2009. június 25., csütörtök

Harpers Island


Ez a sorozat még nem fut a magyar adókon, a netről töltögetem le hétről-hétre. Két hét múlva finálé. Egy sokszereplős krimiről van szó, ún. slasher-sorozatról, ami a horror azon vállfaja ahol egy pszichopata, leselkedős sorozatgyilkos öldösi látványos módon a delikvenseket.

A történet Harpers Island-on játszódik (ahogy a neve is mutatja, ez egy sziget), ahol hét évvel ezelőtt szörnyű gyilkosságok történtek. Egy John Wakefield nevű tag garázdálkodott, válogatott kínzásokat eszközölve áldozatain. A halottak közt volt a főszereplő lány Abby Mills édesanyja is. Akkoriban úgy gondolták , hogy a seriff, aki mellesleg Abby édesapja, megölte Wakefildet. A bűtények után a lány L. A.-ba költözött, ahová most hét év után egy népes társasággal együtt a legjobb barátja esküvőjére térnek vissza. Huszonöt szereplőt ismerhetünk meg az elején, aztán ahogy a sorozat halad előre, egyre fogyatkoznak, mostanra már igencsak megcsappant a számuk. Nem igazán akarok spoilerezni, hátha idehaza is bemutatják egyszer. A lényeg, hogy senki nem tud semmit, hogy ki műveli mindezt, folynak a találgatások, aki él és mozog mindenki gyanús, és persze halálos rettegés lesz úrrá a csapaton.

A sorozat számomra azért érdekes, mert bennem majdnem végig fenn tudta tartani a feszültséget. Sejtelmes és hátborzongató, ahogy sorra hullanak az emberek, nem lehet tudni, ki lesz a következő. Így, hogy a vége felé járunk, már csak a főbb karakterek vannak életben, és a legutóbbi részben voltak olyan szereplők, akiket már kifejezetten sajnáltam, és izgultam, hogy ők ne legyenek az áldozatok között. Még mindig rengeteg a megválaszolatlan kérdés, azt már tudni ki gyilkol, de fölmerül a kérdés, vajon egyedül teszi-e mindezt? Most már mindenki gyanús, igazán kíváncsi vagyok, hogy a film készítői találnak-e majd valami elfogadható magyarázatot ennyi ember legyilkolására, vagy csalódást fognak okozni?

Persze, mint minden sorozatnál, itt is vannak gyengébb és erősebb epizódok, de végig ébren tudták tartani a figyelmemet, voltak kifejezetten olyan jelenetek ahol azt kell mondjam, féltem és erős szívkalimpálás fogott el.

A helyszín gyönyörű, a sziget tele van erdővel, vízesésekkel, eldugott kis öblökkel, tökéletes terep egy pszichopata gyilkos számára. A szereplők is eléggé eltaláltak, vannak nagyon szimpatikusak, és vannak iszonyatosan irritálóak is, gyengék és erősek. Most már szerintem az igazi kérdés tényleg nem az, hogy ki áll az egész mögött, hanem a MIÉRT?

Mindent összevetve jó sorozat ez a hibái és kliséi ellenére is, ha majd leadják valamelyik magyar csatornán, csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek. Tuti meg fogom nézni szinkronnal is.

