Mesék, melyeken felnőttem

Bodó Béla: Brumi

A Brumi legújabb kalandjai című könyvben ez a pecsétes bejegyzés található:

"K. László 2. oszt. tanulónak jeles tanulmányi eredményéért.

D. , 1968. jún. 15.

K.L.-né nev."

Ez a könyv a bátyám nevére szól, ami aztán az egyik legkedvesebb gyermekkori olvasmányom lett, mondhatni rongyosra lapozgattam. Ha jól emlékszem, minden kötetet kiolvastam legalább tízszer, a Brumi Mackóvárosban kivételével, mert ez hiányzott a sorozatból és a könyvtárból kellett kikölcsönözni, de felnőttkoromban bepótoltam a hiányt, és megvettem ezt a darabot is.

Brumi egy nagyon bájos medvebocs, aki az erdőben él (eleinte) az anyukájával, a papájával, és nagyon szereti a mézet. Tulajdonképpen ő még csak egy naiv kis bocs, de éppen ezért szerethető, valamint a jósága és végtelen szeretete miatt a barátai iránt. Igazi kis állathős, aki ha valami galibát, kalamajkát csinál, akkor sem lehet rá haragudni, mert mindig a jószándék vezérli. Mindegyik karaktert azonnal a szívünkbe zárjuk, amint megismerkedünk velük. Tele vannak emberi tulajdonságokkal, ott van mindjárt Brumi rokona, Pulykapipi, aki azon kellemetlen szokásáról kapta a nevét, hogy pillanatok alatt elfogja őt a pulykaméreg. Brumi felnéz rá, mivel idősebb, és ezáltal jóval "bölcsebb". Később csatlakozik hozzájuk a kis bocs két osztálytársa, a nyafogásra hajlamos, félénk Panasz Muki, az ő neve az idővel Rendes Mukivá változik, mert le tudja győzni félelmeit. A másik a mindig mézre, nyalánkságra vágyó Dagi, aki ha szükséges, a barátaiért még erről a szenvedélyéről is képes lemondani. Az utolsó bocs Rosszcsont, de neki is változik a neve, attól függően, hogy elkövet-e valamilyen csintalanságot, vagy éppen rendes, illedelmes bocsként viselkedik. Akkor Jócsont lesz belőle.

A Brumi sorozatban ezeknek a kis medvéknek a kalandjaival ismerkedhetünk meg, megtudhatjuk milyen egy igazi Mackóváros, hogyan telnek Brumi első napjai az iskolában, eltöltenek egy kellemes vakációt az erdőben, majd a Balatonnál, egy történet erejéig pedig igazi nyomozó válik belőlük. Mindez rövid fejezetekre osztva, végtelenül bájos humorral van elénk tálalva, most, hogy beleolvasgattam, már az első pár sor után nevetni támadt kedvem a "mackó-nyelvezet" miatt.

Végtelenül sajnálom, hogy a gyerekeim nem haraptak rá erre a mesére, ők már egy más kor szülöttei, valamiért nem fogta meg őket, de az is lehet, hogy én tálaltam nekik rosszul.

Mindenesetre számomra a gyermekkoromat meghatározó olvasmányok egyike lett Brumi és barátai története.

Az érdekesség kedvéért: képek után kutatva a neten rábukkantam egy Bodó Bélával kapcsolatos történetre. 1953-ban a Népszavánál dolgozott, mint olvasószerkesztő (más források ügyeletes szerkesztőként említik), amikor Sztálin megbetegedett. És ő a következő hírt így engedte a nyomdába, ami aztán meg is jelent a lap hasábjain: "Mélységes megrendeléssel fogadtuk Sztálin elvtárs halálát." Ezek után jött az ÁVO, Bodó egy időre eltűnt, börtönbüntetést kapott az ominózus elírás miatt.

Brumm, brumm és nyaff-nyaff.