Dennis Lehane: Megszentelet életek

Ez a sorozat harmadik darabja, amelyben a nyomozópáros egy eltűnt milliomos csemete után nyomoz. Már a megbízatásuk kezdete sem szokványos, a milliomos szabályszerűen elrabolja őket. Az úr bizonyos Trevor Stone, akinek a közelmúltját számos családi tragédia árnyékolja be: feleségét egy rosszul sikerült autólopás közben meggyilkolják, ő maga súlyosan megsérül, majd hamarosan kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. Egyetlen lánya mély depresszióba esik, és eltűnik. Őt kellene Patricknek és Angie-nak felkutatniuk, és mellesleg az előttük megbízott magánnyomozót, akinek szintén nyoma veszett. Ez a magánnyomozó történetesen Patrick egykori mentora, és barátja. A nyomok Floridába vezetnek, párosunk felkerekedik, és belevetik magukat a munkába. Hamarosan kiderül, hogy senki és semmi nem az, aminek látszik, de a többiről hallgatok, mert lelőném a "poént".

A sorozatnak ez a darabja nem annyira brutális, mint a Sötétség, fogd meg a kezem, és nem foglalkozik annyit szociológiai kérdésekkel, mint az Egy pohárral..., de mégis ugyanolyan fajsúlyos morális dolgokkal foglalkozik. Nevezetesen: bepillanthatunk a pénzvilág kulisszái mögé, amit áthat a korrupció, a gátlástalanság, a hatalom és pénz utáni mindent elsöprő vágy.

Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem

Beleszerettem. Pont. Tök jó, hogy gazdasági válság van, munkaidőben is tudok olvasni. Néha már kifejezetten bosszantott, ha valaki bejött a botba a legizgalmasabb rész közben.

A Kenzie - Gennaro párost ezúttal egy pszichiáter fiának a védelmével bízzák meg. Már az elején kiderül, hogy nem lesz könnyű menet, amikor a könyörtelen módszereiről híres ír maffia is a képbe kerül. Persze, ez megint csak a habkönnyű kezdés, mert a maffia a következő dolgokhoz képest egy Nyúlbéla.

Patrick és Angie valami olyasminek a kellős közepébe csöppennek, ami az embernek a legrosszabb rémálmaiban fordul csak elő. Őrült sorozatgyilkosok kerülnek elő, a múltban gyökerező eltussolt bűnügyek látnak napvilágot, a tettesek senkit és semmit nem kímélnek, mindegy ki kerül az útjukba, bűnösnek vélt emberek, ártatalan nők és gyermekek halnak brutális, mocskos halált. A hangulat olyan nyomasztó, hogy szinte már horror jelleget ölt, Lehane nem finomkodik, minden borszasztó részletet elénk tár. Különös egyveleg ez a regény, kapunk rengeteg gyomorforgató epizódot, melléje romantikus leírásokat és jókor közbevetett fekete humort.

Egymás után olvastam a sorozat három darabját, és ezt találtam a legjobbnak. ( A többi is nagyon jó. ) Ez volt a legdöbbenetesebb, erős, mondhatni lehengerlő. Boston továbbra sem a szívem csücske.

Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

A cselekmény indító momentuma egy eltűnt személy felkutatása. Ezzel bízzák meg a regény két főszereplőjét: Patrick Kenziet és Angie Gennarot, a bostoni illetőségű magánnyomozó párost. Az eltűnt illető egy Jenna Angeline nevű fekete takarítónő.
A helyi, magas rangú politikusok persze nem csupán emberbaráti szeretetből bízzák meg őket , hogy találják meg az egyébként senkinek sem hiányzó hölgyet; számukra az asszony tulajdonában lévő, bizalmas dokumentumokra van égető szükségük.
A páros rövidesen teljesíti a rábízott feladatot, de amint a cím is előre jelzi ez csak a nyitánya egy sokkal komolyabb, kirobbanni készülő dolognak. Bandaháború készül, amiben ráadásul a politikusok is érintettek. Véres és mocskos csata kezdődik, ahol a legnehezebb feladat: életben maradni.
A könyv hangulata a klaszikus detektíregényekét idézi, de ez a regény mégis több ennél. A páros mindkét tagja egyenrangú ebben a sztoriban, és a mellékszereplők is rendkívül hagsúlyosak. Kedvencem a némileg szocio- és pszichopata Bubba, de ugyanígy megkedveltem a rendőrpárost is. A könyv legnagyobb erőssége számomra az összetettsége, ez nem egy szimpla nyomozós sztori, az író keményen arcul csap minket a bostoni alvilág bemutatásával, rendesen odamond a hatalomra mindenre képes, álszent politikus gárdának, megeleveníti az állandó napirendi kérdést: a bőrszín problémáját, a fekete-fehér örök ellentétét. A regény másik nagy erőssége a pörgős, üresjáratok nélküli cselekmény, és a gördülékeny logikus felépítés. Voltak olyan olvasmányaim, ahol rendre vissza kellet lapoznom, mert rendre elvesztettem a fonalat, de ez lehet, hogy csak az én csekély értelmi képességeimből fakad. Na, lényeg a lényeg: Megkedveltem Lehane-t, szeretem, ahogyan ír, megfelelő mértékben humoros, a következő pillanatban pedig a földbe döngöl a valóság kissé brutális ábrázolásával. Nem kekeckedik, megmondja a véleményét, amiből eldöntöttem, hogy Boston nem nekem való hely.

Harlan Coben: Az erdő

A történet főszereplője Paul Copeland megyei főügyész, akinek múltja súlyos eseményekkel és titkokkal terhes. Húsz évvel ezelőtt egy nyári táborban megygyilkoltak négy fiatalt, köztük Cope nővérét. A dolgot súlyosbítja, hogy ő volt azon az éjszakán a felügyelő, de elhagyta az őrhelyét egy lány miatt, akivel kiszöktek az erdőbe megejteni egy romantikus légyottot. Csak két fiatal holtteste került elő, a nővéréé és egy másik fiúé nem. A bűncselekmény után Cope családja széthullott, anyja elhagyta őket, az apja pedig hosszú éveken át kijárt az erdőbe, és őrült módjára ásott. A jelenben Cope egyedül neveli hatéves kislányát, miután a felesége rákban meghalt, és egy jelentős ügyön dolgozik. Váratlanul felkeresi őt két nyomozó, és egy holttestet mutanak neki, akivel egy pisztolylövés végzett. Az eset felkavarja őt, újra előjön a múlt, mert a halott férfiban azt a fiút véli felismerni, akinek annak idején nem találták meg a testét, így felébred benne a remény, hogy a nővére is életben lehet.

Eközben megismerjük Lucyt, akivel azt a bizonyos estét töltötte, s akiből időközben egyetemi tanár lett, és élete nagy részét kimeríti a saját démonaival folytatott küzdelem. Házi dolgozatot kér névtelenül a diákjaitól, és rémülten olvassa az egyiket, ami a húsz évvel ezelőtti éjszakát meséli el, úgy ahogy arról csak ő és Cope tudhattak. Úgy dönt, hogy hosszú idő után újra felveszi Cope-pal a kapcsolatot, és innentől együtt folytatják a nyomozást. Egyre újabb és újabb titkok kerülnek napvilágra, még Cope családjának múltjából is, előkerülnek új bizonyítékok, és megdöbbentő leletek az erdőből. Valaki mindeközben nem nagyon akarja, hogy megbolygassák a múltat, és igyekszik megnehezíteni a dolgukat. A végén persze mindenre fény derül, és a meglepetés az, hogy nem mindig van meglepetés.

Mielőtt nekifogtam a könyvnek, olvastam róla pár kritikát, mindegyik szuperlatívuszokban beszélt róla. Nos, tényleg fordulatos, és vannak benne meghökkentő események, a főszereplő is a kellő mértékben szimpatikus, a cselekmény pörög, felkavar többféle érzelmet, de nálam a John Sanford féle Davenport regényeket eddig még egy krimiíró könyve sem verte meg. Na, az krimi.

Lee Child: Elveszett holnap

A regény olvasása közben felötlött bennem az, hogy normális dolog iyen hősökkel szimpatizálni, mint Jack Reacher? A könyv feléig némi meglepetéssel konstatáltam, hogy még nem nyírt ki és nem vert meg senkit, de aztán beindult a Reacher gépezet és amúgy alaposan nekifogott a rendrakásnak.

Az egész a New York-i metrón kezdődik, ahol feltűnik neki egy furcsán viselkedő nő, akire ráillik az öngyilkos merényletre készülő terorista összes ismérve. (Az izraeliek összeállítottak erről egy klassz kis 12 pontos listát, a nőknél ez 11, mert náluk nem jellemző a frissen borotvált arc.) Reacher közbelép, mire a nő előhúz egy mordályt és szétlövi a saját fejét. Megindul a nyomozás, amibe persze hősünk is egyre jobban belebonyolódik, az eset szálai egészen az afgán-orosz konfliktusig nyúlnak vissza, ki kell deríteni mi köze a dologhoz egy szenátornak, a Vörös Hadseregnek és Oszama bin Ladennek?

Miért is kedvelem mégis olyannyira a Jack Reacher regényeket, hogy elolvastam az itthon eddig megjelent kötetét? Mert pörgős és agyalós. Precíz és kidolgozott, mintha benne lennél a sűrűjében, ha Reacher lopakodik, te is éberré és óvatosabbá válsz, ha céloz és koncentrál, neked is azt kell tenni. És fel tudod menteni az elkövetett bűnök súlya alól, mert minden erkölcsi alapja adott hozzá. Magadat is, amiért szereted ezt a figurát, Jack Reacherre mindig lehet számítani.

J.L. Carrell: A Shakespeare-titok

A történet főhőse egy Kate nevű fiatal nő, aki a londoni Globe színházban készül színpadra vinni a Hamletet. Egykori egyetemi tanára az egyik próbán meglátogatja őt, és egy titokzatos dobozt bíz rá, majd találkára hívja, mondván egy fontos dolgot szeretne elmondani neki. Ám a találkozóra már nem kerül sor, mert a Globe-ban tűz üt ki, és az elhamvadt maradványok között rábukkannak a meggyilkolt professzor tetemére. Kate nyomozásba fog, hamarosan segítője is akad, a rejtélyek, és persze a hullák szaporodnak, de az hamarosan világossá válik, hogy a dolgok egy elveszett Shakespeare- mű körül forognak. Közben felvetődik maga az a kérdés, hogy Shakespeare valójában Shakespeare-e, vagy e név valójában mást takar, netán egy egész összesküvő csoportot, akik ezen a néven alkották a bárd halhatatlan műveit.

Maga a sztori elég lapos, kriminek és kalandregénynek is kicsit gyenge, de mivel a szerző elismert Shakespeare tudor, rengeteg számomra ismeretlen tényt megtudhattam nemcsak a nagyszerű drámaíróról, hanem a kortársairól, és a reneszánsz irodalomról is.

Shakespeare sem maradhatott ki az összeesküvés elméleteket gyártók témái közül, a legfőbb érv amiért megkérdőjelezik a valódiságát, az a szármázása. A teóriát felállítók azt hangsúlyozzák, hogy szerintük a "nép egyszerű" gyermeke nem írhatott volna ilyen műveket, hiszen ezek a darabok nemcsak rendkívüli műveltséget, hanem alapos jártasságot is feltételez a főúri, királyi, arisztokrata szokásokban az írótól, és egyszerűen képtelenség, hogy egy kesztyűkészítő fia minderre képes lett volna. Azért láttunk már a pórnép közül kiemelkedő zseniket, nem? Valóban nagyon kevés tényszerű adatot tudunk az író életéről, de nem a végeredmény az érdekes? A drámák, vígjátékok, gyönyörű szonettek?

"Mi is a név? Mit rózsának hívunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos."

Jeff Abbott: Sokk

Megint krimi, azaz thriller. Egyik kedves törzsvevőm ajánlotta, mondván lenyűgöző, lehengerlő. Szó ami szó, valóban lehengerelt, mert az író annyi csavart rakott bele, hogy alig tudtam követni, többször vissza kellett lapoznom, hogy rájöjjek a történések sorrendjére, és hogy ki-kicsoda. Úgy látszik a túl sok rejtvény meghaladja az értelmi képességeimet.
Miles Kendrick egy gyilkosság szemtanújaként tanúvédelemben részesül. Állandó rémálmok kínozzák, mert meg van róla győződve, hogy ő ölte meg a legjobb barátját, ebből kifolyólag lett egy kicsit elmeroggyant. A pszichiátere egy különös szívességre kéri, és ezáltal belekeveredik egy titkos gyógyszerkísérletbe, amelyben több millió dollár forog kockán. Innentől kezdve a nyájas olvasó, vagyis én, egy kissé elveszti a fonalat. Mindenki gyanúsít mindenkit, de ez még nem elég, állandóan agyba főbe verik egymást, felrobbantják, kínozzák és le is lövik az ellenségnek vélt egyéneket. Egyik fordulat követi a másikat, senki nem az , akinek vagy aminek először gondoljuk, néhol nem találtam a logikát, na mindegy, végigolvastam. Nem ő lesz az új kedvencem, pedig vettem egy másik regényt az írótól, majd pár hét múlva adok neki még egy esélyt, hátha csak az én agyam volt egy kicsit lelassulva az olvasáskor.

Caleb Carr: A halál angyala

Szeretem a krimiket, thrillereket. Ez a mostani kiemelkedik a többi közül, mert részben egy hátborzongató bűntény felgöngyölítéséről szól, részben történelmi regény. A cselekmény az 1896-os New Yorkban játszódik, ahol egy könyörtelenül brutális ragadozó szedi áldozatait, főleg fiatal tizenéves, prostitúcióból tengődő fiúkat mészárol le, olyan kegyetlen rituálét követve, hogy azt itt nem is részletezném. A rendőrséget ekkor Theodore Roosevelt vezeti, (pár év múlva elnök lett belőle) és mivel az akkori bűnüldözési hivatalt teljesen átjárta a korrupció, napirenden volt a "társadalomba nem illő" ügyek eltusolása. Theodor azt a feladatot tűzi ki maga elé, hogy alapos reformokat hajt végre. Ebben az időben jelenik meg egy újfajta bűnözési forma, a sorozatgyilkos. Az újfajta bűnözőhöz újfajta nyomozási forma illik, de mivel a város és a rendőrség vezetői, illetve támogatói roppant merevek, és elutasítóak minden újító szándékkal szemben, Theodornak titokban kell megindítani a nyomozást. Összeállít tehát egy csapatot, a lélekbúvár Laszlo Kreizlerrel az élen, aki tanaival szinte eretneknek számít kollégái körében. Segítőtársai: John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, a két Isaacson fivér, akik szintén kirínak a korabeli nyomozók közül, többek közt az ujjlenyomat felhasználásával. Csatlakozik hozzájuk Sara Howard, a városi rendőrség egyik első női alkalmazottja.

Tulajdonképpen ők az elsők, akiket profilozóknak lehet nevezni, hiszen Kreizler azt vallja, hogy az ember tetteit, szokásait jelentős mértékben a gyermekkori élmények , hatások befolyásolják, és a valódi jellemet csak összefüggéseiben lehet megismerni.

A szerző aprólékosan, lépésről-lépésre haladva tárja fel előttünk, hogy mit derítenek ki a csoport tagjai, igyekszenek megfejteni mi miért történik, vagy történt, és ezekből a múltbéli eseményekből, beszélgetésekből lassan előtűnik egy emberi szörnyeteg képe, kiderül az is miért vált azzá, amivé.

A nyomozás közben nemcsak a gyilkos képe rajzolódik ki, hanem a korabeli New York is elénk tárul. Láthatóvá válik a város másik arca is, amiről legszívesebben senki nem venne tudomást, a bevándorlók, nincstelenek, nyomorultak sivár kilátástalan élete, emberhez méltatlan körülményeik.

Tetszett még a regény kissé régies nyelvezete, de ez egyáltalán nem hatott zavaróan, szerintem töéletesen hozzátartozik az egész hangulatához.

Két thriller

Rájöttem, azért szeretem a krimiket, mert így tökéletesen kiélem a gyilkos indulataimat, ami elég gyakran elfog az embertársaim miatt, akikkel nap mint nap kénytelen vagyok szembesülni. Tisztelet a kivételnek. Zűrös és nyugtalan időszakon vagyok túl a munkámban, ezért van a krimiolvasás.

Az első Tami Hoagtól "Az igazság álarcai". Olvastam már ettől az írónőtől "Az öld meg a futárt", és az "Aki farkast kiáltott" című könyveket.

"Az igazság álarcai" egy brutális hármas gyilkossággal kezdődik, egy anyát és két gyermekét mészárolja le a gyilkos, akit később elfognak. Óriási felháborodást kelt a bírói döntés, miszerint a tárgyaláson az esküdtszék nem szerezhet tudomást a gyanúsított büntetett előéletéről. A bírónő ezzel halálos veszélybe sodorja magát, egy este megtámadják, és alaposan helybenhagyják. A rendőrség Sam Kovacot és társát bízza meg a bírónő védelmével. (Sam Kovac már más regényében is feltűnt az írónőnek.) Amikor a gyanúsított megszökik az előzetesből, kezdetét veszi egy őrült ámokfutás, amit tetéz a gyilkosságban nyomozó rendőr "bekattanása", aki úgy érzi, neki kell igazságot szolgáltatnia az áldozatok nevében. A feszültség csak tovább fokozódik, amikor a bírónőt elrabolják, akihez Sam Kovac időközben erős vonzalmat kezd érezni. Végülis elég pörgős a sztori, de kiszámítható, a végkifejlet nem lehetett más, mint ami bekövetkezett. Nem ért meglepetésként a befejezés.

A másik regény Egy Lee Child-os Jack Reacher sztori, aki nagy kedvencünk. Jack egy volt katonai rendőr, kb. két méter magas, 110 kiló, akkora kezekkel, mint egy-egy lapát, és roppant hatékony ha a rosszfiúk likvidálásáról van szó. Amióta otthagyta a sereget, az országot járja, voltaképpen hajléktalan, alkalmi melókból él, és mindig valami furmányos bűnügy kellős közepébe csöppen. Most egy kódolt üzenetet kap a régi elit csapata egyik tagjától,mire felkerekedik és Los Angelesbe utazik, ahol kiderül, hogy egyik bajtársuk halott, kidobták egy helikopterből a sivatagba. Nyomozni kezdenek, sorra hívják a csapat egykori tagjait, de három társukat nem találják, nyomuk veszett. Négyen maradtak, és újra felébred bennük a harci szellem, és bosszút esküdnek a régi mottó szellemében: "Ne húzz ujjat a különleges nyomozókkal!" A kérdés az, hogyan csalhattak tőrbe négy profi nyomozót, és a megmaradtaknak vajon elég-e a régi rutin, hogy kibogozzák az egyre szövevényesebb ügyet? A cselekmény végig nagyon feszített ütemű, nem volt unalmas lap benne. Reacher egy igazi gyilkológép, gátlástalan, ugyanakkor rendkívül intelligens és muszáj szimpatizálni vele minden tette ellenére, mert soha nem cselekszik öncélúan, hanem valamilyen jó ügy, vagy mások védelme érdekében. Ez volt a tizedik Jack Reacher sztori, amit elolvastam.

Hakan Nesser: A gonosz arcai

Teljesen véletlenül megint egy olyan krimit választottam, amiben az első hulla a fürdőkádban leledzik. Emez egy csinos tanárnő, akire merevrészeg férje bukkan rá, és semmire sem emlékszik az elmúlt éjjel eseményeiből. Mivel minden bizonyíték ellene szól, elítélik, majd bedugják egy gyógyintézménybe. Itt hamarosan feldereng neki valami emlék arról az éjszakáról, ezért másnap levelet ír, telefonál. Ám még azon az éjjel valaki megfojtja. A nyomozás újra megindul, előlről, Van Veeteren felügyelőre hárul a feladat, hogy kiderítse az igazságot. A sztori ennyi, nem tartogatott különösebb meglepetéseket, nem izgultam halálra magam, de egy nyári délutánra kellemes kikapcsolódást nyújtott.

