Paolo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony- részlet a könyvből

Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer csak hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak, de az ember nem vette észre, hogy elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal.
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasak voltak.Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött.
A vándor odament hozzá és megszólította.
- Jó napot!
- Jó napot! - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott.
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom. - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot! - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan bármikor. - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország.
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják. Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat.
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesz nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat...

Paolo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

Ez a regény egy trilógia része (Veronika meg akar halni, A Piedra folyó partján ültem és sírtam), amelyek nem kapcsolódnak szorosan össze, csak annyiban, hogy ugyanazt a témakört járják körül, nevezetesen a jó és a gonosz örök harcát. Az előző kettőt már régebben olvastam, a Prym kisasszonyra a napokban kerítettem sort.
 A történet Viscosban játszódik, egy világtól elzárt kis hegyvidéki falucskában, ahol jószerével csak idős emberek élnek, földművesek és pásztorok leszármazottai ők. Az egyetlen fiatal ember Chantal Prym, egy árva lány, aki a falucska szállodájában dolgozik, elvágyódva innen egy jobb élet reményében.
Erre a helyre érkezik egy szép napon egy furcsa idegen, senki nem tudja ki ő, honnan jött és merre tart. Az idegen egy aranyrudat ígér Prym kisasszonynak, ha rábeszéli a falu népét arra, hogy öljenek meg maguk közül valakit, cserébe a többi aranyért. Prym kisasszony mit sem szeretne jobban, mint megváltoztatni az életét, mégis tépelődni kezd, és a lelkében elkezd egymással hadakozni ördög és angyal.
Az idegen szavai a falu népében kétséget, gyanakvást és megosztottságot szülnek, és röpke egy hét leforgása alatt sorsdöntő és gyökeres változások mennek végbe, mind az egyes emberek lelkében, mind a faluközösség életében.
A sztori röviden ennyi, szerintem a végkifejleten senki nem fog meglepődni, de azért nem mondom el a végét.
Az tetszett benne, hogy tele van tanmesékkel, és elgondolkodtató rövid kis történetekkel, amelyekből többet is Berta, a falu legöregebb, boszorkánynak tartott tagja mesél el. 
Könnyen olvasható regény, és jól is van megírva, Coelho mindenre ad választ, arra is mi késztette az idegent erre a kísérletre, arra is, mi mindenre képesek az emberek a pénzért, például hazudni önmaguknak, csak nekem túlságosan egyértelmű volt, hogy mi fog történni. Az ember tényleg alapvetően jó lenne?

Napi idézet Paulo Coelhotól

Mindig észre kellene venni, amikor egy időszak a végéhez ér. Amikor lezárul egy ciklus, bezáródik egy ajtó, véget ér egy fejezet - mindegy hogy nevezzük, a lényeg az, hogy magunk mögött hagyjuk életünknek azon pillanatait, amelyek már elmúltak.

...mert tudom, hogy a szabadságért nagy árat kell fizetni, éppolyan nagy árat, mint a rabszolgaságért. Az egyetlen különbség az, hogy a szabadságért boldogan fizetsz, mosolyogva, akkor is, ha közben nyeled a könnyeidet.

Paulo Coelho - Zahir

Március eleji inspirációk Paulo Coelho-tól

A Győztes egyedül van:

Csak akkor jövünk rá, hogy egy terv elhibázott, ha levonjuk a legvégső következtetéseket. Vagy ha az irgalmas Isten más irányba terel bennünket.

Vannak olyan pillanatok, amikor az élet elválaszt egymástól bizonyos embereket, csupán azért, hogy mindketten rájöjjenek, mennyire fontosak egymásnak.

A portobellói boszorkány:

A jövő szeszélyes, mert a jelenben hozott döntések irányítják.

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

A túlfeszített húr hamisan szól. Ezért a harcos mindig igyekszik élvezni a mindennapok apró örömeit, akkor is, ha sokat kell gyakorolnia.

Idézet a Zarándoklatból

Amikor célunk van az életben, az lehet jobb vagy rosszabb, attól függően, melyik utat választjuk az eléréséhez, és hogy miképpen járjuk ezt az utat.

Paulo Coelho: INSPIRÁCIÓ

Karácsonyra kaptam legkedvesebb nagynénéméktől ajándékba Paulo Coelho Inspiráció című 2010-es  naptárát. A kiadvány mind külcsínyét, mind belbecsét tekintve is kiváló. Az író legismertebb és leghíresebb műveiből vannak benne idézetek, minden hétre egy-egy.

Íme a mostani:

Február = Kreativitás

"Engem az életben a kíváncsiság, a kihívások érdekelnek, és a jó harc győzelmei és vereségei. Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, amelyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl saját határaimon." - Nem vagyok boldog

"Minden percben, minden pillanatban egyre nőtt bennem ez az érzés, és folyamatosan alakított. Ismét hinni kezdtem a jövőben, és - lassacskán - ismét hinni kezdtem Istenben." - A Piedra folyó partján ültem és sírtam