Idézetek Máraitól, 1959-60

Befejeztem a Teljes Napló 1959-60 című könyvet Márai Sándortól. Két érdekes idézettel "búcsúzok" a könyvtől:

Hol rothadt el Amerika? Mi történt a pénz körül, az árak és a bérek viszonyában? A drágaságnak nevezett csalás olyan fojtogató, hogy munkából senki nem tud örömet, színt adni az élethez...a frizsideres, autós áléletformát rákényszerítik, ebben fuldoklik. Egy nápolyi lazzaronénak több öröme van az életből, mint egy heti 100 dolláros amerikai munkásnak vagy hivatalnoknak. Ezért a sok csalás, gaztett...és fogcsikorgató elégedetlenség, műveletlenség, udvariatlanság, embertelenség. Ki csinálta ezt, hol és mikor? Az öreg Hoover azt mondta: "az idegenek..." Kik ezek az idegenek Amerikában?

Az angol nyelvben van valami unspoken - morgásával, hangváltásával, fojtott visszatartásaival ez a nyelv, amely valahogyan mindig kevesebbet mond, mint amit a beszélő mondani akar. És a francia nyelv valahogy mindig többet mond, mint amennyit az ember éppen mondani akar. A magyar szűkszavú - kevés szóval a lényegeset mondja.

 

Paolo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony- részlet a könyvből

Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer csak hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak, de az ember nem vette észre, hogy elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal.
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasak voltak.Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött.
A vándor odament hozzá és megszólította.
- Jó napot!
- Jó napot! - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott.
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom. - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot! - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan bármikor. - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország.
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják. Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat.
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesz nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat...

Polcz Alaine - Kit siratok? Mit siratok?

A múlt héten csütörtökön kilátogattunk a Vörösmarty téren (is) megrendezésre kerülő Ünnepi Könyvhétre. Be kell valljam, már régóta szerettem volna részt venni a könyves sokadalomon, de amióta Budapesten élek még nem sikerült egyszer sem. Idén megvalósult egy álom.

Két szerzeménnyel tértem haza: az egyik Márai Sándor Naplója 1945-ből, a másik pedig Polcz Alaine Kit siratok? Mit siratok? című műve a Jelenkor kiadótól. Már olvastam egy könyvet Alaine-től (Rend és rendetlenség), így tudtam, hogy "kellemes" perceket szerzek magamnak e könyv olvasása közben.

A kötet vallomássorozatból áll, több ember élményeit rögzíti, ki hogyan birkózik meg saját gyászával, mely köthető emberhez, állathoz, egy régi emlékhez, szerelemhez, egy házhoz, élethelyzethez. Meglepődünk mennyi mindet gyászolhat az ember élete során. Elsősorban persze a szeretteink iránt érzett gyászunkat dolgozzuk fel, több kevesebb sikerrel.

Weöres Sándor idézete nyitja a művet: "Mellesleg, ha valaki ebnek emel mauzóleumot, kár nevetni. Tanulj nevetségig szeretni."

A tartalom címszavakban: A temetőben; Gyermek voltam, így gyászoltam; Találkozásaim a halállal; Egymás után mentek el; Siratom a macskám; Gyászolnak az állatok; Amikor a macskával együtt gyászoltam; Van-e a szerelemnél nagyobb veszteség?; Szakadások (Az apaság és a házasság elvesztése); Requiem a szülőházamért.

Természetesen ebben a könyvben is találtam egy jó idézetet, melyet igaznak tartok:

"A bánat egészen kis törés. A gyász pedig olyan formája a bánatnak, amely tulajdonképpen szerető kötés. Eltarthat a túlélő haláláig." ... " Egyre többet tűnődöm ezen. Úgy érzem, jó hasonlat, amire rájöttem: a seb begyógyul, de heg marad. Már nem fáj, de amíg élek, megmarad."

Napi idézet Paulo Coelhotól

Mindig észre kellene venni, amikor egy időszak a végéhez ér. Amikor lezárul egy ciklus, bezáródik egy ajtó, véget ér egy fejezet - mindegy hogy nevezzük, a lényeg az, hogy magunk mögött hagyjuk életünknek azon pillanatait, amelyek már elmúltak.

...mert tudom, hogy a szabadságért nagy árat kell fizetni, éppolyan nagy árat, mint a rabszolgaságért. Az egyetlen különbség az, hogy a szabadságért boldogan fizetsz, mosolyogva, akkor is, ha közben nyeled a könnyeidet.

Paulo Coelho - Zahir

Márai naplójából két újabb idézet

Egy napon talán ellenfele támad az embernek a földön; a termeszek vagy a rovarok; a nagy csendben, a természet mély tárnáiban kitermel az élet egy ellenfelet, amely másféle, nem racionális, nem is technikai, hanem éppen biológiai erőkkel megrohanja az embert, nagy ellenfelét és leteperi. Érdekes vég lenne, és talán megérdemelné az ember ezt a véget; túlságosan elbízta már magát a földön; egyik kezében az atombombát szorongatja, másikban a hőmérőt és azt hiszi, már ismeri a végső titkokat. A termeszek és rovarok, a bacilusok és baktériumok hallgatnak; de valamit ők is tudnak.

A genfi utcasarkon pedagógiai táblázatok: "Amilyen te vagy olyan a hazád." Így nevelik egymást.

Márai Sándor - Napló 1948.

Most olvasom Márai naplóját 1948-ból. Nagyon érdekes könyv, jó korrajz. Ajánlom mindenkinek.

Néhány jó idézet belőle:

"Jézus így képzelte a gyógyítást: az ember akar, hisz és meggyógyul. Ez a végső képlet."

"Nem lehet segíteni az embereken. Egyetlen emberen sem lehet segíteni; miért képzeljük, hogy az emberek összességén lehet? A tudatlanság, amelyben élnek, ahogy nem akarnak tudni semmi valóságosat önmagukról, a világról és a világhoz való viszonyukról, ahogyan riadtan bezárkóznak a betegségbe, elveszítik ellenállásukat az élet mérgeivel és veszélyeivel szemben, mert nem elég erősek, józanok, tárgyilagosak, ha kell, kegyetlenek, hogy elviseljék a csökkent képességek és az elkerülhetetlen halál tudatát: mindez feloldhatatlan. Ezen nem lehet "segíteni". Gyógyszer, vegyszer ideiglenesen segíthet: de a tudattalanság, a műveletlenség, a hiúság és az önzés alkati nyavalyáján nem lehet segíteni. Tehetetlenül kell nézni a vinnyogó vergődést, ahogy nem tudnak erősebbek lenni, mint a helyzetük és a lényük. Segíteni, így és úgy. De az alkati butaságon nem lehet segíteni."

Újévi köszöntő helyett ...

"Az igazi feladat mégsem a túl-élni, hanem a meg-élni, az át-élni, a magamévá-élni az időt."

/Márai Sándor, 1948, Napló/

Karel Capek: A szenvedelmes kertész

"Csak a sokéves gyakorlat tanítja meg az embert az igazi kertészt jellemző misztikus, nyers biztonságra, az igazi kertész sosem nézi hová lép, mégsem tapos el semmit, s ha igen, akkor nem veszi a szívére a dolgot. Ennyit hát erről, csak úgy mellékesen."

"Minden hivatásos kertész esküdözik, hogy kertjének földje silány, ő nem trágyáz és nem öntöz, télre semmit le nem takar. Nyilván azt akarja ezzel bizonyítani, hogy virágai kizárólag iránta való szeretetből növekszenek. Némi igazság van is ebben: kertészkedéshez szerencsés kéz kell, vagy talán azt mondhatnánk, égi kegyelem. Az igazi kertész csak úgy vaktában beledug a földbe egy-két levelet, s kihajt belőle mindenféle virág; mi laikusok pedig vesződünk a magról nevelt palántával, öntözzük, a helyét is megfújjuk, szaruliszttel, sőt gyermektápszerrel tápláljuk, a végén mégis elfonnyad, elszárad. Azt hiszem, van ebben valami varázslat, akár a vadászok vagy az orvosok mesterségében."

