Christian Jacq négykötetes művének második részével mostanra végeztem - már a nyári szabadság alatt elkezdtem olvasni, de valahogy olyan lassan ment.
Az első részben a gyermek Mozartot mutatja be a szerző, a második kötetben az ifjú, 25 éves komponistát. Már nem csodagyerek többé, keservesen meg kell dolgoznia azért, hogy megélhessen. Ráadásul nem is érzi jól magát ott, ahol van - Salzburgban - "menekülni" próbál a zsarnok Colloredo hercegérsek udvarából. Hiszen az érseknek a megszokott zeneművekre van szüksége, nem holmi újfajta mozarti különlegességekre.
Mozart dönt: elszökik Bécsbe, hogy ott teljesedjen ki, azt komponáljon, amit szeretne. Ám hamarosan be kell látnia, hogy mégsem úgy működik minden, ahogy azt ő elgondolta. A művei iránt csak a lelkesebbek rajonganak, ők biztatják további munkájában. Ahogy telnek-múlnak az évek, lassan-lassan megjön a siker is, a hírnév és a szerelem. Összeházasodik - apja és nővére ellenvetése ellenére - Konstanze Weberrel.
A történet, mint ahogy az első részben is, két szálon fut. Thamos, thébai őrző angyala mindig mellette van, próbálja őt elvezetni a helyes útra, annak érdekében, hogy elkészüljön a Nagy Mű.
II. József uralkodása idején a szabadkőművesség virágkorát éli, nem úgy mint anyja, Mária Terézia idején, aki üldözte és megtiltotta az ilyenfajta szervezkedéseket. Hamarosan Mozart is megismeri a szabadkőműveseket, ám veszély is fenyegeti, mert a birodalom kopója Joseph Anton azon van, hogy mielőbb lebuktassa és megszüntesse a szabadkőműves páholyokat. Mindenkiről feljegyzéseket, aktákat készít, köztük Mozartról is.
A történet 1779-től 1784-ig kíséri végig Mozart életét, s végül 1784-ben beavatják a szabadkőművesek körébe, itt már fejlődhet korlátok nélkül zenei képessége. A könyvben van egy jó leírás, mi is a szabadkőművesség célja:
"A szabadkőművesség célja, a társadalmi jólét növelése, ami annyit jelent, hogy feltétlen gyakorlatiasnak kell lennie. Minden eszmefuttatás, amely méltatlan gondolatokban nyilvánul meg, túlságosan elvonttá válik, és a gyakorlatban alkalmazhatatlan ismeretekben merül ki, alapvetően ellentétes a szabadkőművesség céljával. Ettől nem válunk új emberekké, általa nem teljesíthetjük küldetésünket. Szeretnénk legyőzni gyarlóságainkat és gyengeségeinket, hogy tökéletesebb emberekké válhassunk. A szabadkőművesség megnemesíti az érzelmeket, felszítja bennünk az emberek szeretetét, a jótékonyságot és az egyenességet. Minden tagját az erényre buzdítja, azt a feladatot állítja elébük, hogy fizikai és erkölcsi erejüket az emberiség javára fordítsák, segítségére siet a megalázott ártatlanságnak, támogatást és vigaszt nyújt a boldogtalannak. Számtalan eszközt és módot bevet, amellyel cselekedhet és az emberiség hasznára válhat."
Összességében tetszett a könyv, várom a további két részét is. Úgy tudom még nem jelent meg a könyvesboltokban...
Végezetül íme egy 1784-ben komponált darab, a Gluck-áriára kitalált variációk. Az eredeti művet 1783-ban hallotta a császár udvarában.
