Daloskönyv 6.

A boldogságot minden ember könnyen szokja meg, 
már nem is tudom elhinni, hogy másképp lehetett,
hogy volt olyan idő, mikor nem voltál velem,
és mit sem tudtunk egymásról, szívem.


A boldogságot minden ember könnyen szokja meg, 
úgy érzem, mintha évek óta lennék már veled, 
a nappalunk vidám és arra gondolunk, 
hogy alkonyat felé találkozunk.


Refrén: 
Nézd nyílnak a kertben a rózsák, 
és köztük úgy játszik a szél, 
az arcodról rám néz a jóság, 
és a csókod a szívemig ér.


A boldogságot minden ember könnyen szokja meg, 
de ne feledd, hogy épp oly' könnyen elveszítheted, 
Az élet a tiéd, csak álld meg a helyed, 
s én ígérem melletted leszek.