Így élt József Attila

Kedvem támad egy kis életrajzra. A könyvespolcomon talán már egy éve árválkodik az Így élt sorozat József Attiláról szóló kötete, melyet az egyik internetes antikváriumban szereztem be, gondolván később milyen jó lesz. Nos az idő elérkezett, s úgy gondoltam Polcz Alaine után József Attilával foglalkozom.

Valahogyan mindig jobban szerettem az irodalom órákon hallgatni/tanulni az írók, költők életrajzát, mint a műveik elemzését. Most, hogy megismertem József Attila teljes életrajzát, egy új kép alakult ki bennem róla. 

Mindig azt képzeltem (tudtam), hogy szegény József Attila egy szomorú ember volt (ez nagyrészt igaz is), mindig gyötrődött, nem volt aki szeresse (nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám...), most pedig kiderült, hogy együtt élt Szántó Judittal, szerelmes volt. (Valószínűleg ezt rajtam kívül elég sokan tudták már eddig is, de az én József Attila képem hiányos volt e téren).

Minden nap áthaladok a Gát utcán, ahol a költő szülőháza található, ez furcsa érzéssel tölt el mikor eszembe jut, hogy száz évvel ezelőtt mondjuk ugyanezeket az utcákat róhatta a fiatal Attila. A múlt héten pedig elmentem a nem messze lévő Ferenc tér 11-hez, ahol tinédzser éveit töltötte. Furcsa érzés volt. Mintha ott lett volna velem.

Rövid élete tele volt nyomorral, nélkülözéssel, meg nem értéssel, s mégis a legnagyobbak között foglal ma helyet. Több "közös" élményem is volt/van József Attilával kapcsolatosan: első verseskötetét a nyolcadikos ballagásomra kaptam meg; két versét álmomból felkelvén is kívülről tudom; irodalom érettségin szerelmes költészetét húztam. Azt hiszem megérintett a költészete örökre.

József Attila és én a költészet napján

Az egyik kedvenc költőm József Attila. 105 éve ezen a napon született Budapesten, apja néhai József Áron, anyja néhai Pőcze Borbála. A további adatokat, életrajzi vonatkozásokat mindenki tudja, vagy legalább is tanulta valamikor az általános iskolában. Én nem is erről szeretnék írni, inkább arról, hogy hol és mikor találkoztam a költővel, irodalmi hagyatékával.

Az irodalom órákon mindig is szerettem az írók, költők életrajzát, hiszen ebből sokszor kiderült számomra, hogy ők is ugyanolyan esendők voltak - ha nem esendőbbek - mint mi "földi halandók". Nos én most tervezem egyébként, hogy elolvasom - felnőtt fejjel - József Attila életrajzát. Talán a testvérének a visszaemlékezéseit is érdemes lenne...

Mikor nyolcadik osztályból ballagtam, kiváló és példamutató közösségi munkámért nevelőtestületi dicséretben részesültem, s az oklevél mellé megkaptam József Attila összes versei című kötetet. Ekkor találkoztam kézzel foghatóan a költővel. Aztán a középiskolában néha-néha elővettem a kötetet és olvasgattam. Két versét azóta is nagyon szeretem, bármikor felébresztenének, kapásból el tudnám szavalni.

Jött az irodalom érettségi, s megint visszaköszönt a költő, a téma pedig, melyet ki kellett fejtenem: József Attila szerelmes költészete. Nos ez, azt hiszem így utólag is, hogy igen jól sikerült. Van egy másik középiskolai élményem is József Attilával kapcsolatban, ez pedig A Dunánál című művel hozható összefüggésbe. A műelemzéseket már kevésbé szerettem, és be kell valljam, sokszor nem is figyeltem az órákon. Sajnos egyszer felszólítottak felelni éppen ezzel a művel kapcsolatban. Elemezzem. Én inkább bevállaltam volna az 1-es osztályzatot, de a tanárnő erősködött, olvassam csak el, és feleljek. Elkezdtem a feleletet, majd sorra jöttek a gondolatok, egy sor, egy gondolat. Végigmentem az összes versszakon, s végül egy 3-mas osztályzatot kaptam. Ekkor jöttem rá, hogy tudok verset elemezni.

Az eddigi legutolsó "találkozásom" József Attilával nem is olyan régen történt. A héten eszméltem rá, hogy nap mint nap elmegyek - munkába menet-jövet - a költő szülőhelye mellett - pontosabban amellett az utca mellett, ahol született. Ez annyira szíven ütött, hogy elhatároztam megnézem a szülőházát is. Gát utca 3.

Nos ez az én személyes kapcsolatom József Attilával, s most következzék a két kedvenc versem tőle:

Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.