, és bár tudom, hogy nem igazán ilyen stílusú dolgokról beszélünk a blogon, ezt muszáj megemlíteni.Az alapsztori: egy átlagos amerikai középiskolában, tele focistákkal, pomponlányokkal és természetesen lúzerekkel, egy tanár kicsit fel akarja pörgetni a kórust. Zenés sorozat, a zenei betétek hihetetlenek, és cseppet sem unalmasak, ugyanis híres számokat dolgoznak fel. Hallgathatunk egy kis Queent, Aretha Franklint, Bon Jovit, sőt még Avril Lavigne-t is. A karakterek zseniálisak, kedvenceim az überbunkó szadista edző (Sue, akit Jane Lynch játszik), a terhes pomponlány (Quinn), a kellőképpen beképzelt tehetséges lány (Rachel), a tisztaságmániás iskola tanácsadó (Emma). Talán az egyetlen zavaró tényező, hogy mindenkiről több szó esik szinte, mint a kórus tagjairól.
Lehetséges, hogy elsőre a lehető leggagyibb sikerfilm, a HSM még gagyibb sorozatváltozatának hangozhat, de erről szó sincs. A műsorral egyértelműen nem csak a tinédzsereket célozták meg. Élvezhető, feelgood sorozat, egy hosszú nap utáni délutáni kikapcsolódásra tökéletessé teszik a bámulatos hangú fiatalok és a cseppet fárasztó poénok.
Nagyon remélem, hogy az évad végéig megtartja a Glee a nézettséget, és még sokáig várhatom a hetente érkező új részeket. Ha ezek alapján nem tűnne elég jó sorozatnak, hadd mutassák be a kórus tagjai, miről is van itt szó:
Várom a következő bejegyzésedet, Gömbvillám !
VálaszTörlés