"A kertész számára az ősz már márciusban megkezdődik az első elvirított hóvirággal."

Paulo Coelho - Mai idézet A győztes egyedül van című regényből

A név által az illető egyedülálló, kivételes egyénné válik, akinek múltja van és jövője, ősei és lehetséges utódai, győzelmei és vereségei. Az ember a neve maga, büszke rá, élete során több ezerszer elismétli és azonosul vele. Ez az első szó, amit megtanul a szokásos "papa" és "mama" után.

...

De a léleknek nincs neve, az a tiszta igazság, meghatározott ideig lakja a testet, azután egy napon elhagyja - és Isten nem kérdezi meg tőle az utolsó ítéletkor, hogy "ki vagy te?" Isten annyit kérdez: "Szerettél, amíg éltél?". Ez az élet lényege: a szeretet képessége, nem pedig a név, amit az útlevelünkben, a névjegykártyánkon és a személyi igazolványunkban hordunk.

A nagy misztikusok cserélgették a neveiket, sőt volt, aki örökre elhagyta. Amikor Keresztelő Szent Jánostól megkérdezték, hogy ki ő, csak annyit mondott: "Én kiáltó hang vagyok a pusztában." Amikor Jézus rátalál egyik követőjére, nem törődik vele, hogy a férfi egész életében a Simon névre hallgatott, és elnevezi Péternek. Mózes megkérdezi Istentől a nevét. A válasz: "Én vagyok."

Popper Péter emlékére

 1933-2010

Tépd le magadról a sleppedet! Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt! Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?

Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az.

Március eleji inspirációk Paulo Coelho-tól

A Győztes egyedül van:

Csak akkor jövünk rá, hogy egy terv elhibázott, ha levonjuk a legvégső következtetéseket. Vagy ha az irgalmas Isten más irányba terel bennünket.

Vannak olyan pillanatok, amikor az élet elválaszt egymástól bizonyos embereket, csupán azért, hogy mindketten rájöjjenek, mennyire fontosak egymásnak.

A portobellói boszorkány:

A jövő szeszélyes, mert a jelenben hozott döntések irányítják.

Pascal idézet a jelenről

A jelennél sohase állunk meg. A jövő elé vágunk, mert túl lassúnak találjuk, és útjában siettetjük; vagy pedig a múltat idézzük, hogy az időt megállítsuk, mert azt hisszük, túl gyors. Olyan ostobák vagyunk, hogy abban az időben tévelygünk, amely nem a mienk, és közben megfeledkezünk arról, amely a mienk. Hiúk vagyunk, hogy álmodozzunk arról, ami nincs többé, és az egyetlen jelen pillanatot közben elszalasztjuk. Azért tesszük ezt, mert a jelen sokszor bántó. Elrejtjük, mert kellemetlen; ha pedig kellemes, azon búsulunk, hogy elmúlik. A jelent a jövővel akarjuk életben tartani, és olyan dolgok felől rendelkezünk, amelyeket még el sem értünk, oly időre, amelyet nem biztos, hogy elérünk.

Márai Sándor: A szegények iskolája - kézikönyv

Ez a második Márai kötet, melyet kiolvastam, s még pár darab várat magára. A szegények iskolája című művet az író maga kézikönyvnek nevezi, használati utasítás a mindennapok szegénységéhez. Az emberiség nagyobbik része a szegények közé tartozik, hozzájuk szól a könyv. Amikor a szegénység járványszerűen terjed a világon, ki kell képezni a szegénységre azokat, akik váratlanul idekerültek. Az újszegények éppoly ízléstelenül tudnak viselkedni, mint az újgazdagok - áll a könyv fülszövegében.

