Weöres Sándor: Évszakok

A telet tavaszkor
el lehet feledni.
S a tavaszt a télen
nem lehet feledni.

Weöres Sándor: Az eltűnt után

Halott a szív - de harsog a tenger !
Tépett szerető, ki a homály odvába osonsz,
vonszolva csikasz lelked: nézz az égre,
vesd ki fülledtségedet és a külsőkben tájékozódva
kutasd ki belül-valód.

Mert ennyi megmaradt, mikor minden veszik,
szomorú jogod, tengereké és szeretőké,
a legbensőt kívül keresni,
meg is találni kusza rajzolatát
a partok fodrain, vagy az égre vetülve.

Szerelmes versek annó...

A virág is Rólad mesél,
Színét messze viszi a szél,
De szívemben itt él a képed,
nem feledlek soha téged.

xxx

Légy szüleid jó gyermeke,
testvéreid jó testvére,
és majd egyszer valakinek,
aranyos kis felesége.

xxx

Hogyha látsz egy kis madarat,
elszállni az ablak alatt,
viszi az én üzenetem,
Rád gondolok, szép szerelmem.

Egy csokor szerelmes vers

A titkos szekrényem még mindig rejteget sok-sok felfedezetlen kincset, melyet egyszer majd kategorizálnom és archiválnom kellene. Ha lesz időm minderre, valamikor....

Most egy olyan kis füzetet találtam, amely valószínűleg megjárta a második, vagy talán az első világháborút is. Hogy kié lehetett, nem tudom. Talán egy hősi halált halt pilótáé?

Íme néhány gyöngyszem belőle, biztosan lesz olyan, amely valakinek ismerősen cseng.

Piros rózsa, szép gyöngyvirág,
Olyan szép nekem ez a világ.
Fecske madár vidd el néki, 
Aki küldi, úgy szereti.
Írnék még, de mit, 
Légy boldog, csak ennyit.


xxx


A rózsa csak egyszer nyílik, 
És elhervad azután, 
Szeretni csak egyet lehet, 
Tiszta szívből igazán.


xxx


Olyan piros a te ajkad, 
akkor is szól mikor hallgat.
Mikor elkezd mosolyogni, 
Úgy szeretném megcsókolni.

József Attila és én a költészet napján

Az egyik kedvenc költőm József Attila. 105 éve ezen a napon született Budapesten, apja néhai József Áron, anyja néhai Pőcze Borbála. A további adatokat, életrajzi vonatkozásokat mindenki tudja, vagy legalább is tanulta valamikor az általános iskolában. Én nem is erről szeretnék írni, inkább arról, hogy hol és mikor találkoztam a költővel, irodalmi hagyatékával.

Az irodalom órákon mindig is szerettem az írók, költők életrajzát, hiszen ebből sokszor kiderült számomra, hogy ők is ugyanolyan esendők voltak - ha nem esendőbbek - mint mi "földi halandók". Nos én most tervezem egyébként, hogy elolvasom - felnőtt fejjel - József Attila életrajzát. Talán a testvérének a visszaemlékezéseit is érdemes lenne...

Mikor nyolcadik osztályból ballagtam, kiváló és példamutató közösségi munkámért nevelőtestületi dicséretben részesültem, s az oklevél mellé megkaptam József Attila összes versei című kötetet. Ekkor találkoztam kézzel foghatóan a költővel. Aztán a középiskolában néha-néha elővettem a kötetet és olvasgattam. Két versét azóta is nagyon szeretem, bármikor felébresztenének, kapásból el tudnám szavalni.

Jött az irodalom érettségi, s megint visszaköszönt a költő, a téma pedig, melyet ki kellett fejtenem: József Attila szerelmes költészete. Nos ez, azt hiszem így utólag is, hogy igen jól sikerült. Van egy másik középiskolai élményem is József Attilával kapcsolatban, ez pedig A Dunánál című művel hozható összefüggésbe. A műelemzéseket már kevésbé szerettem, és be kell valljam, sokszor nem is figyeltem az órákon. Sajnos egyszer felszólítottak felelni éppen ezzel a művel kapcsolatban. Elemezzem. Én inkább bevállaltam volna az 1-es osztályzatot, de a tanárnő erősködött, olvassam csak el, és feleljek. Elkezdtem a feleletet, majd sorra jöttek a gondolatok, egy sor, egy gondolat. Végigmentem az összes versszakon, s végül egy 3-mas osztályzatot kaptam. Ekkor jöttem rá, hogy tudok verset elemezni.

Az eddigi legutolsó "találkozásom" József Attilával nem is olyan régen történt. A héten eszméltem rá, hogy nap mint nap elmegyek - munkába menet-jövet - a költő szülőhelye mellett - pontosabban amellett az utca mellett, ahol született. Ez annyira szíven ütött, hogy elhatároztam megnézem a szülőházát is. Gát utca 3.

Nos ez az én személyes kapcsolatom József Attilával, s most következzék a két kedvenc versem tőle:

Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

Alekszandr Blok: Szeretnék élni esztelen

Szeretnék élni esztelen:
Személytelennek arcot adni,
Örökké tenni pillanatnyit
És testivé, mi testtelen.

Nyomasszon életem vad álma,
Vergõdve fuldokolhatom, -
De egy vidám ifjú talán majd
Ezt mondja rólam egykoron:

Bocsássuk meg komor valóját,
Tán ez mozgatta valaha?
Hisz csupa fény volt, csupa jóság,
A szabadság diadala!

1914. február 5.

Weöres Sándor: Téli dal

Zivatar, hóvihar,

megjöttél,

szép idő, jó idő,

megszöktél.

A bokor csontváztenyér,

a hold rosszul kelt kenyér, 

élesztőtlen, sápatag,

a mező hósivatag.

December, rossz ember, 

csontunk fáj,

január, jaguár,

ne ugrálj.

Bármi balúl ver a tél, 

szegény jobbkéz mégis él, 

forró levest kanalaz, 

forralt bort is poharaz.

Zivatar, hóvihar, 

távozzál, 

döngető csúf idő, 

változzál !

Dadaista lettem...

A minap tettem egy próbát a dadaista vers irányába, s megalkottam egy költeményt. A dadaizmusról bővebben itt olvashat az, akit érdekel, vagy nem tudja hová tenni az elnevezést.

Hogy hogyan született a vers? Adjon rá választ a legjelentősebb dadaista, Tristan Tzara:

„Vegyetek újságot. Vegyetek ollót. Válasszatok ki az újságban egy olyan hosszú cikket, amilyen hosszúnak a költeményt szánjátok. Vágjátok ki a cikket. Gondosan vágjátok ki belőle a cikk szavait és az összest tegyétek bele egy zacskóba. Gyengéden rázzátok össze. Egymás után húzzátok ki a szavakat és olyan sorrendbe rakjátok le, amilyenben előjöttek. Lelkiismeretesen másoljátok le őket. A költemény rátok fog hasonlítani. Íme végletesen eredeti és elbűvölő érzékenységű íróvá váltok…”

Nos, íme a költeményem dadaista stílusban:

MAGYAR BÖRLESZK - Thriller és anekdota

A nagy forradalom újfajta várakozás, 

még azt elképzeli,

ahogy intelligens Lao-ce utolsó

lehelete elmaradt. 

Elektromos hálózat randevú jöhet-e?

Ne ijedjen meg senki, ha nem érti - én sem értem. Csak gondoltam kipróbálom az újságnyírásos módszert.

Jó éjszakát !

Háry Emma: Karácsonyi ima

Kis Jézusom! olyan havas a tájék,
és fagyosan, zúgva sír a szél;
bánatos zokogását most is hallom,
amíg szívem Veled beszél.

Énnekem van jó, meleg szobácskám,
és az édesanyám szeret nagyon,
nem kérek magamnak ajándékot,
csak Te légy az én karácsonyom.

De lásd e földön oly nagy a bánat,
s oly sok ajtón kopogtat az ínség,
óh, ez nem a tőled megszentelt
s szentek által megáldott szegénység.

Az utcákon annyi a koldus ember,
s rongyokban szalad egy-egy kifiú;
Jézusom! Hát lehet karácsonykor
ezen a földön ember szomorú...?

Ez a nap az öröm s béke napja,
s merre ember él sikon, hegyen,
kis Jézusom, add meg – csak egy napra –,
hogy minden lélek Betlehem legyen.

Ha megszületnél minden szívben újra,
s megértenénk halk gyermekszavad,
nem lenne nálunk boldogabb ember
a karácsonyi magyar ég alatt.

Szép Ernő két téli verse

TÉL

Nézve nézem a hóeste fákat

Hol vették a haloványkék fátylat

Lélekzetem [nem elírás] hallom csak, a halkat

Ég is, föld is fátyolosan hallgat

Csuda csend ez, a varjú se károg,

Azt hiszem, a másvilágon járok.

TÉLI DAL, MERT MUSZÁJ ÍRNI

Itt a tél, itt a tél,

Itt a gyönyörű tél,

Rég elmúlt a zord nyár,

Mikor még meghűltél.

Itt a tél, itt a tél,

Gyerünk csak sietve

Lepkét, nevelőnőt

Fogni a ligetbe.

Itt a tél, ismétlem,

Itt a bűvös évszak,

Nyisd föl a napernyőt,

A korzóra lépj csak.

Gyerünk a korzóra,

És gyerünk odábbra,

Gyerünk csak fürödni

A Scholz-uszodába.

Itt a tél, a drága,

Becsüld meg a drágát,

Minden órájának

Leszakaszd virágát.

Tűzzél hát marónit

Most a gomblyukadba,

Járj a verőfényben

Dalolva, kacagva.

Mert a tél elmúlik,

Örök az se lehet,

S jön a havas, fagyos,

Borzasztó kikelet.

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska!
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

1922. nov. 12.

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

Suhancos - Bájoló

Kicsit talán más, mint az eddigiek, én se hallgatok ilyen zenéket, de ez nagyon megfogott... Szerintem gyönyörű.

Radnóti Miklós - Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.

Weöres Sándor: A tündér

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ég sürüjében.

Szép Ernő: Szamár

A szamár, a szamár,
Nagyfülű szamár
A pusztán, falun
Igen ritka már.

A juhász, a juhász
A bolond juhász,
Az is ha teheti
Biciklire mász.

Te pedig, te pedig
Tanulj, te gyerek,
Hogy ha majd felnőttél,
Tudjál eleget.

Semmiért, semmiért
A sors semmit ad,
A csacsi, láthatod:
Most már nem divat.

Szép Ernő: Szeretnék eperfa lenni

Szeretnék eperfa lenni
De olyan csuda nagy eperfa
Kit ha megráznak
Eprészhet alatta mind az egész világ gyermeke.

Olyan eperfa szeretnék én lenni
Ki csókot is hullat
Azoknak akik itt száraz szájjal járnak
És hullatnék kiflit a szegényeknek
Szívet a gazdagoknak.

Shakespeare: LXVI. szonett

"Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet
És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz Erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés
És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a jó.
Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!"

Kosztolányi Dezső: Késő ősz a ludasi pusztán [A Negyven pillanatkép verscsokor 19. költeménye]

A pitvaron a tengeri
nevet a nap piros tüzére,
de sárga árnyát elveri
a paprikák piros füzére.
Száll-száll a lelkem kergetőzve
a mustszagú, világos őszbe,
mint szélbe csörgő papiros,
fölötte a halál és élet
a sárga és piros.

Móra Ferenc: Sétálni megy Panka

Sétálni megy Panka a búzamezőbe,
Pillnagós papucsba, hófehér kötőbe.
Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,
Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája!
Simulj puha pázsit, lába alá lágyan,
Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!

Légy a légyezője, te lapu levele!
Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!
Búzavirág-szeme, mosolyog reátok:
Nevessetek vissza rá, búzavirágok!
Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be,
Bújj a lába elül, szúrós királydinnye!

Ha a dűlőúton szegényke kifárdt,
Szagos fodormenta, te vess neki ágyat!
Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,
Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel!
S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,
Te vigyázz reája, csöndes legyen álma!
Te vigyázz reája, csöndes legyen álma!

Ez volt apám egyik kedvence, sokszor mondta el nekem.

Móra Ferenc: A cinege cipője

A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
'Kis cipőt, kis cipőt!' -
egyre csak azt hajtja."