C. J. Sansom: Sötét tűz

"Kedvenc" történelmi korszakomban járunk, a Tudor-kori Angliában, ahol VIII. Henrik az ura mindennek és mindenkinek. Ebben a Londonban él és dolgozik Matthew Shardlake, egy púpos, de rendkívül eszes ügyvéd. (A sorozat első részét is olvastam, ez a Kard által cínet viseli.) Annak ellenére, hogy elsősorban tulajdonjogi ügyekkel foglalkozik, most mégis elvállalja egy régi ügyfele unokahúgának a védelmét, akit azzal vádolnak, hogy megölte 12 éves unokaöccsét.
Eközben régi pártfogója Thomas Cromwell egy másik ügy felderítésével bízza meg. Nevezetesen: 12 napja van arra, hogy előkerítse a görögtűz képletét. Ezt a réges rég elfeledett "fegyvert" két testvér találta meg, és Cromwellhez fordultak, némi anyagi juttatásért. Ám a testvérpárt legyilkolták, a képlet eltűnt, Cromwell pedig iszonyatos nagy bajba került ezáltal, mert beígért a királynak egy igazán látványos, elképesztő bemutatót, hogy mire képes ez a dolog.
Shardlake nyomozni kezd, kap egy mogorva, udvariatlan frátert társnak, és belevetik magukat a középkori London sűrűjébe.
Tulajdonképpen, mint krimi nem egy nagy durranás, ami igazán olvashatóvá és élvezhetővé teszi, az egyrészt a főhős személye, másrészt a XVI. századi Anglia hétköznapjainak és embereinek a bemutatása. Ez köszönhető az író történelem diplomájának, és őt olvasva az ember tökéletesen maga előtt láthatja az akkori Londont, minden mocskával és bűzével együtt, részese lehet az intrikáknak, a vallási háborúnak amit Henrik indított el. Egy hiteles kép a bírósági és politikai konspirációról,a mindent elborító pletykákról, a rangokról, amiket születés szerint osztogattak, a rettenetes nyomorról amiben a többség élt, a fényűzésről, ami csak keveseknek adatott meg. Ez egy sötét világ volt, ahol semmit nem ért az emberi élet, a máglyák szinte állandóan lángoltak a bűnösök alatt, és ahol egyik percről a másikra barátból halálos ellenség válthatott. Ilyen körülmények között kell Shardlake-nak eredményeket felmutatnia, de veleszületett éleslátása, és eszessége mind a két ügyre fényt derít.

Camilla Läckberg: Jéghercegnő

A fiatal svéd írónőnek ez volt az első regénye és azonnal sikeres lett hazájában, majd több nyelvre is lefordították. Itthon az Animus adta ki a Skandináv krimik sorozatban.

A cselekmény egy valóban létező kisvárosban, Fjällbackban, az írőnő szülőhelyén játszódik. Egy fiatal nőt holtan találnak a fürdőkádjában, félig fagyott állapotban, a csuklói felvágva. Minden az öngyilkosságra utal, de csakhamar kiderül, hogy más segítette halálba Alexet. Egy gyerekkori barát és egy fiatal rendőrtiszt kezdenek nyomozni. Ahogy előrehaladnak az ügy kibogozásában, egyre-másra derülnek ki megdöbbentő titkok, nemcsak Alexről, hanem a rokonairól, és a városka néhány más lakójáról. Életek dőlnek romba, új szerelmek szövődnek, némely gyanúsítottból áldozat válik, és közben megismerhetjük ennek a kis svéd városkának a hétköznapjait, betekinthetünk a hivatali bürokráciába, ( meglepő, hogy Svédországban is létezik), hallhatjuk a helyi pletykákat, hiszen itt mindenki ismer mindenkit. Az ügy egyre furább lesz, a főszereplők lassan szembesülnek azzal, hogy valójában nem is ismerik azokat, akikkel együtt élnek.

Azért tetszett a könyv, mert nem csak a nyomozásról szól a történet, hanem bemutatja a szereplők magánéletét is. (És nem jöttem rá, ki a gyilkos.)

Harlan Coben: Dermesztő csend

Myron Bolitar egykor ígéretes kosárlabdázó volt, de egy sérülés véget vetett a karrierjének. Ezután elvégezte a jogot, és sportolókat kezdett el képviselni, de védencei és barátai rendre bajba kerültek. Egy balul sikerült akció az egyik pártfogoltjának az életébe került, ezért elhatározta, soha többé nem fogja a hőst játszani.

Egy baráti összejövetel alkalmával megígérteti két kamasszlánnyal, ha bármikor úgy érzik bajba kerülnek, hívják őt, mindegy honnan és mikor. Egy éjjel a 18 éves Aimee felhívja Bolitart, aki tartja a szavát és elviszi a lányt oda, ahová kéri. A lány hajnali háromkor elköszön és ezután nem látja őt többé senki. Bolitar bűntudattól hajtva nyomozásba kezd, és ahogy egyre mélyebbre ás az ügyben az annál szövevényesebbé válik, majd amikor két pszichopata gyilkos ered a nyomába, rájön, hogy már a saját életéért is küzdenie kell.

Vicces és pörgős, a fickó laza és kemény egyszerre, dumagép és humorzsák. A barátai mind buggyantak, kezdve a pszicho milliomos haverján, a biszex titkárnő-társán, a százötvenkilós pankrátor csajon keresztül.

Kicsit mást vártam a végére, de így is nagyszerű krimi volt.

A rabbi hétfőn elutazott

Small rabbinak elege lett a kisvárosi intrikákból, a számító üzletemberekből álló hitközségi vezetőségből, és egy kicsit a rabbiságból is, kételyei támadnak a saját hitével kapcsolatban, ezért felpakolja kis családját, hátrahagyja a munkáját, hiszen a szerződését sem hosszabították meg, és elutazik Izraelbe. Az író elég hosszasan mutatja be a hetvenes évekbeli Izraelt és lakóit, de egyáltalán nem unalmasan, én érdekesnek találtam a leírásokat Jeruzsálemről, és a nem vallásos kibuc-lakókról. A rabbi eleinte csak sétálgat, kávéházakban ücsörög, próbálja megtalálni a majdnem elveszett hitét, közben figyel, és átjárja őt a Szentföld hangulata, majd tesz egy érdekes felfedezést, miszerint ennyi zsidó között nem is érzi a zsidólétet, mert itt ez a természetes. Aztán összeakad egy ismerős amerikai újságíróval és annak fiával, aki itt egyetemista. Autót szeretnének vásárolni egy kupectől, de azt felrobbantják, a merényletet magukra vállalják az arabok. Az egyetemista fiú arab álbarátjának köszönhetően belekeveredik a dologba, elveszik az útlevelét, letartóztatják, a fiú apja a rabbi segítségét kéri, és ekkor beindul a nyomozás és az agyalás.

Eközben odahaza Amerikában a Small rabbit helyettesítő alak egyre népszerűbb a gyülekezet körében, elindul a lobbizás, hogy maradásra bírják, de szerencsére az illetőben van annyi tisztesség, hogy nem ad választ addig, amíg nem tudja Small terveit az állását illetően. A végére minden megoldódik és kiderül, a gyilkos lelepleződik, és tudós rabbink hite új erőre kap, ráadásul az állása is megmarad.

Nem maga a nyomozás volt olvasmányos, mert mint mondottam a bűmcselekmény elég sokára következett be, hanem a mese Izráel földjéről, a zsidó vallásról, a hitről, illetve arról, hogy néha egy mélyen hívő emberben is fölmerülhetnek kételyek öröknek hitt igazságokról. Ezért tartom ezt a sorozatot olvasásra méltónak.

Még mindig a rabbi

Barnard's Crossingban megint zajlik az élet, a hitközösségnek új vezetősége van, akik nem igazán férnek meg a régiekkel, mindenféle új dolgot szeretnének bevezetni, amit a konzervatívabb régi gárda rendre elvetne. Egészen odáig fajul a dolog, hogy a régi vezetőség kinéz egy tengerparti ingatlant, és elhatározzák, átépítik zsinagógának, és alapítanak egy új közösséget. Az emberek két pártra szakadnak és természetesen Small rabbit is bevonja mindkét fél, de ő jobban szeretné, ha minden maradna a régiben, és nem kerülne sor kenyértörésre a tagok között. Mivel egyik fél sincs igazán megelégedve a rabbival, azon kezdenek el mesterkedni, hogyan lehetne a szerződését felbontani. Ugyanakkor mindenki manipulálni szeretné őt, és amikor bekövetkezik a tragédia, mégis minden érintett hozzá fordul segítségért.

