Frédérique Jourdaa: A kumráni csók

"A fiú tizennyolc éves, szép termetű, koromfekete hajú, és különös tűz ég a tekintetében. Falujából kitaszították, így gyalog vág neki a kopár Júdeai-sivatagnak. A magányos és szótlan vándor egy sziklába vájt kolostorba tart, ahol eqy titokzatos-titkos közösség él. Az ifjú a tudást szomjazza: a világ titkait akarja megismerni. A lány tizenöt éves, karcsú, kecses, tengerzöld szemű, egy gazdag betániai birtok örökösnője, aki árván nőtt fel. A lány szerelemre vágyik, mindent elsöprő szenvedélyre. Ők ketten először a római légiósok egyik áldozatának betegágyánál találkoznak, akit csak a fiú menthet meg: emberfeletti képességeivel. Aztán a sors elválasztja őket egymástól, zarándokok lesznek, a szerelem zarándokai. Az ifjút Jesunak nevezik, a lányt Magdalai Mariamnak..."
Egyszer csak egymásra találnak,emiatt a fiúnak el kell hagynia Kumránt. Zarándokútra kél, majd annak végeztével visszatér a lányhoz, és hogy ne adjanak okot környezetüknek a szóbeszédre Egyiptomba mennek és ott kezdik meg közös életüket. Gyermekük születik, Sára. Az idő múlásával a fiú egyre inkább ráébred igazi küldetésére, ezért visszatérnek Jeruzsálembe, ahol magára hagyja a családját, és beteljesíti a sorsát.
Ritkán jövök zavarba egy könyv elolvasása után, de most ez történt. Nem vagyok vallásos ember, ez kimaradt az életemből, nem vagyok ateista sem, csak másként gondolkodom, de azért van egy kialakult képem Jézusról. Ehhez a képhez nekem nincs szükségem arra, hogy a szexuális életéről tudjak, ez hidegen hagy, és nem érzem, hogy ezzel közelebb kerülne hozzánk. Ez egy XXI. századi mánia, mert ettől emberibbnek tűnik egyesek szemében, de azt gondolom, hogy inkább a szeretetről szóló tanításai teszik igazi emberré, és a fiziológiai-biológiai működése abszolút lényegtelen. A zavarom abból ered, hogy nem igazán értem, miért lenne több, avagy kevesebb Jézus, ha egyszer bebizonyosodna, hogy nős volt és gyermeke is született? A katolikus vallásban tájékozatlan vagyok, ezért nagyon szeretnék ezekre a kérdésekre választ kapni, ha valakinek kedve van, szóljon hozzá, szívesen meghallgatnám mások véleményét is a témáról.

Robin Maxwell: Az elveszett hercegek

Az angol történelem máig megoldatlan rejtélye a témája ennek a könyvnek. 1483-ban váratlanul meghal IV. Edward király. A trónörökös a fia, a 13 éves Edward herceg. Megkezdődnek az előkészületek a koronázási ünnepségekre, ám ekkor váratlanul előkerül egy levél, amit a király írt a halálos ágyán és ebben öccsét Richardot nevezi meg utódjának. Az öccs és barátai nekilátnak sorban eltüntetni azokat, akik nem értenek ezzel egyet, és a kis herceget szeretnék a trónra ültetni. Árulás árulást követ, nemes fejek hullanak a porba, a jogos trónörököst és annak kisebb fiútestvérét a Towerbe vitetik, a családjuk háziőrizetben van. Feltűnik a színen a későbbi VII. Henrik anyja, (azé a férfié aki megalapította a Tudor dinasztiát) és ő is szövögetni kezdi a maga hálóját.

Egy nap a két kis herceg eltűnik a Towerből, senki nem tudja, mi lett velük. Innen nem is írom tovább a történetet, mert akkor ellőném a csattanót.

Ez egy alternatíva arra, mi történhetett a fiúkkal, és ki a felelős a sorsuk alakulásában. Itt Richard- a nevezetes III.-ról van szó- egyáltalán nem olyan sem külsőre, sem belsőre, mint amilyen kép él az emberekben róla. Az írónő egy szeretre méltó, esendő, majdhogynem jóságos férfit rajzol elénk, aki nem is igazán akart király lenni. A külseje is vonzó, a termete sudár, az arca szép, Bessie hercegnő (később Mrs. VII. Henrik) fülig szerelmes belé.

Elgondolkodtam, akár így is történhetett. Ami egy cseppet idegen volt nekem, hogy a végső események leírása kissé úgy hatott, mint egy jó XXI. századi akciófilm, de azért pár jó pontot megérdemel a könyv.

Az előző regényen felbuzdulva elolvastam Shakespeare Macbeth-ját, és valószínű, hogy a III. Richard-ot is előveszem a hétvégén. A Macbeth tetszett.

Susan Fraser King: Lady Macbeth

Macbethről valószínűleg már sokan hallottak, főleg Shakespeare híres művéből ismerhetjük, egy harcos kelta király volt, aki a kornak megfelelő szellemben árulások és egy sor gyilkosság árán jutott a skót királyi trónhoz. Természetesen hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy nem ő volt az egyetlen, aki ezt megtette. A feleségéről szinte semmit nem tudunk, személyét csupán egyetlen tizenegyedik századi oklevél említi, ami képet eddig alkothattunk róla, azt Shakespeare-nek köszönhetjük.

Ez a regény egy harcos, rendkívül önálló Lady Macbethet állít elénk, aki bátran felvette a harcot a férfiakkal, és nem hagyta, hogy semmibe vegyék pusztán azért, mert nőnek született. Lady Gruadh-ként születik egy büszke királyi család utolsó női sarjaként. Fiatalon érdekházaságot köt, majd a férjét megölik, miközben gyermekével várandós. Még azon melegében nőül megy férje gyilkosához, ami abban az időben bevett szokás volt, mert így elkerülhették a sértett család bosszúját. Eleinte gyűlöli Macbethet, majd egyre inkább tiszteli és végül meg is szereti. Olyannyira, hogy teljes szívvel a férje mellé áll, mert úgy látja egyedül Macbeth képes újra egyesíteni a széthullott Skóciát. Cselszövés, manipuláció, rengeteg kiontott vér mindkét fél oldalán, ez jellemzi útjukat amíg trónra kerülnek. A régi király meghal, a fia elmenekül, Macbeth és felesége ezután 14 évig uralkodnak, amikor az elűzött herceg visszatér az angolok támogatásával, és egy csatában legyőzi Macbethet.

Ami érdekessé teszi a történetet, az Macbeth és felesége kapcsolata. Ugyanis a tizenegyedik században a férj lazán lecserélte az asszonyt ha az meddő volt, márpedig Lady Macbeth egyetlen gyermeket sem szült a második urának, ennek ellenére ő ragaszkodott az asszonyhoz.

Susan Fraser King jól ír, eleinte tiszta Gyűrűk ura fílingem volt, a sok kelta mítosz, versike és bűbáj miatt, de én kifejezetten szeretem az effélét, mint ahogy ezt a könyvet is nagyon élveztem.

C. J. Sansom: Sötét tűz

"Kedvenc" történelmi korszakomban járunk, a Tudor-kori Angliában, ahol VIII. Henrik az ura mindennek és mindenkinek. Ebben a Londonban él és dolgozik Matthew Shardlake, egy púpos, de rendkívül eszes ügyvéd. (A sorozat első részét is olvastam, ez a Kard által cínet viseli.) Annak ellenére, hogy elsősorban tulajdonjogi ügyekkel foglalkozik, most mégis elvállalja egy régi ügyfele unokahúgának a védelmét, akit azzal vádolnak, hogy megölte 12 éves unokaöccsét.
Eközben régi pártfogója Thomas Cromwell egy másik ügy felderítésével bízza meg. Nevezetesen: 12 napja van arra, hogy előkerítse a görögtűz képletét. Ezt a réges rég elfeledett "fegyvert" két testvér találta meg, és Cromwellhez fordultak, némi anyagi juttatásért. Ám a testvérpárt legyilkolták, a képlet eltűnt, Cromwell pedig iszonyatos nagy bajba került ezáltal, mert beígért a királynak egy igazán látványos, elképesztő bemutatót, hogy mire képes ez a dolog.
Shardlake nyomozni kezd, kap egy mogorva, udvariatlan frátert társnak, és belevetik magukat a középkori London sűrűjébe.
Tulajdonképpen, mint krimi nem egy nagy durranás, ami igazán olvashatóvá és élvezhetővé teszi, az egyrészt a főhős személye, másrészt a XVI. századi Anglia hétköznapjainak és embereinek a bemutatása. Ez köszönhető az író történelem diplomájának, és őt olvasva az ember tökéletesen maga előtt láthatja az akkori Londont, minden mocskával és bűzével együtt, részese lehet az intrikáknak, a vallási háborúnak amit Henrik indított el. Egy hiteles kép a bírósági és politikai konspirációról,a mindent elborító pletykákról, a rangokról, amiket születés szerint osztogattak, a rettenetes nyomorról amiben a többség élt, a fényűzésről, ami csak keveseknek adatott meg. Ez egy sötét világ volt, ahol semmit nem ért az emberi élet, a máglyák szinte állandóan lángoltak a bűnösök alatt, és ahol egyik percről a másikra barátból halálos ellenség válthatott. Ilyen körülmények között kell Shardlake-nak eredményeket felmutatnia, de veleszületett éleslátása, és eszessége mind a két ügyre fényt derít.