2012. február 17., péntek

Multum, non multa

"Sokat, ne sokfélét."

Ez egy latin bölcs tanács: erőinket ne sokféle feladatra fecséreljük el, hanem egy vagy kevés célra összpontosítsuk, de abban sokat nyújtsunk.

2011. november 20., vasárnap

Gyalu

  1. Sík felületek forgácsolásos kialakítására való famegmunkáló kéziszerszám.
  2. Gyalugép
  3. Tökgyalu, káposztagyalu
  4. Gyaluláskor a megmunkált anyagról lehulló forgács

2011. november 14., hétfő

Vizet az elefántnak

 Egy hűvös novemberi vasárnap délután érdemes volt megnézni ezt a filmet, mely az 1930-as évek Amerikájában játszódik. A vándorcirkuszok világa elbűvölheti az embert, vagy taszíthatja. Én igazából nem szeretem a cirkuszt. Túl mesterkélt dolognak tartom, ennek ellenére pár órára elfelejtettem ezt a "beidegződésemet", mikor megnéztem a filmet. 
Egy tragédiával kezdődik, melynek hatására a főhős elindul, s véletlenül felszáll a cirkusz vonatára. Munkát kap, s városról városra járják az országot. Közben találkozik a szerelemmel. Kár, hogy egy olyan nőbe szerelmes, aki már házas. Végül mégis boldog a befejezés.
Szerethető figurák, állatok, csillogás, kemény munka.



A film Sara Gruen regényéből készült.

2011. október 25., kedd

Csillag született Nógrádban is

Nógrád megyét is megfertőzte a tehetségkutatás. Annyira jó, hogy ebben a megyében ilyen sok "tehetség" van. Természetesen akadnak azért olyanok is, akik tényleg tudnak énekelni és a színpadra termettek (de ez nem jellemző). No de a többség...inkább lejáratta magát egy egész ország előtt. Ennek a posztnak köszönhetően egy egész világ előtt. :)


2011. július 4., hétfő

Ajánló: Borgiák

A Showtime-széria a XV. századi Itáliában játszódik, és a történelem egyik legmeghatározóbb családjának, a legendás Borgiáknak a sötét és véres uralmát viszi képernyőre. A sorozat az HBO műsorán látható, külön érdekessége, hogy javarészt Magyarországon forgatták.
Az első epizódban:
1492-ben meghal VIII. Ince pápa. Johannes Burchard vezetésével Rómában összeül a konklávé, hogy megválasszák az utódját. Három bíboros esélyes a pápai trónra: Rodrigo Borgia, Ascanio Sforza és Giuliano Della Rovere. Rodrigo nem akar semmit sem a véletlenre bízni, a fia Cesare segítségével megfenyegeti és megvesztegeti a bíborosok nagy részét, hogy rá szavazzanak. Az intrikák közepette végül augusztus 11-én a hatvanegy éves Rodrigo Borgiát választják meg pápának, aki VI. Sándor néven kezdi meg uralkodását. Miközben a város az új egyházfőt ünnepli, Cesare egy merényletkísérlet nyomára bukkan.
Főbb szereplők:
Jeremy Irons- Rodrigo Borgia, majd VI. Sándor pápa
Holliday Gringer- Lucrezia Borgia
Francois Arnaud- Cesare Borgia

Aki több információt szeretne megtudni a sorozatról, katt ide. Én biztosan nézni fogom, (az első két részt már láttam) mert nagyon szeretem a történelmi sorozatokat, a reneszánsz történetek pedig különösen a kedvenceim.

2011. július 1., péntek

Weöres Sándor: Évszakok

A telet tavaszkor
el lehet feledni.
S a tavaszt a télen
nem lehet feledni.

Első sorban - Móricz Zsigmond: A galamb papné

"Pünkösdkor megyeszerte kigyúltak a kettős tüzes nyelvek."

Az állomásfőnök

Egész héten punnyadtunk a nyárinak hatalmas jóindulattal sem mondható időjárás miatt, ennek az lett a folyománya, hogy egy jótékonysági rohamom keretén belül megígértem a fiamnak, hogy végignézem a Trónok harca című sorozatot. Cirka tízszer ötven perc. Be kell valljam becsülettel, hogy tetszett, és nem bántam meg az időt, amit rászántam. De most nem erről akarok beszélni, mert már Gardner úr bemutatta itt a blogon, és az ő írását úgysem tudom felülmúlni. A sorozatban játszik egy kisnövésű színész, azt hiszem ez a helyes megnevezés, Peter Dinklage, aki hatalmasat alakít az epizódok során, és erről eszembe jutott, hogy van egy filmje, amit már régóta szerettem volna megnézni, mert nagyon jó kritikákat hallottam, olvastam erről az alkotásról. Ez a film "Az állomásfőnök"(The Station Agent 2003).
 A főszereplő egy kisnövésű fiatalember, Finbar McBride (Dinklage), aki a vonatok nagy szerelmese. Egy vasúti modelleket árusító boltban dolgozik, öreg barátjánál. Az élete a vonatok vonzásában zajlik, gyakran kiülnek éjszakánként a teraszra csak úgy bámulni az elrobogó szerelvényeket, vagy összeülnek pár hasonszőrűvel, és végignéznek egy filmet, szintén a vonatokról. Ennek az egyhangú, mégis biztonságos életnek váratlanul vége szakad, amikor a barátja egy nap váratlanul meghal. A boltot bezárják és eladják, Fin pedig örököl egy vasútállomást vidéken, Newfoundland város határában.
A hely sivár, az épület rozoga, az emberek közt pedig akad jóhéhány különc figura. Rögtön az első napokban beléjük botlik. Ott van elsőként Olivia, aki majdnem elgázolja, egymás után kétszer is. Majd Joe, aki beteg apját helyettesíti egy büfékocsiban, és Fin minden elutasítása ellenére barátkozni akar vele. A három emberben az a közös, hogy mindnyájan végtelenül magányosak. Fin a termete, és az emberek hozzá való viszonya miatt lett zárkózott és bizalmatlan, eleinte csak az igen-nem válaszokra szorítkozik.
Olivia két évvel ezelőtt elvesztette a fiát, különvált a férjétől és a magányban keresi a vigasztalást,
Joe pedig egy olyan latin macsó lehetne máshol, mégsem hagyja el a jókedve és az életszeretete.
Ennek a három figurának a kibontakozó barátságáról szól a film, se nem komikus, se nem tragikus módon, a kettő között helyezkedik el valahol. A film folyása lassú, a párbeszédek is elég szűkszavúak, a leggyakoribb esemény Fin és Joe sétája a sínek között, amihez néha Olivia is csatlakozik.
Mégsem unalmas a film, mert a színészek kiváló alakítást nyújtanak, a táj gyönyörű, az emberi érzéseket szinte kitapinthatod a képernyőn át. Ez a kialakuló barátság még nagyon sérülékeny, de a film végére az érzés elmélyül, és megtanulnak felelősséget vállalni egymásért.

Az olvasóközönség