Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig

Karácsony másnapján egy névnapi vigasságra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának a házában: István-napot ünnepelnek. Odavárják dr. Pogány Imrét is, a dzsentri-összeköttetéseket kereső, gazdag zsidó földbirtokost, aki lánykérőbe jön: a gazda szép Annuska lányát szemelte ki magának. Mindenki jókedvű, Annuska házassága a család anyagi biztonsága szempontjából szerencsésnek ígérkezik.

Mint derült égből a villámcsapás, érkezik a hír, hogy a gróf elbocsátotta a jószágigazgatót, egy hét múlva el kell mennie valamilyen jelentéktelen állásba. A birtokot ugyanis bérbe adta egy bécsi borkereskedőnek, mintagazdaságot akar megvalósíttatni. A vacsorát már nem mondhatják le, úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. A hír persze futótűzként terjed a vendégek között, hiszen a jószágigazgató elbocsátása miatt az egész asztaltársaság sorsa megpecsételődik. A regény hőse nem is egy személy, hanem egy társadalmi osztály, a vidéki dzsentri. Az ő mentalitásának, erkölcsének, szokásainak és szociális helyzetének kimerítő ábrázolását kapjuk.

A cselekmény az asztalnál ülők társalgásából kerekedik ki, érezhetően nő a feszültség, de mindenki jó képet vág az óhatatlanul bekövetkező katasztrófához, esznek, isznak, táncolnak, mulatnak kivilágos kivirradtig, mert ez az igazi magyar tempó.

Anne Gracie - TUDOROK

Miközben a király két asszony közt őrlődik, birodalma a szakadék szélére kerül...

Az ifjú VIII. Henrik nagy uralkodó, de még nagyobb élvhajhász - a tivornyák és a könnyű flörtök egymást érik a nyüzsgő királyi udvarban. A csillogó felszín alatt azonban vérre menő harc folyik a hatalomért és a vagyonért. A nemes lordok egyike saját leánygyermekét, Boleyn Annát használja fel az előmenetele érdekében. Aragóniai Katalintól hiába remél fiú utódot Henrik, így végül nem az európai háborúknak, hanem egy varázsos női szempárnak esik áldozatul. Mi mindent dob sutba a tehetséges, okos uralkodó az igaz szerelemért - józanságot, hitet, vallást, vagy akár egy országot?

Az intrikákkal átszőtt, erotikus és humoros regény a sikeres Tudorok filmsorozat első évadának könyvváltozata. Románcok, cselszövések, négyszemközt elsuttogott szavak, uralkodók és méregkeverők, talpnyalók és lázadók, álszent papok és hithű nemesek; ez a Tudorok világa.

Anne Applebaum: A Gulag története

A Gulag, a szovjet koncentrációs táborok gigantikus hálózata 1972-ben vált ismertté a világ közvéleménye előtt, amikor megjelent Alekszandr Szolzsenyicin háromkötetes munkája: ez a mű akkor óriási hatással volt a világ szellemi életére, és úgy tűnt, a kommunista rendszerekkel kapcsolatos minden illúziót szertefoszlat. A Szovjetunió összeomlása óta memoárok és tanulmányok százai jelentek meg a témáról, s részint ezeket az újabban előkerült forrásokat is használva, részint saját történelmi kutatásai nyomán Anne Applebaum amerikai újságíró és történész elsőként vállalkozott rá, hogy megírja a GULAG átfogó történetét: bemutatja a szovjet munkatáborok előképeit a cári Oroszországban, létesítésüket közvetlenül a bolsevik forradalom után, terjeszkedésüket és működésüket - s végül felszámolásukat a a gorbacsovi peresztrojka idején.

Applebaum könyve minden tekintetben dokumentált, szigorú történészi munka, s ugyanakkor mindvégig kiérezni belőle az áldozatokkal való együttérzést; legnagyobb erénye talán az, hogy a szerző kifejezetten a lágerfoglyok szemszögéből mutatja be a Gulag történetét: az ő életükre, szubkultúrájukra, szenvedéseikre koncentrál.

A Gulag az idők során államon belüli állammá változott, majdhogynem külön civilizációvá - jóllehet a sztálini korszakban az egész Szovjetunió egyetlen hatalmas kényszermunkatelep volt, saját törvényekkel, szokásokkal, irodalommal, folklórral, szlenggel, erkölccsel.

A szerző miután kronologikusan bemutatja a Gulag "fejlődését" - azt, ahogy a vörös terror eszközéből fontos gazdasági funkciókat betöltő, az egész országot lefedő hálózattá változott - témáról témára mutatja be a Gulag-beli élet különböző aspektusait: a lágerfoglyok különböző csoportjait, a túlélési stratégiáikat, a szexuális viszonyokat, a szökéseket, lázadásokat...

S Applebaum egyúttal arra a nyugtalanító kérdésre is választ keres, miért maradt a Gulag viszonylag ismeretlen mind a Szovjetunió népei, mind a Nyugat történelmi emlékezetében?

Európa Könyvkiadó - 2005.

Steven Bach: LENI - Leni Riefenstahl élete és munkássága

Leni Riefenstahl, akit leginkább mint "Hitler filmrendezőjét" ismer a világ, a XX. század legérdekesebb és legellentmondásosabb alakjainak sorába tartozik. Filmjei közül Az akarat diadala és az Olimpia sokak szerint a valaha készített legeredetibb dokumentumfilmek - jóllehet mindkettő Adolf Hitler és a német Harmadik Birodalom apoteózisa [istenítés, embernek az istenek közé helyezése - a szerk.].

"Ki volt ez a százegy évet megélt asszonyság? - kérdezi a magyar kiadáshoz írt utószavában Báron György. - Zseniális dokumentumfilmes? Ördögi pártpropagandista? Megalkuvó kurzusművész? Hithű náci? Életművész, aki minden rendszerben felszínre küzdötte magát, s erejével, vitalitásával még ellenfelei csodálatát is kivívta? A modern történelem legsátánibb tömeggyilkosainak barátja, cinkosa, tettestársa?" Steven Bach alapos kutatómunkára támaszkodó életrajza felsorakoztatja Riefenstahl számos fejezetből álló életének könyörtelen tényeit: hogy szenvedélyes híve lett Hitlernek, miután elolvasta a Mein Kampf-ot; hogy több náci vezér egyengette karrierjének útját; hogy szemtanúja volt lengyel zsidók lemészárlásának, bármilyen hévvel is tagadta később; és hogy ingyenstatisztálásra kényszerített koncentrációs táborokból kiválogatott romákat.

A háború után önmagát újra kitalálva fotósként kezdett új és szintén sikeresnek bizonyuló pályát, amikor Szudánban "felfedezte" a nubákat, azután pedig a tenger mélyének élővilágát fényképezte - és közben mindent elkövetett, hogy elperelje az örökséget testvére gyerekeitől.

Szépségénél és tehetségénél csak ambíciója és alkalmazkodóképessége volt nagyobb. A szépség megszállottjaként magyarul is megjelent önéletrajzában ugyanúgy kozmetikázta élettörténetét, ahogyan filmjeiben a náci Németország szörnyű valóságát. Steven Bach most elfogulatlanul és pontosan mutatja be Leni Riefenstahlt és munkásságát, a korszakot, amelyben élt és a kiemelkedő művészeket, akikkel együtt dolgozott.