Hatvanöt évvel ezelőtt, 1944. október 31-én írta meg - vélhetően - utolsó versét Radnóti Miklós Razglednicák (a negyediket - 4 szakaszból áll) címmel. Majd pár nappal később, november 9-én agyonlőtték Abdánál. Hogy mindezt kik tették, az máig rejtély. Vannak olyan feltételezések, hogy a németek voltak, de sokkal inkább hihető, hogy a nyilasok szabadultak meg a 21 legyengült munkaszolgálatostól, ilyen - akkoriban mindennaposnak számító - módon.
A kivégzettek holttestét aztán 1946-ban exhumálták, s akkor találták meg Radnóti zsebében a híres bori noteszt, mely tartalmazta élete utolsó műveit. A gyilkosság körül túl sok a bizonytalanság, ugyanis azok, akik tanúskodhatnának, azok már nagyrészt nem élnek, a dokumentumok pedig titkosítva vannak, vagy éppenséggel eltűntek a zűrzavaros évek, évtizedek alatt.
Ám Radnóti irodalmi jelentősége vitathatatlan, a 20. század legjobbjai között foglal helyet.
Emlékezzünk rá, hiszen születésének 100. évfordulóját is ünnepeljük az idén.
Az utolsó vers:
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése