Márai Sándor: Csutora

Ideje volt már befejeznem ezt a könyvet, mivel körülbelül fél éve kezdtem el az olvasását. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de mondhatni folyamatosan olvastam (mikor volt időm, no meg kedvem).

Nos, hétfőn kivégeztem, s meg kell valljam, annyira nem tetszett a könyv. Túl vontatott volt, és nem boldog a vége. No de kell ilyen is, azt hiszem.

Csutora egy kis puli, aki az Úr családjához kerül egy karácsonykor. Egy darabig minden jól működik, aztán kamaszodni kezd a kutyus, s már mindenki kiábrándul a kutyatartás öröméből. Nyűglődnek egy kicsit, majd Csutora elhagyja a házat...

Fülszöveg:

Furcsa dolog történik ebben a könyvben: megcsillan Márai hihetetlenül finom humora. Valami mélységesen szeretetteljes, empátiával és iróniával teli humor. Mindezt egy kis pulikutya, maga Csutora váltja ki, akit az Úr ajándékoz karácsonyra a Hölgynek. Mert "a kutya kissé fölösleges is, valami, ami egyszerre fényűzés, és strapálni is lehet, s kifejezetten női holmi, bőrből is van, prémje is van..." A karácsony így lesz más, mint az összes megelőző: puli perspektívájú és erős érzelmekkel teli. Úgy tágul a regény ideje és tere, ahogyan szemügyre veszi a kis Csutora a világot: megismeri az embereket, különbséget tud tenni jó és rossz között, tudja, hogy Zsombolya, a nyomott kedélyű házmester gyűlöli Telkest, a szuterénban lakó istenes asztalost. Aki pedig megcsalja a feleségét. Aztán a Ház után következik az Utca. És így tovább, mígnem bekövetkezik a katasztrófa...

Márai Sándor: A szegények iskolája - kézikönyv

Ez a második Márai kötet, melyet kiolvastam, s még pár darab várat magára. A szegények iskolája című művet az író maga kézikönyvnek nevezi, használati utasítás a mindennapok szegénységéhez. Az emberiség nagyobbik része a szegények közé tartozik, hozzájuk szól a könyv. Amikor a szegénység járványszerűen terjed a világon, ki kell képezni a szegénységre azokat, akik váratlanul idekerültek. Az újszegények éppoly ízléstelenül tudnak viselkedni, mint az újgazdagok - áll a könyv fülszövegében.

A műben szabadon röpdös Márai játékos kedve, iróniája, öniróniája. Szellemes, szórakoztató mű.

Szokásomhoz híven következzék az idézet:

"A szegények és a fáraók viszonyát már az ókorban sajátos, bűntudatra emlékeztető lappangó feszültség jellemzi. A bűntudatot természetesen nem a fáraók érzik, akiknek erre semmi okuk sincs, hiszen ők azok, akik nagylelkűen halhatatlan munkákra fogták a lézengő emberiséget, hanem a szegények, akiknek rossz a lelkiismeretük, mert gyanítják, hogy nem dolgoznak eleget. A szegényeknek ez a kóros lustasága időnként járványszerűen lép fel, s nemritka jelenség az sem, hogy emberek százmilliói ődöngenek munka nélkül. Kínában és általában a Távol-Keleten a lakosság nagyobb fele jórészt csak úgy tesz-vesz, de nem dolgozik komolyan. A közelmúlt időben Európában is észleltek hasonló jelenségeket, sőt Észak-Amerikában is, ahol a legutolsó kimutatások szerint 25 millió ember ül ölbe tett kézzel. Látszólagos, handabandázó tiltakozásuk, hogy keresnek munkát, de nem kapnak, nem téveszti meg a világ hatalmasait, akik tudják jól, hogy rengeteg munkaalkalom kínálkozik így is a szegények számára, az útépítéstől a Szahara befásításáig, melyet a szegények jobb tennivaló hiányában elláthatnának, de a valóság az, hogy lusták, és munkanélküli segélyre számítanak."

Popper Péter: Lelkek és göröngyök

Tegnap kezdtem el olvasni a szerző eme pszichológiai írásait tartalmazó könyvét, s bár nem sokat haladtam vele, mégis úgy érzem, hogy érdekes lesz. Kb. 2-3 hónapja jött az a sugallat, hogy nekem muszáj ilyen könyveket olvasnom, meg is vettem egyet-kettőt, bele is kezdtem, s aztán a felénél kissé meguntam - túl tömény volt - és felhagytam az olvasásukkal.

Most gondoltam újra nekiveselkedek...

Popper már az előszavában is megemlíti, hogy egy kissé vaskosra sikeredett a könyve, de hát több évtizednyi kutatást, munkát nem lehet csak úgy összecsapni, könyvbe sűríteni. Ebben tényleg a leglényegesebb és a legérdekesebb írásait válogatta bele. Magáról ezt írja: "Megszoktam már, hogy végletes reakciókat váltok ki nemcsak kollégáimból, de olvasóimból is. E reakciók a túlzó elismeréstől a kifejezett megvetésig terjednek. Egyszer mint guruszerű jelenségről beszélnek rólam, máskor mint karrierista áltudósról, néha mint utat mutató majdnem-zseniről, egyesek pedig úgy emlegetnek, mint szellemileg leépült, hidegvérű gazembert."

Ebből is látszik, mennyire megosztja az embereket Popper Péter. Én személy szerint nem olyan régen hallottam őt beszélni a Mesterkurzus valamelyik előadásában, s igen megtetszett a stílusa és a mondandója. Most odáig is eljutottam, hogy elkezdem olvasni a műveit - azaz ezt a könyvet.

A könyvet Pertorini Rezső - orvos, pszichiáter és neurológus, 1927-1980; Csontváry Kosztka Tivadar festőművész patográfiája című műve érdemel említést (1966) - emlékének ajánlja az alábbi idézettel:

Táncolni kell uram !

A zene majd csak megjön valahonnan...

Kazantzakisz: Zorbász, a görög

A könyv hat részből épül fel - mondhatni hat kiskönyvből: A belső utak könyve, Hazugság nélkül, Felnőttnek lenni, A meghívott szenvedély, Fáj-e meghalni?, Cikkek és tanulmányok.

Mint már mondottam az elején, most kezdtem el olvasni, tehát a belső utak könyvénél járok, ami nem más, mint az önismeret fejlesztésének a gyakorlati kézikönyve. Számos útmutató, gyakorlat szerepel benne, melyekkel játszva ismerhetjük meg önmagunkat, fejleszthetjük önismeretünket, s ezáltal jó emberismerőkké válhatunk (persze ehhez azért plusz adottság is szükségeltetik, de mindenkiben van egy minimális képesség, mely fejleszthető).

A következőkben egy érdekes részletet közlök a könyvből, mely a 16. században élt taoista bölcselő, Tu Lung (Tu Csi Hsui) tollából származik:

"A Bölcsesség kezdete

A régiek, akik tiszta erkölcsi összhangot akartak a világban, először nemzeti életüket rendezték el; akik el akarták rendezni nemzeti életüket először otthoni életüket szabályozták; akik otthoni életüket akarták szabályozni, először egyéni életüket művelték; akik egyéni életüket akarták művelni, először a szívüket hozták rendbe; akik szívüket akarták rendbe hozni, először akaratukat tették őszintévé; akik akaratukat akarták őszintévé tenni, először eljutottak a megértéshez; a megértés a dolgok ismeretének felkutatásából származik. Ha a dolgok ismeretét elnyertük, akkor elértük a megértést; ha a megértést elértük, akkor az akarat őszinte; ha az akarat őszinte, akkor a szív rendben van; ha a szív rendben van, akkor műveljük egyéni életünket; ha egyéni életünket műveljük, akkor az otthoni élet szabályozva van; ha az otthoni élet szabályozva van, akkor a nemzeti élet művelése az alapja mindennek. Lehetetlenség, hogy ha az alap rendetlen, fölötte rendes legyen az épület. Sohasem volt olyan fa a világon, amelynek törzse karcsú, s felső ágai nehezek és erősek. A dolgoknak oka és következménye van, az emberi ügyeknek kezdete és vége. Ha az egymásrakövetkezés rendjét ismerjük: ez a bölcsesség kezdete."