Popper már az előszavában is megemlíti, hogy egy kissé vaskosra sikeredett a könyve, de hát több évtizednyi kutatást, munkát nem lehet csak úgy összecsapni, könyvbe sűríteni. Ebben tényleg a leglényegesebb és a legérdekesebb írásait válogatta bele. Magáról ezt írja: "Megszoktam már, hogy végletes reakciókat váltok ki nemcsak kollégáimból, de olvasóimból is. E reakciók a túlzó elismeréstől a kifejezett megvetésig terjednek. Egyszer mint guruszerű jelenségről beszélnek rólam, máskor mint karrierista áltudósról, néha mint utat mutató majdnem-zseniről, egyesek pedig úgy emlegetnek, mint szellemileg leépült, hidegvérű gazembert."
Ebből is látszik, mennyire megosztja az embereket Popper Péter. Én személy szerint nem olyan régen hallottam őt beszélni a Mesterkurzus valamelyik előadásában, s igen megtetszett a stílusa és a mondandója. Most odáig is eljutottam, hogy elkezdem olvasni a műveit - azaz ezt a könyvet.
A könyvet Pertorini Rezső - orvos, pszichiáter és neurológus, 1927-1980; Csontváry Kosztka Tivadar festőművész patográfiája című műve érdemel említést (1966) - emlékének ajánlja az alábbi idézettel:
Táncolni kell uram !
A zene majd csak megjön valahonnan...
Kazantzakisz: Zorbász, a görög
A könyv hat részből épül fel - mondhatni hat kiskönyvből: A belső utak könyve, Hazugság nélkül, Felnőttnek lenni, A meghívott szenvedély, Fáj-e meghalni?, Cikkek és tanulmányok.
Mint már mondottam az elején, most kezdtem el olvasni, tehát a belső utak könyvénél járok, ami nem más, mint az önismeret fejlesztésének a gyakorlati kézikönyve. Számos útmutató, gyakorlat szerepel benne, melyekkel játszva ismerhetjük meg önmagunkat, fejleszthetjük önismeretünket, s ezáltal jó emberismerőkké válhatunk (persze ehhez azért plusz adottság is szükségeltetik, de mindenkiben van egy minimális képesség, mely fejleszthető).
A következőkben egy érdekes részletet közlök a könyvből, mely a 16. században élt taoista bölcselő, Tu Lung (Tu Csi Hsui) tollából származik:
"A Bölcsesség kezdete
A régiek, akik tiszta erkölcsi összhangot akartak a világban, először nemzeti életüket rendezték el; akik el akarták rendezni nemzeti életüket először otthoni életüket szabályozták; akik otthoni életüket akarták szabályozni, először egyéni életüket művelték; akik egyéni életüket akarták művelni, először a szívüket hozták rendbe; akik szívüket akarták rendbe hozni, először akaratukat tették őszintévé; akik akaratukat akarták őszintévé tenni, először eljutottak a megértéshez; a megértés a dolgok ismeretének felkutatásából származik. Ha a dolgok ismeretét elnyertük, akkor elértük a megértést; ha a megértést elértük, akkor az akarat őszinte; ha az akarat őszinte, akkor a szív rendben van; ha a szív rendben van, akkor műveljük egyéni életünket; ha egyéni életünket műveljük, akkor az otthoni élet szabályozva van; ha az otthoni élet szabályozva van, akkor a nemzeti élet művelése az alapja mindennek. Lehetetlenség, hogy ha az alap rendetlen, fölötte rendes legyen az épület. Sohasem volt olyan fa a világon, amelynek törzse karcsú, s felső ágai nehezek és erősek. A dolgoknak oka és következménye van, az emberi ügyeknek kezdete és vége. Ha az egymásrakövetkezés rendjét ismerjük: ez a bölcsesség kezdete."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése