Mesék, melyeken felnőttem

Zöldujj és köztem majdnem egy generációnyi különbség van, az első gyerekemet dajkáltam, amikor ő, kis zöldecske 8 éves volt. Ebből kifolyólag teljesen más meséket láttunk gyermekkorunkban, az érdekesség kedvéért felidézek néhányat. Az első, ami eszembe jut az a Futrinka utca. Bálint Ágnes, a tavaly októberben elhunyt írónő volt ennek a sorozatnak a "szülőanyja". Kedves kis mesék voltak oktató jelleggel, és sok, mára számunkra klasszikussá érett szereplővel. A mesék előtt a cicavízió monoszkópja tűnt fel a képernyőn, ami a világon máig egyedülálló, mert sehol nem készítettek ilyen, kifejezeten gyerekeknek szánt monoszkópot. Sajnos az idők folyamán az eredeti elkallódott, és ma már csak másolatokból tudhatjuk, hogyan nézett ki. Nos, a Futrinka utcában zajlott az élet és kolbászból volt a kerítés. Itt élt a mindig zsörtölődő Böbe baba, kissé orrhangon mondva mindig a magáét, Cicamica, a nyafka macskalány, az öreg, jámbor Morzsi kutyus, Sompolyogi, a róka. Ők veszekedtek, csevegtek, kalamajkákba keveredtek, amiből aztán megszületett a gyerekeknek szánt megfelelő tanulság, de sohasem szájbarágósan, hanem végtelenül bájosan, humorosan. Egyszerűen imádtuk.

Bálint Ágnes a Futrinka utca lakói mellett még nagyon sok felejthetetlen mesealakot adott nekünk. Mazsolát, a kissé elkényezetett pufi malacot, akinek bolondságait a mindig végtelenül türelmes, bölcs és jóindulatú Manócska tartotta kordában.

Emlékeztek még Kukorira, a munkakerülő,macsó de roppant hülye kakasra, és a párjára, a mindig szorgalmasan dolgozó Kotkodára? Általuk nagyszerű képet kaphattunk egy "állati" házasság hétköznapjairól.

Neki köszönhetjük még Frakkot, a macskakergető vizslát, aki alaposan megkeserítette a két kövér, lusta és pákosztos macska életét,a nagyokos Lukréciáét és a némileg bugyuta Szerénkéét, akik Irma néni védencei voltak Károly bácsi és Frakk ellenében.

Ismeretterjesztő jelleggel ment a Vízipók csodapók, elénk varázsolva a csodálatos víz alatti világot, hőssé téve egy rovart, és sok konkrét ismeretanyagot adott át nekünk ezzel a rajzfilmsorozattal.

Valószínű, folytatnom kell még a sorozatot, mert Bálint Ágnes meséin kívül még egy jó pár nagyszerű rajz- illetve bábfilm az emlékezetembe idéződött. Vajon a mai gyerekek mire fognak emlékezni abból a dömpingből, amit kapnak? Lesz-e, van-e olyan, ami meghatározó emlékképpé válik, amire nosztalgiával tudnak majd visszagondolni?