2009. november 16., hétfő

J.L. Carrell: A Shakespeare-titok

A történet főhőse egy Kate nevű fiatal nő, aki a londoni Globe színházban készül színpadra vinni a Hamletet. Egykori egyetemi tanára az egyik próbán meglátogatja őt, és egy titokzatos dobozt bíz rá, majd találkára hívja, mondván egy fontos dolgot szeretne elmondani neki. Ám a találkozóra már nem kerül sor, mert a Globe-ban tűz üt ki, és az elhamvadt maradványok között rábukkannak a meggyilkolt professzor tetemére. Kate nyomozásba fog, hamarosan segítője is akad, a rejtélyek, és persze a hullák szaporodnak, de az hamarosan világossá válik, hogy a dolgok egy elveszett Shakespeare- mű körül forognak. Közben felvetődik maga az a kérdés, hogy Shakespeare valójában Shakespeare-e, vagy e név valójában mást takar, netán egy egész összesküvő csoportot, akik ezen a néven alkották a bárd halhatatlan műveit.
Maga a sztori elég lapos, kriminek és kalandregénynek is kicsit gyenge, de mivel a szerző elismert Shakespeare tudor, rengeteg számomra ismeretlen tényt megtudhattam nemcsak a nagyszerű drámaíróról, hanem a kortársairól, és a reneszánsz irodalomról is.
Shakespeare sem maradhatott ki az összeesküvés elméleteket gyártók témái közül, a legfőbb érv amiért megkérdőjelezik a valódiságát, az a szármázása. A teóriát felállítók azt hangsúlyozzák, hogy szerintük a "nép egyszerű" gyermeke nem írhatott volna ilyen műveket, hiszen ezek a darabok nemcsak rendkívüli műveltséget, hanem alapos jártasságot is feltételez a főúri, királyi, arisztokrata szokásokban az írótól, és egyszerűen képtelenség, hogy egy kesztyűkészítő fia minderre képes lett volna. Azért láttunk már a pórnép közül kiemelkedő zseniket, nem? Valóban nagyon kevés tényszerű adatot tudunk az író életéről, de nem a végeredmény az érdekes? A drámák, vígjátékok, gyönyörű szonettek?

"Mi is a név? Mit rózsának hívunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Irattár

Az olvasóközönség