2009. november 18., szerda

Shakespeare: OTHELLO, A VELENCEI MÓR

"When remedies are past, the griefs are ended
By seeing the worst, which late on hopes depended.
To mourn a mischief that is past and gone
Is the next way to draw new mischief on.
What cannot be preserved when fortune takes
Patience her injury a mockery makes.
The robb’d that smiles steals something from the thief;
He robs himself that spends a bootless grief."

Így hangzik az eredeti Othello idézet, amit a napokban tettem a blogba, és ma ráakadtam egy másik fordításra. Az érdekesség kedvéért érdemes elovasni, összehasonlítani őket.

"Hol nincs orvosság, nincs gyötrődni mért:
Beletörődés szívünkön a vért.
Tudjuk:"Késő bánat-ebgondolat",
Egy gyötrelemhez száz gyötrelmet ad.
Ha megtréfál a sors kegyetlenül,
Viseld el játszva, s te maradsz felül.
Sopánkodásba sose öld erőd;
Kacagj a rablón, s te rabolod meg őt."
Mészöly Dezső fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Irattár

Az olvasóközönség