A műben szabadon röpdös Márai játékos kedve, iróniája, öniróniája. Szellemes, szórakoztató mű.

Szokásomhoz híven következzék az idézet:

"A szegények és a fáraók viszonyát már az ókorban sajátos, bűntudatra emlékeztető lappangó feszültség jellemzi. A bűntudatot természetesen nem a fáraók érzik, akiknek erre semmi okuk sincs, hiszen ők azok, akik nagylelkűen halhatatlan munkákra fogták a lézengő emberiséget, hanem a szegények, akiknek rossz a lelkiismeretük, mert gyanítják, hogy nem dolgoznak eleget. A szegényeknek ez a kóros lustasága időnként járványszerűen lép fel, s nemritka jelenség az sem, hogy emberek százmilliói ődöngenek munka nélkül. Kínában és általában a Távol-Keleten a lakosság nagyobb fele jórészt csak úgy tesz-vesz, de nem dolgozik komolyan. A közelmúlt időben Európában is észleltek hasonló jelenségeket, sőt Észak-Amerikában is, ahol a legutolsó kimutatások szerint 25 millió ember ül ölbe tett kézzel. Látszólagos, handabandázó tiltakozásuk, hogy keresnek munkát, de nem kapnak, nem téveszti meg a világ hatalmasait, akik tudják jól, hogy rengeteg munkaalkalom kínálkozik így is a szegények számára, az útépítéstől a Szahara befásításáig, melyet a szegények jobb tennivaló hiányában elláthatnának, de a valóság az, hogy lusták, és munkanélküli segélyre számítanak."

Egy idézet

"Megismerhetjük-e ténylegesen a világmindenséget?

Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!

A fő kérdés azonban a következő:

Van-e valami odakint?

És miért?

És miért kell akkora lármát csapniuk?

Végül is kétségtelen, hogy a valóság egyetlen jellemzője,

hogy híján van a lényegnek.

Amivel nem azt akarom mondani,

hogy nincs lényege,

hanem hogy híján van neki.

(az a valóság, amelyről itt beszélek,

ugyanaz, mint amit Hobbes írt le,

csak egy kicsit kisebb.)

Ezért a descartes-i axiómát

-'Gondolkodom, tehát vagyok'-

jobban ki lehet fejezni a következőképpen:

Nicsak, ott megy Edna egy szaxofonnal!"

Woody Allen

A remény

A remény éltet? Szeress, hogy remélhess!

A szeretet útja vezet a reményhez.

Légy bátor! Merjél szeretni!

Így indulj hitedet keresni.

A számbavett csapások könyve

Shakespeare: OTHELLO, A VELENCEI MÓR

"When remedies are past, the griefs are ended
By seeing the worst, which late on hopes depended.
To mourn a mischief that is past and gone
Is the next way to draw new mischief on.
What cannot be preserved when fortune takes
Patience her injury a mockery makes.
The robb’d that smiles steals something from the thief;
He robs himself that spends a bootless grief."

Így hangzik az eredeti Othello idézet, amit a napokban tettem a blogba, és ma ráakadtam egy másik fordításra. Az érdekesség kedvéért érdemes elovasni, összehasonlítani őket.

"Hol nincs orvosság, nincs gyötrődni mért:

Beletörődés szívünkön a vért.

Tudjuk:"Késő bánat-ebgondolat",

Egy gyötrelemhez száz gyötrelmet ad.

Ha megtréfál a sors kegyetlenül,

Viseld el játszva, s te maradsz felül.

Sopánkodásba sose öld erőd;

Kacagj a rablón, s te rabolod meg őt."