Michael Wallner: Április Párizsban

Javában dúl a II. világháború, a németek megszállták Párizst. Itt dolgozik a titkosrendőrség tolmácsaként Roth, a fiatal Wermacht tizedes. A kamaszkorból még alig nőtt ki, cseppet idealista, álmodozó. Napközben a megkínzott foglyok vallatásán fordít, éjjel pedig álruhába öltözik, és franciának adja ki magát így járja a város utcáit, ami elég rizikós vállalkozás, hiszen nagy a lebukás veszélye. Egy ilyen útja során ismerkedik meg a szép párizsi lánnyal, Chantallal. Eleinte mindketten titkolják valódi kilétüket, de nem sokáig, hiszen ez egy olyan éra volt, ahol mindenki gyanúsnak, árulónak, kollaboránsnak látszott, senki nem bízott senkiben. Chantal titokban a francia ellenállásnak dolgozik az apjával együtt. A fiú egyre inkább őrlődik, nem tudja kihez legyen hűséges, a lány pedig menekülne az érzései elől, de nem igazán tud. Amikor a fiú értesül egy razziáról amelyben a lányt és társait akarják elkapni, figyelmezteti őket. Ennek az az eredménye, hogy nem találkozhatnak, sőt a fiú egyre inkább gyanússá válik a felettesei szemében. Egy este Roth és egy rakás tiszt bombarobbanás áldozatai lesznek egy bárban, de előtte a fiúnak feltűnik, hogy a francia alkalmazottak szépen csendben elkezdenek kiszivárogni a bárból, ezért gyorsan magával vonszolja a közvetlen felettesét, megmentve ezzel az életét. Ezzel nemhogy hálát ébresztett volna a tisztben, hanem bűnösségének bizonyítását látta az egészben. Letartóztatják, iszonyatosan összeverik, megkínozzák, de persze nem tudja megmondani a lány tartózkodási helyét, hiszen fogalma sincs róla. Megrendeznek neki egy szökést, amiről naiv módon azt gondolja, hogy a franciák műve, de az a cél, hogy elvezesse a németeket az ellenállókhoz. Újra el akarják fogni, sikerül elmenekülnie, közben lelövik, leesik egy háztetőről, alig él, de egy francia nő megmenti, és egészen addig ápolja , amíg Chantal keresésére indulhat.

Nincs happy end.

Végig az motoszkált a fejemben, normális ez a kölyök? Ő sokkal jobban szerette a lányt, és teljesen idióta módon vállalta a kockázatot és a szenvedéseket. Utálom a háborút.

2009. június 24., szerda

Lucia Graves: A rabbi, a feleség és a szeretője

Az Úr 1492-ik évében járunk, zsidó időszámítás szerint 5252-ben Spanyolországban, ahol Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferninánd uralkodik. Egy nap rendeletbe adják, hogy minden zsidónak el kell hagynia Spanyolhont. Főhősünk a gyönyörű 16 éves lány, Alba de Porta egy Girona nevű kisvárosban él, és éppen ezekben a napokban éli meg az első és mindent elsöprő igaz szerelmet. Ám szerelme a családi nyomásnak engedelmeskedve áttér a katolikus hitre, converso (áttért zsidó) lesz belőle és így az országban maradhat. Mivel semmit nem vihetnek magukkal élelmen és pár használati eszközön kívül, egy fiatal kabbalista rabbi nagy feladatot bíz a lányra: meg kell tanulnia kívülről egy zsidó könyvet, hogy így megőrizzék az utókor számára az írásban fellelhető misztikus tanításokat. A lány a körülmények hatására férjhez megy az ifjú rabbihoz, és megkezdődik kalandos, olykor félelmetes utazásuk Itáliába, hogy ott Alba le tudja diktálni a könyvet, amit a fejében őriz. Lassan megszereti a férjét, és miután tollba mondja a könyvet, kezdi úgy érezni, hogy még minden jóra fordulhat. A rabbi azonban megbetegszik, és meghal, Alba sem maradhat tovább, mert üzenetet kap édesanyjától, hogy sürgősen térjen "haza" (Franciaország), mert szüksége van rá. A lány újra útra kél, az övéit nincstelenül, betegen, kisemmizve és megalázva találja, a teljes reménytelenség állapotában. Sok mindenre fény derül, hogy miért kell innen is továbbmenniük. Nehezen de összeszedik a pénzt, majd nekivágnak a tengeren Törökország felé, Szaloniki városába. Itt Alba boldogságra lel, férjhez megy, fiai születnek. Egy napon betoppan az azóta szintén száműzötté lett szerelme, de már semmi nem olyan, mint volt, az idő és az átélt szenvedések mindkettejüket megváltoztatták, Alba nyugalomra, családra vágyik, de a férfit csak a bosszú élteti, így végleg elválnak útjaik.

