2010. november 28., vasárnap
2010. november 20., szombat
Nyelvújítás kora
Te kinél bankolsz?
Ez engem halálra idegesít. Van ilyen magyar ige? Elképzelem, hogy valaki hosszú-hosszú napokat tölt el az ilyen sületlenségek és magyartalanságok kiagyalásával, és ezért felmarkol egy zsáknyi pénzt, ráadásul a kereskedelmi tévék hathatós segítségével terjeszti is a jónép körében. Agyrém. Cenznét újra férjhez kéne adni, legalábbis ilyenkor.
( Ennél már csak a most felhangzó ding -dongos Csonka Pici fáj jobban ebben a pillanatban.). Hová lett a szépérzék, a jóízlés?
Ez engem halálra idegesít. Van ilyen magyar ige? Elképzelem, hogy valaki hosszú-hosszú napokat tölt el az ilyen sületlenségek és magyartalanságok kiagyalásával, és ezért felmarkol egy zsáknyi pénzt, ráadásul a kereskedelmi tévék hathatós segítségével terjeszti is a jónép körében. Agyrém. Cenznét újra férjhez kéne adni, legalábbis ilyenkor.
( Ennél már csak a most felhangzó ding -dongos Csonka Pici fáj jobban ebben a pillanatban.). Hová lett a szépérzék, a jóízlés?
2010. november 7., vasárnap
Tizenkét dühös ember
Vérlázítóan gagyi és pocsék a tv-k kínálata, elő tehát a dvd filmekkel. Még a múlt században láttam először ezt a filmet, de csak arra emlékeztem, hogy akkor nagyon odáig voltam érte. A napokban valami labdajátéknak titulált rohangálás alatt megnéztem.
A történet akkor veszi kezdetét, amikor egy gyilkossági ügyben már elhangzott az ügyészi és ügyvédi záróbeszéd, és a bíró eligazítja az esküdteket. Az amerikai törvények szerint az ítéletnek (bűnös vagy nem bűnös) osztatlannak kell lennie. A kérdés, amiről döntenek, hogy a vádlott, egy szegénynegyedből származó, tizenéves fiú megölte-e az apját. Az esküdteket továbbá tájékoztatják, hogyha az ítélet „bűnös”, akkor ahhoz automatikusan halálos ítélet fog társulni: a villamosszék. A tizenkét esküdt elvonul a különszobába, ahol elkezdik megismerni egymás személyiségét és megkezdik az ügy megvitatását.
A tizenkét esküdtből tizenegy a tárgyaláson elhangzottak alapján meg van győződve arról, hogy a vádlott bűnös. A 8. esküdt véleménye eltér a többiekétől az első szavazásnál. Nem azt állítja, hogy a fiú nem bűnös, de úgy véli, hogy a bemutatott bizonyíték közvetett és a fiú megérdemli, hogy a halálos ítélettel egyenértékű bűnössé nyilvánítás előtt időt szánjanak arra, hogy alaposan átgondolják az ügyét.
Így az esküdtszék megkezdi az érdemi munkát. Úgy döntenek, hogy megpróbálják meggyőzni a kétkedő 8. esküdtet, és egymás után sorolják fel az ügyész által bemutatott, és általuk elfogadott bizonyítékokat.
A cselekmény teljes egészében az esküdtek szobájában játszódik, kivéve egy mosdóbéli jelenetet. Nevek nem hangzanak el, számokkal nevezik meg egymást, és a vádlottat is csak a "fiú"-ként emlegetik. A történet további folyását nem írom le, mert szerintem ez a film érdemes arra, hogy egy ilyen rövid ismertető alapján is meg lehessen nézni. A színészek nagyszerűek, és a filmnek nincs egyetlen unalmas, feszültségmentes pillanata sem. Még most is azt mondom: ez egy kiváló film, amit kár lenne kihagyni.
A mű 1957-ben készült, Sidney Lumetnek ez volt az első rendezése. Fekete-fehér, főbb szereplők: Henry Fonda, Martin Balsam, Jack Warden, stb.
A történet akkor veszi kezdetét, amikor egy gyilkossági ügyben már elhangzott az ügyészi és ügyvédi záróbeszéd, és a bíró eligazítja az esküdteket. Az amerikai törvények szerint az ítéletnek (bűnös vagy nem bűnös) osztatlannak kell lennie. A kérdés, amiről döntenek, hogy a vádlott, egy szegénynegyedből származó, tizenéves fiú megölte-e az apját. Az esküdteket továbbá tájékoztatják, hogyha az ítélet „bűnös”, akkor ahhoz automatikusan halálos ítélet fog társulni: a villamosszék. A tizenkét esküdt elvonul a különszobába, ahol elkezdik megismerni egymás személyiségét és megkezdik az ügy megvitatását.
A tizenkét esküdtből tizenegy a tárgyaláson elhangzottak alapján meg van győződve arról, hogy a vádlott bűnös. A 8. esküdt véleménye eltér a többiekétől az első szavazásnál. Nem azt állítja, hogy a fiú nem bűnös, de úgy véli, hogy a bemutatott bizonyíték közvetett és a fiú megérdemli, hogy a halálos ítélettel egyenértékű bűnössé nyilvánítás előtt időt szánjanak arra, hogy alaposan átgondolják az ügyét.
Így az esküdtszék megkezdi az érdemi munkát. Úgy döntenek, hogy megpróbálják meggyőzni a kétkedő 8. esküdtet, és egymás után sorolják fel az ügyész által bemutatott, és általuk elfogadott bizonyítékokat.
A cselekmény teljes egészében az esküdtek szobájában játszódik, kivéve egy mosdóbéli jelenetet. Nevek nem hangzanak el, számokkal nevezik meg egymást, és a vádlottat is csak a "fiú"-ként emlegetik. A történet további folyását nem írom le, mert szerintem ez a film érdemes arra, hogy egy ilyen rövid ismertető alapján is meg lehessen nézni. A színészek nagyszerűek, és a filmnek nincs egyetlen unalmas, feszültségmentes pillanata sem. Még most is azt mondom: ez egy kiváló film, amit kár lenne kihagyni.
2010. november 2., kedd
A sziget
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett.
Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Ó, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
-"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett.
Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Ó, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
-"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)