Egy tengerparti buli után az egyik résztvevő fiatal srácot holtan találják, ráadásul abban a házban, amit kiszemeltek az új zsinagógának. A halál oka elsőre nem egyértelmű, fulladás, alkoholmérgezés, meg némi kis drog is közrejátszhat. Mindenki gyanús, a partin résztvevő fiatalok, a srác munkaadója, aki azonos azzal, aki az új helyet szeretné megvalósítani, és még egy páran, akik akkor éjjel arra jártak.

Természetesen a rejtély a könyv végére megoldódik, köszönhetően Small rabbi éles eszének és kikezdhetetlen logikájának, és még az állása is megmarad.

Megint megtudhatunk rengeteg új dolgot a vallásról, és a kisvárosi életről, ha pontoznék, maximumot adnék neki.

Idézet a regényből, Small mondja egy katolikus papnak egy beszélgetés során:

"Követheti az ember az Örökkévaló útját úgy is, hogy valójában kételkedik a létezésében. Végül is senki sem ura a saját gondolatainak. Ha valakinek a hite megerősödik, az nem azt jelenti, hogy előtte még kételkedett? A mi (zsidók) kételyeinkhez nem társul bűntudat vagy rettegés, mint önöknél (katolikusok). Szerintem pszichésen így egészségesebb. "

Small rabbi esetei

Harry Kemelman: A rabbi pénteken sokáig aludt

A rabbi szombaton megéhezett

Először is: egyetlen csalódás ért a sorozattal kapcsolatban, az egyik könyv hátsó borítóján ez olvasható: " az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb nyomozója". Ám ahogy haladtam a történetben egyre inkább feltűnt, hogy a környezet ( autók, ruhák, technika ) egyátalán nem jellemzőek a 2000-es évekre, de még a '90-es évekre sem . Igazam lett, az első regény 1964-ben született. Ez egy piszkos reklámfogás, a kiadó biztosan úgy gondolta, hogy a nyájas olvasó nem vesz meg egy kevésbé modern krimit.

Másodszor: aki egy vértől csöpögő és egy hulláktól hemzsegő, akciódús sztorit vár, az bizony csalódni fog. Ez a történet inkább Columbós, Miss Marple-os, gondolkodós, beszélgetős, pletykálkodós. Főszereplője David Small rabbi, aki a nevéhez hűen külsőre teljesen átlagos figura, de az elméje inkább tudományos, mint gyakorlatias. A helyszín egy amerikai kisváros, nevezetesen Barnard's Crossing, a kor pedig a hatvanas évek, ami azért is érdekes mert föl-fölbukkanak a faji megkülönböztetés kérdései, és a második világháború emlékei. A krimiszálban nincs semmi különös, szimpla gyilkosságok, drog, féltékenység, szóval csupa mindennapos balhé. Amitől számomra értékessé és érdekessé vált ez a két regény, az a rengeteg információ és ismeret, amit szépen-lassan adagol nekünk az író magáról a zsidó vallásról, és egy kis hitközösség hétköznapjairól. Rengeteg mindent megtudhatunk a szertartásokról, az étkezésükről, hogy mi az a kóser konyha, mi a jom kippur, a széder, a pészah stb.

A bűntény elég későn következik be, Kemelman addig csak mesél és mesél, de egy percig sem lehet unatkozni, mert bár az események egy jellegzetes kisváros piszlicsáré ügyei, mégis az ember borzasztóan kíváncsi lesz, hogyan alakulnak ezeknek az embereknek a kapcsolatai ( sikerül-e megegyezni az ülésrend tekintetében a zsinagógában ), merre visz a pletyka folyama, és a végén megmarad-e a rabbi állása, valamint kiderül-e az igazság.

Tetszik. Ez egy roppant szórakoztató és nagyon érdekes világ, mélységes szeretettel megírva.