Ez nem csak egy romantikus regény, ez egy fejezet egy hányatott sorsú nép életéből, hogy miken mentek keresztül, elvéve hazájukat, sokszor az életüket, olykor rákényszerítve őket hitük megtagadására. A történetet átjárják a misztikus és ősi kabbala tanításai és eszméi, miszerint a világon minden mindennel összefügg, és minden része valami magasztos egésznek. Szerettem olvasni, mert sodró volt a lendület, amellyel az írónő vitte előre a történéseket.

Egyedül a magyar címet tartom ostobaságnak, hülyének nézik az olvasót ezzel, én nem csak cím alapján szoktam olvasnivalót választani. Az eredeti cím: The Memory House, vagyis emlékház, esetleg emlékek háza. Utalás arra, miszerint Alba a saját házához illetve annak tárgyaihoz kötve memorizálta a megtanulandó szöveget, majd Szalonikiben ezen emlékek segítségével építették fel a gironai régi ház pontos mását. Így válhatott Emlékházzá ami felépült és az amit Alba megőrzött a segítségével.

2009. június 22., hétfő

Méhes György: Emmi

Mivel pénteken napközben kiolvastam a rabbi esedékes kalandját és nem volt kéznél a következő rész, a könyvespolcról leemeltem ezt a regényt, aztán leragadtam nála. Emmi néni egy magányos öreg hölgy, aki egy lebontásra ítélt régi ház egyik bérlakásában él, szinte az egész életét itt töltötte. Senki nem tudja, hogy egykor ígéretes operaénekesnői karrier előtt állt, volt egy délceg vőlegénye, és álomélet várt rá. A jelenben, ami a húszas évek kispolgári Kolozsvárát jelenti, csak üldögél lakása falai között, amit inkább magára gyújtana, mintsem el kelljen hagynia, csendes szomorúsággal emlékszik vissza a hajdanvolt szép bécsi napokra, ahová tanulni ment, és ahol összeismerkedett élete szerelmével, ő maga pedig teljesen kinyílt, már nem a kis félszeg kolozsvári lány volt többé. A világ körülötte forgott, minden nagyszerűen alakult, már az esküvőt tervezgették, amikor megtörtént a tragédia, Emmi egy baleset következtében megbénult. Az addig pazar álomvilág egy csapásra összeomlott, nem csak a teste, az élete is derékba tört. A vőlegénye egészen addig kitartott mellette amíg bizonyossá nem vált, hogy Emmike soha többé nem lesz egészséges. Ekkor könnyes búcsút vett hőn szeretett menyasszonyától, majd csendben olajra lépett. Ezután Emmike a családja- előbb a szülei- majd a nővére könyörületére bízva tengeti mindennapjait. Miután mindenki kihal mellőle, teljesen magára marad, és most a régi házból is ki akarják tenni.
A történet édes-bús, melankolikus, ugyanakkor kegyetlen is, egy szépreményű fiatal lány tragikus sorsáról, egy letűnt polgári-romantikus korszakból.

A rabbi hétfőn elutazott

Small rabbinak elege lett a kisvárosi intrikákból, a számító üzletemberekből álló hitközségi vezetőségből, és egy kicsit a rabbiságból is, kételyei támadnak a saját hitével kapcsolatban, ezért felpakolja kis családját, hátrahagyja a munkáját, hiszen a szerződését sem hosszabították meg, és elutazik Izraelbe. Az író elég hosszasan mutatja be a hetvenes évekbeli Izraelt és lakóit, de egyáltalán nem unalmasan, én érdekesnek találtam a leírásokat Jeruzsálemről, és a nem vallásos kibuc-lakókról. A rabbi eleinte csak sétálgat, kávéházakban ücsörög, próbálja megtalálni a majdnem elveszett hitét, közben figyel, és átjárja őt a Szentföld hangulata, majd tesz egy érdekes felfedezést, miszerint ennyi zsidó között nem is érzi a zsidólétet, mert itt ez a természetes. Aztán összeakad egy ismerős amerikai újságíróval és annak fiával, aki itt egyetemista. Autót szeretnének vásárolni egy kupectől, de azt felrobbantják, a merényletet magukra vállalják az arabok. Az egyetemista fiú arab álbarátjának köszönhetően belekeveredik a dologba, elveszik az útlevelét, letartóztatják, a fiú apja a rabbi segítségét kéri, és ekkor beindul a nyomozás és az agyalás.

Eközben odahaza Amerikában a Small rabbit helyettesítő alak egyre népszerűbb a gyülekezet körében, elindul a lobbizás, hogy maradásra bírják, de szerencsére az illetőben van annyi tisztesség, hogy nem ad választ addig, amíg nem tudja Small terveit az állását illetően. A végére minden megoldódik és kiderül, a gyilkos lelepleződik, és tudós rabbink hite új erőre kap, ráadásul az állása is megmarad.

Nem maga a nyomozás volt olvasmányos, mert mint mondottam a bűmcselekmény elég sokára következett be, hanem a mese Izráel földjéről, a zsidó vallásról, a hitről, illetve arról, hogy néha egy mélyen hívő emberben is fölmerülhetnek kételyek öröknek hitt igazságokról. Ezért tartom ezt a sorozatot olvasásra méltónak.

2009. június 17., szerda

Sorozat

Mivel már a negyedik könyvet olvasom kedvenc rabbimról, el kell döntenem, folytatom-e tovább, vagy tartok egy kis pihenőt és újra kézbe veszem Flor asszonyt? Alszom rá egyet.

Még mindig a rabbi


Barnard's Crossingban megint zajlik az élet, a hitközösségnek új vezetősége van, akik nem igazán férnek meg a régiekkel, mindenféle új dolgot szeretnének bevezetni, amit a konzervatívabb régi gárda rendre elvetne. Egészen odáig fajul a dolog, hogy a régi vezetőség kinéz egy tengerparti ingatlant, és elhatározzák, átépítik zsinagógának, és alapítanak egy új közösséget. Az emberek két pártra szakadnak és természetesen Small rabbit is bevonja mindkét fél, de ő jobban szeretné, ha minden maradna a régiben, és nem kerülne sor kenyértörésre a tagok között. Mivel egyik fél sincs igazán megelégedve a rabbival, azon kezdenek el mesterkedni, hogyan lehetne a szerződését felbontani. Ugyanakkor mindenki manipulálni szeretné őt, és amikor bekövetkezik a tragédia, mégis minden érintett hozzá fordul segítségért.
Egy tengerparti buli után az egyik résztvevő fiatal srácot holtan találják, ráadásul abban a házban, amit kiszemeltek az új zsinagógának. A halál oka elsőre nem egyértelmű, fulladás, alkoholmérgezés, meg némi kis drog is közrejátszhat. Mindenki gyanús, a partin résztvevő fiatalok, a srác munkaadója, aki azonos azzal, aki az új helyet szeretné megvalósítani, és még egy páran, akik akkor éjjel arra jártak.
Természetesen a rejtély a könyv végére megoldódik, köszönhetően Small rabbi éles eszének és kikezdhetetlen logikájának, és még az állása is megmarad.
Megint megtudhatunk rengeteg új dolgot a vallásról, és a kisvárosi életről, ha pontoznék, maximumot adnék neki.
Idézet a regényből, Small mondja egy katolikus papnak egy beszélgetés során:
"Követheti az ember az Örökkévaló útját úgy is, hogy valójában kételkedik a létezésében. Végül is senki sem ura a saját gondolatainak. Ha valakinek a hite megerősödik, az nem azt jelenti, hogy előtte még kételkedett? A mi (zsidók) kételyeinkhez nem társul bűntudat vagy rettegés, mint önöknél (katolikusok). Szerintem pszichésen így egészségesebb. "

2009. június 15., hétfő

Small rabbi esetei

Harry Kemelman: A rabbi pénteken sokáig aludt
A rabbi szombaton megéhezett

Először is: egyetlen csalódás ért a sorozattal kapcsolatban, az egyik könyv hátsó borítóján ez olvasható: " az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb nyomozója". Ám ahogy haladtam a történetben egyre inkább feltűnt, hogy a környezet ( autók, ruhák, technika ) egyátalán nem jellemzőek a 2000-es évekre, de még a '90-es évekre sem . Igazam lett, az első regény 1964-ben született. Ez egy piszkos reklámfogás, a kiadó biztosan úgy gondolta, hogy a nyájas olvasó nem vesz meg egy kevésbé modern krimit.
Másodszor: aki egy vértől csöpögő és egy hulláktól hemzsegő, akciódús sztorit vár, az bizony csalódni fog. Ez a történet inkább Columbós, Miss Marple-os, gondolkodós, beszélgetős, pletykálkodós. Főszereplője David Small rabbi, aki a nevéhez hűen külsőre teljesen átlagos figura, de az elméje inkább tudományos, mint gyakorlatias. A helyszín egy amerikai kisváros, nevezetesen Barnard's Crossing, a kor pedig a hatvanas évek, ami azért is érdekes mert föl-fölbukkanak a faji megkülönböztetés kérdései, és a második világháború emlékei. A krimiszálban nincs semmi különös, szimpla gyilkosságok, drog, féltékenység, szóval csupa mindennapos balhé. Amitől számomra értékessé és érdekessé vált ez a két regény, az a rengeteg információ és ismeret, amit szépen-lassan adagol nekünk az író magáról a zsidó vallásról, és egy kis hitközösség hétköznapjairól. Rengeteg mindent megtudhatunk a szertartásokról, az étkezésükről, hogy mi az a kóser konyha, mi a jom kippur, a széder, a pészah stb.


A bűntény elég későn következik be, Kemelman addig csak mesél és mesél, de egy percig sem lehet unatkozni, mert bár az események egy jellegzetes kisváros piszlicsáré ügyei, mégis az ember borzasztóan kíváncsi lesz, hogyan alakulnak ezeknek az embereknek a kapcsolatai ( sikerül-e megegyezni az ülésrend tekintetében a zsinagógában ), merre visz a pletyka folyama, és a végén megmarad-e a rabbi állása, valamint kiderül-e az igazság.




Tetszik. Ez egy roppant szórakoztató és nagyon érdekes világ, mélységes szeretettel megírva.

2009. június 8., hétfő

A Jane Eyre-eset

Annyi jót hallottam erről a könyvről, hogy hatalmas lendülettel vetettem bele magam az olvasásába. Bevallom, az első pár oldal után elfogyott a lelkesedésem, nagyon nem akart haladni a sztori, de kb. a századik oldal után némileg belelendült. A történet egy alternatív 20. század végi Angliában játszódik, kicsit sci-fi, kicsit horror, néhol romantikus. A világ amelyben járunk cseppet bizarr, A cári Oroszország és Anglia között dúló krími háború már százötven éve tart, és nem néz ki úgy, hogy egyhamar véget ér, Wales-ben népköztársaság működik, az utcákon házilag klónozott dodók rohangálnak, az emberek élnek-halnak a klasszikus irodalomért és minden napjukat ez a szürreális rajongás hatja át. A főszereplő Thursday Next ("Jövő Csütörtök"), egy 36 éves krími veterán, szingli nő, aki most irodalmi detektív, feladata különféle irodalmi hamisítványok, kéziratok és hasonlók felkutatása. Egy nap ellopnak egy Dickens-kéziratot és a gyanúsított nem más, mint Next egykori tanára, aki mostanra zseniális bűnözővé, az álcázás nagymesterévé, és többszörös gyilkossá vált. Next kapja a feladatot, hogy azonosítsa őt, mert senki nem ismeri Hades igazi arcát, a kamerák előtt is láthatatlan. Ám az események másként alakulnak, Next megsebesül, Hades elmenekül, így a hajsza tovább folytatódik. Hades Next nagybátyja találmányának segítségével - akit elrabol, és azzal tartja sakkban, hogy a feleségét fogva tarja egy versben - kihoz egy szereplőt a Dickens-regényből, és megöli, de nem elégszik meg ennyivel, elrabolja Jane Eyre-t a Brontë-könyvből, és busás váltságdíjat követel érte, meg néminemű világuralmat . Na, ekkor indul be az igazi akció, ki-be rohangálnak a regényben, és mindeközben rengeteg irodalmi utalást, szóviccet, és jó adag abszurd angol humort kapunk.
Nem állítom, hogy ez a regény volt az általam olvasottak közül az eddigi legnagyszerűbb, mint említettem nekem egy kicsit döcögősen indult, de a végére egy szórakoztató, humoros, és igencsak társadalomkritikus történet kerekedett belőle.
Angliában már a hatodik rész készül belőle.

