A Gulag, a szovjet koncentrációs táborok gigantikus hálózata 1972-ben vált ismertté a világ közvéleménye előtt, amikor megjelent Alekszandr Szolzsenyicin háromkötetes munkája: ez a mű akkor óriási hatással volt a világ szellemi életére, és úgy tűnt, a kommunista rendszerekkel kapcsolatos minden illúziót szertefoszlat. A Szovjetunió összeomlása óta memoárok és tanulmányok százai jelentek meg a témáról, s részint ezeket az újabban előkerült forrásokat is használva, részint saját történelmi kutatásai nyomán Anne Applebaum amerikai újságíró és történész elsőként vállalkozott rá, hogy megírja a GULAG átfogó történetét: bemutatja a szovjet munkatáborok előképeit a cári Oroszországban, létesítésüket közvetlenül a bolsevik forradalom után, terjeszkedésüket és működésüket - s végül felszámolásukat a a gorbacsovi peresztrojka idején.
Applebaum könyve minden tekintetben dokumentált, szigorú történészi munka, s ugyanakkor mindvégig kiérezni belőle az áldozatokkal való együttérzést; legnagyobb erénye talán az, hogy a szerző kifejezetten a lágerfoglyok szemszögéből mutatja be a Gulag történetét: az ő életükre, szubkultúrájukra, szenvedéseikre koncentrál.
A Gulag az idők során államon belüli állammá változott, majdhogynem külön civilizációvá - jóllehet a sztálini korszakban az egész Szovjetunió egyetlen hatalmas kényszermunkatelep volt, saját törvényekkel, szokásokkal, irodalommal, folklórral, szlenggel, erkölccsel.
A szerző miután kronologikusan bemutatja a Gulag "fejlődését" - azt, ahogy a vörös terror eszközéből fontos gazdasági funkciókat betöltő, az egész országot lefedő hálózattá változott - témáról témára mutatja be a Gulag-beli élet különböző aspektusait: a lágerfoglyok különböző csoportjait, a túlélési stratégiáikat, a szexuális viszonyokat, a szökéseket, lázadásokat...
S Applebaum egyúttal arra a nyugtalanító kérdésre is választ keres, miért maradt a Gulag viszonylag ismeretlen mind a Szovjetunió népei, mind a Nyugat történelmi emlékezetében?
Európa Könyvkiadó - 2005.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése