Újévi köszöntő 1932-ből

Igaz, hogy már eltelt ebből az évből nyolc nap, de talán még aktuális.

Macskazene

Még hogy a macskák nem tudnak énekelni...

No komment

Az első magyar hangos filmhíradó

A minap rábukkantam egy kincsesbányára az interneten, ahol a régi hangos filmhíradók egy-egy bejátszása szerepel, digitalizált formában. Kezdve a harmincas évek elejétől, egészen 1943-ig, a Magyar Filmarchívum és a Neumann Nonprofit Kft-hez tartozó Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) gondozásában. A tavalyi év végén - néhány hétre - már bárki számára elérhetővé tették közel 70 magyar játékfilm interneten történő megtekintését. A vállalkozás elnyerte a nézők tetszését, s ezért a NAVA-t üzemeltetők úgy döntöttek, hogy az eddig digitalizált, összesen 597 darab filmhíradót bárki számára, ingyenesen elérhetővé teszik az interneten. Kommentálhatják, egyedileg címkézhetik a bejátszásokat.

Szerintem ez egy nagyszerű dolog, úgy vélem élni is fogok a lehetőséggel; nagy várakozással léptem be a NAVA honlapjára az alábbi címen: www.filmhiradok.nava.hu (A honlap 2009.november 5-én indult útjára.)

Az üzemeltetők előszava az archívumhoz:

"Mint archívum nem tehetünk mást: megőrizzük, ami ránk maradt. Közben pedig lehetőséget biztosítunk az utódoknak arra, hogy értékeljék mindazt, amit mondani akartak magukról az elődök.

Egy archívum nem ítélkezik. Értéket csak abban képvisel, hogy rábízza-e a tudást a kulturális közösségre. Mi emellett döntöttünk. Éljenek vele boldogan és felelősen! "

Legalul található az első magyar hangos filmhíradó bejelentkezése, "felkonferálása", előtte a teljes szöveg:

[Kiss Ferenc]: "A szó vagyok. Az eleddig néma filmkrónikás szava, amely mától kezdve minden héten belecsendül az önök fülébe. A filmkrónikás nem új ismerősük. Nyolc év óta mindén héten megjelent önök előtt, hogy habár némán is, de az élet elevenségével pergesse le a magyar ünnepek és hétköznapok eseményeit. 1923 óta 397-szer rohant végig, e filmkrónika kereteiben a vetítővászon fehér síkján a magyar élet. S e szüntelenül munkálkodó néma krónikás nem csak az önök szívéhez találta meg az ösvényt, de bátor szószólóként utat tört magának a külföldre is, s a tájékoztatás mellett, valójában történetet is írt. Megírta nyolc esztendő magyar históriáját minden ivadék számára. Ma új lap kezdődik a krónikás életében. Azok, akik e híradót útjára bocsájtották, lépésről-lépésre törő akarattal s a mozgóképszínházak vezetőinek lelkes és megértő segítségével megszólaltatták a néma híradót. Ez a magszólalás az akarat diadala. S győzelme annál szebb, mert Európában eddig csak Angliának, Németországnak és Franciaországnak volt hangos híradója. Mától kezdve kibontja szárnyait a magyar híradó képein is a szó, és a magyar események mellett idehozzuk képben és hangban a külföld eseményeit is. A külföld képeit pedig nézzék és hallgassák azzal a bíztató érzéssel, hogy cserébe a külföld híradóiban is megjelenik a magyar föld hangja és képe, hogy a hang és a kép szövetségével új és erősebb harcos küzdjön érettünk és igazságunkért. Fogadják szívükbe ezt a megszólalt filmkrónikást úgy, miként azt néma elődjével tették, hiszen minden filmkockája és hangja önökért lendül útjára. Önökért és Magyarországért!”
 

Steven Bach: LENI - Leni Riefenstahl élete és munkássága

Leni Riefenstahl, akit leginkább mint "Hitler filmrendezőjét" ismer a világ, a XX. század legérdekesebb és legellentmondásosabb alakjainak sorába tartozik. Filmjei közül Az akarat diadala és az Olimpia sokak szerint a valaha készített legeredetibb dokumentumfilmek - jóllehet mindkettő Adolf Hitler és a német Harmadik Birodalom apoteózisa [istenítés, embernek az istenek közé helyezése - a szerk.].

"Ki volt ez a százegy évet megélt asszonyság? - kérdezi a magyar kiadáshoz írt utószavában Báron György. - Zseniális dokumentumfilmes? Ördögi pártpropagandista? Megalkuvó kurzusművész? Hithű náci? Életművész, aki minden rendszerben felszínre küzdötte magát, s erejével, vitalitásával még ellenfelei csodálatát is kivívta? A modern történelem legsátánibb tömeggyilkosainak barátja, cinkosa, tettestársa?" Steven Bach alapos kutatómunkára támaszkodó életrajza felsorakoztatja Riefenstahl számos fejezetből álló életének könyörtelen tényeit: hogy szenvedélyes híve lett Hitlernek, miután elolvasta a Mein Kampf-ot; hogy több náci vezér egyengette karrierjének útját; hogy szemtanúja volt lengyel zsidók lemészárlásának, bármilyen hévvel is tagadta később; és hogy ingyenstatisztálásra kényszerített koncentrációs táborokból kiválogatott romákat.

A háború után önmagát újra kitalálva fotósként kezdett új és szintén sikeresnek bizonyuló pályát, amikor Szudánban "felfedezte" a nubákat, azután pedig a tenger mélyének élővilágát fényképezte - és közben mindent elkövetett, hogy elperelje az örökséget testvére gyerekeitől.

Szépségénél és tehetségénél csak ambíciója és alkalmazkodóképessége volt nagyobb. A szépség megszállottjaként magyarul is megjelent önéletrajzában ugyanúgy kozmetikázta élettörténetét, ahogyan filmjeiben a náci Németország szörnyű valóságát. Steven Bach most elfogulatlanul és pontosan mutatja be Leni Riefenstahlt és munkásságát, a korszakot, amelyben élt és a kiemelkedő művészeket, akikkel együtt dolgozott.