2009. június 7., vasárnap

John Adams

Ma az HBO este nyolctól vetíti a John Adams című minisorozatot. Feliratosan már láttam, és nekem nagyon tetszett. A sorozat a címszereplő John Adams életét mutatja be, aki az USA egyik "alapító atyja"volt, majd ő lett az első alelnök, a második elnök, illetve ő a hatodik elnök apja. Rendkívül változatos élete volt, eleve egy olyan korban született, ahol részese lehetett egy új állam születésének. Ügyvéd és gazdálkodó volt, egy nagyon erős asszonnyal az oldalán, akinek rengeteget köszönhetett. Az ő szemszögükből mesélik el ezt a nagyszerű életutat, ahol olyanok lépnek színre, mint George Washington, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson és az ebben az időben még nem őrült III. György király. Érdemes megnézni, mert öntömjénezéstől mentesen,de mégis hazafias szellemben szól az amerikai történelem legkiemelkedőbb korszakáról, hiteles korrajz.

2009. június 1., hétfő

A közelmúlt könyvbeszerzései




A szerelmes felhő

A kötet 12 mesét tartalmaz, nagyrészt átdolgozott török népmeséket, és egy párat az író sajátjai közül. Jól szórakoztam olvasás közben, kicsit visszarepültem az időben, amikor még Benedek Elek és Móra Ferenc könyvein éltem. Van ebben minden: Nincstelen Mehmed, kapzsi padisah, Világszép Ajse, gonosz dervis, óriások és mindenféle mesebeli lények. Az egyik történet, nevezetesen "Az öregasszony és a róka" teljesen megegyezik a " Kóró és a kismadár című mesével. Rájöttem, hogy szeretem a meséket, az egyszerűségüket, a rövidségüket, és azt, hogy a gonosz mindig meglakol, és a legkisebb fiúé lesz a dicsőség meg a világszép leány. Máshol nem olvasunk ilyenekről, néha az is kell, hogy biztosan tudjuk, a végén minden jóra fordul történjék bármi.

Jót nevettem azon, hogy a macska a tigris nagybátyja, és nem fordítva. De ha logikusan gondolkozunk ez teljesen rendben van, hiszen a macsek kis termete ellenére rendkívül agyafúrt jószág, a tigris meg csak egy ostoba behemót. ( De szép állat. )

A szerzőről: Nazim Hikmet költőként vált igazán ismertté, 1901-1963-ig élt.

Nâzım Hikmet: Újra te

Újra te

Benned én
a kikötő felé haladó hajó nyugalmát,
Benned én
a felfedezők játékszenvedélyét szeretem,
Benned én a távozást,
Benned én a lehetetlent szeretem.
Beleveszni szemedbe, mint napsütötte erdőbe,
s a vadász étvágyával verejtékes-véresen
húsodba harapni dühös-éhesen. –
Benned én
a lehetetlent,
de nem a kétségbeesést szeretem.

Nazım Hikmet (1901-1963) törökül: Yine Sana Dair, magyar fordítás: Eörsi István

Az olvasóközönség