Daloskönyv 7.

A néma téli éjszakába,
a trojka csendesen haladt,
a kis kocsis dalol magában,
és rá fejével bólogat.

Mi bánt? Mit búsulsz úgy, barátom !
Az utas szólt, beszélj mi lelt.
A szíved szomorú azt látom,
... mond mi keserít így el.

Hej, jó uram, közel egy éve,
egy éve, hogy szeretek egy lányt,
a földesúr szidalmaz érte,
s én tűröm azt, hogy egyre bánt.

Ma van karácsony éjszakája,
a lány már nem lesz az enyém.
Egy gazdag szemet vetett rája'
de ő nem lesz boldog, szegény.

Lenézett durva ostorára,
letette és elgondolkozott.
No' állj meg agyonhajszolt pára,
szólt még és sóhajtott nagyot.