Mészöly Dezső fordítása

Shakespeare: Othello/Részlet

"Ha nincs remény s segítni nem lehet:
Hát mögé dobjuk a keserveket.
Mult bánaton búsulni, annyi, mint
Szerezni a leélthez újra kínt.
Ha kincsedet ádáz sors vette el,
Erőt, nevetni, türelembe’ lelj.
Kit megraboltak gonosz tolvajok,
Tolvaját lopja meg, ha mosolyog;
De önmagát kétszer rabolja meg,
Ki vesztésén mód nélkül kesereg."

(Fordította: Szász Károly)

Idézet a FlashForward-ból

There's a room. A small boy enters with a candle.
The man in the room, referring to the candle, asks: "Tell me where this light comes from?"
And the boy blows out the candle and replies: "If you tell me where this light went, I'll tell you where it comes from."

Sufi parable

Egy kisfiú lép be a szobába, kezében egy gyertyával.

A férfi a szobában a gyertyára nézve, azt kérdi: "Honnan jön ez a fény?"

A fiú elfújja a gyertyát, és azt válaszolja: "Ha megmondod hová tűnt a fény, megmondom honnan jött."

Szufi példázat

Amely államnak tönkre kell menni

Az az állam, amelyben a szellemi ember nem talál otthont, a pusztulás elé megy. Ha valahol szellemi ember jelenik meg, és nem fogadják tisztelettel, annyi, mintha az uralkodót feláldoznák. Ha a szellemi embert megvetik, annyi, mintha az állam jólétéről lemondanának. Az az állam, ahol a szellemi emberről megfeledkeztek, még sohasem tudott fennmaradni.

Mo-ce (időszámításunk előtt 5. század; kínai filozófus)

Kazinczy Ferenc 250

1759. október 27-én született Kazinczy Ferenc, a magyar nyelvújítás vezéralakja, író, költő, műfordító. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és az önállósulás ügyét szolgálta.

A Tavaszhoz

A szép kikelet
Üzi a telet,
S zúzos förgetegét,
Bolyongó fellegét,
Lágy lehelleti
Messze kergeti. 

Amit szemem lát
Hosszas bánatját
Szeleknek ereszti,
Víg kedvét éleszti,
S újult színre kél,
Hogy elmúlt a tél. 

Még a madarkák
Félénkek s némák.
De majd nemsokára,
A tavasz szavára,
Előállanak,
S dalt indítanak. 

Ah, a szép Cenci
Ide jő ma ki.
Ha a zöld ligetet
Az elkeseredett
Bús fülemile
Jajjal tölti be.

Oh vajha akkor
Valamely bokor
Mellé rejtezhetném,
S kényemre nézhetném,
Szép tekinteti
Mint kedvelteti: 

S ha a pajkos szél
Lopva neki kél,
S sebes repületi
Leplét félreveti,
Szemérmes szemmel
Miként pirúl el. 

Oh szép kikelet!
Verd el a telet,
S ha Cenci ide jő:
Olvadni késztető
Leheleteddel
Szívét lágyítsd el.

1787

A nagy titok

Jót s jól ! Ebben áll a nagy titok.

Ezt ha nem érted

Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.

"A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzeteknek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője. Érzi ezt mind az egyik fél, mind a másik, s szereti a nyelvet szent hazafisággal; abban hasonlanak meg, hogy míg az egyik azt elváltozásától s elkorcsosodásától félti, a másik annak elváltozását, azaz haladását még óhajtja is; s ő is retteg ugyan elkorcsosodásától, de a mások szép és hasznot neki is igérő példájoknak követését, ha az nem egyéb, mint saját erejének kifejtése és gazdagítása, elkorcsosodásnak nem tekinti. Egyedül a pók az, ami mindent magából szed, fon és szőv: az embernek az az elsőség juta, hogy egy ponton veszteg ne álljon, hanem tehetségeit használván, s mások találmányaikat eszmélettel követvén, a tökéletesedés útján előbbre haladhasson. Valamivé ő lesz, e két szernek egyesítése által lesz."

"Én honi palánt vagyok; elsorvadnék idegen ég alatt. "