Lisa - Colors Glow (DM reklám zenéje)

Márai naplójából két újabb idézet

Egy napon talán ellenfele támad az embernek a földön; a termeszek vagy a rovarok; a nagy csendben, a természet mély tárnáiban kitermel az élet egy ellenfelet, amely másféle, nem racionális, nem is technikai, hanem éppen biológiai erőkkel megrohanja az embert, nagy ellenfelét és leteperi. Érdekes vég lenne, és talán megérdemelné az ember ezt a véget; túlságosan elbízta már magát a földön; egyik kezében az atombombát szorongatja, másikban a hőmérőt és azt hiszi, már ismeri a végső titkokat. A termeszek és rovarok, a bacilusok és baktériumok hallgatnak; de valamit ők is tudnak.

A genfi utcasarkon pedagógiai táblázatok: "Amilyen te vagy olyan a hazád." Így nevelik egymást.

Márai Sándor - Napló 1948.

Most olvasom Márai naplóját 1948-ból. Nagyon érdekes könyv, jó korrajz. Ajánlom mindenkinek.

Néhány jó idézet belőle:

"Jézus így képzelte a gyógyítást: az ember akar, hisz és meggyógyul. Ez a végső képlet."

"Nem lehet segíteni az embereken. Egyetlen emberen sem lehet segíteni; miért képzeljük, hogy az emberek összességén lehet? A tudatlanság, amelyben élnek, ahogy nem akarnak tudni semmi valóságosat önmagukról, a világról és a világhoz való viszonyukról, ahogyan riadtan bezárkóznak a betegségbe, elveszítik ellenállásukat az élet mérgeivel és veszélyeivel szemben, mert nem elég erősek, józanok, tárgyilagosak, ha kell, kegyetlenek, hogy elviseljék a csökkent képességek és az elkerülhetetlen halál tudatát: mindez feloldhatatlan. Ezen nem lehet "segíteni". Gyógyszer, vegyszer ideiglenesen segíthet: de a tudattalanság, a műveletlenség, a hiúság és az önzés alkati nyavalyáján nem lehet segíteni. Tehetetlenül kell nézni a vinnyogó vergődést, ahogy nem tudnak erősebbek lenni, mint a helyzetük és a lényük. Segíteni, így és úgy. De az alkati butaságon nem lehet segíteni."

Mesék melyeken felnőttem - Magyar népmesék

Újra néztem a karácsonyi szünetben pár darab magyar népmesét. Nagyon jól szórakoztam rajta. Az a sok furfangos mesefigura: szegénylegény, királykisasszony, parasztember, ördög, mind mind olyan karakter, amelynek révén az ember szinte elfelejti napi gondjait, mondhatni gyógyít.

Gyereknek, felnőttnek egyaránt van tanulsága a történeteknek. A másik dolog, ami magával ragad: az ízes, humoros előadásmód, mely főleg Szabó Gyula tolmácsolásában érződik a legjobban.

Ajánlom mindenkinek nézzen bele !

ÁKOS - A FÉNYBE NÉZZ (2010)

Budapest imázs

Kabos Gyula

A felejthetetlen színész, aki számos filmben szerepelt, idén hetven éve halt meg. A téli szünetben fejeztem be a róla szóló életrajzi könyvet, amely nagyon tanulságos és szórakoztató volt számomra.

Íme néhány idézet a könyvből:

"Szegény édesapám, szép csendben, nehogy nagy zavart csináljon, elment...Valahogy a betegségét is úgy osztotta be, hogy mindennap vidámabb volt. Mikor nála voltam, mindig olyan megnyugodva mentem el tőle, hogy pár nap és megint kint pipázik a parkban, egy csomó hasonló hófehér bácsi közt, ahol a főtéma mindig valamelyik fia vagy pláne, unokája... Nem tudtam megérteni még akkor, de észrevettem, hogy ha az öregek a fiaikról beszéltek, ragyogott a szemük, de ha unokáról volt szó, akkor mindig könnyes volt...Talán már előre siratták, hogy itt kell hagyni őket hamar."

"Átvágok egy keskeny mellékuccán, hogy otthon legyek, bármennyire is nem otthon az nekem. Egyszerre megállok, mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Az egész várost elárasztó rikácsoló, kotkodácsoló, raffinált jazzmelódia közül, kicsendül az én zsoltárom, az én tiszta szép fohászom: Isten áldd meg a magyart...

Puha gyermekhang intonálja, kicsi gyerek lehet, mert azt sem lehet megkülönböztetni, hogy fiú vagy lányka énekli. Magasan kezdte, mert már azt, hogy megbűnhődte már e nép  már nem győzte hanggal, ott abbahagyta és ott folytatta, hogy múltat s jövendőt!

Mikor a jövendőnél tartott, kiszakadt belőlem a sírás, belőlem a gyerektársból, a magyar anyaföld másik gyerekéből. Néztem a földszinti ablakot, megraboltam a leeresztett függöny követelő diszkrécióját és pipiskedve beleselkedtem, kerestem kis testvéremet.

Sokszor taposott rám az élet, még többször hittem, hogy rám tapos és folytak a könnyeim. De azok más könnyek voltak. Kijöttek a szememből, végiggurultak az arcon mielőtt összeütköztek a felső ajkakkal, már szétfolytak és nem maradt belőlük semmi, csak egy kis sós íz.

De ezek a könnyek, nem jönnek gyors egymásutánban, hogy utána megkönnyebbüljön tőle az ember. Lassan gyűlnek össze a szem sarkában, egyik megvárja a másikat, nő, nő, aztán mint egy súlyos golyó legördül egy darabban. Ezeket a könnyeket nem a test izzadja ki, ezek egyenesen a lélekből szakadnak fel."

Újévi köszöntő helyett ...

"Az igazi feladat mégsem a túl-élni, hanem a meg-élni, az át-élni, a magamévá-élni az időt."

/Márai Sándor, 1948, Napló/

Zorán: Sohase higgyetek a szemeteknek

"Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek

Elmagyarázom a bűvészetet

A pódium áll, a rivalda kész

Zajlik az össznépi megtévesztés

Nézd, az ott a kincs

Csiribi-csiribá, s híre sincs

Az elme villog, dől a szöveg

S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Tapsra vár, ha becsapott már

S él belőled, mint a király

S minden csaláshoz van elég ész

És a bilincsből mindig kifér a kéz

Kérdezed, s félrevezet

S jól esik, hogy elhiheted

Egy széles mosoly, csak neked

S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam

Néhány cirkuszt láttam

De jegyet veszek, s ráfizetek

Megismétlik a trükkjeiket

Nézek, mintha látnék

S ő minden törvényt átlép

A szemembe küldi a fényt

Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam

Néhány cirkuszt láttam

Itt a piros, ott a piros

Itt úgysem lehetsz túl okos

Tudom, mindez játék

Szabályos, csak másképp

A szemembe küldi a fényt

Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek

Elmagyarázom a bűvészetet

Ott lenn a tömegben, ott a helyed

Kiválaszt és beköti a szemed

Táncolj körbe, jó bohóc

Annyira jó, hogy meghatódsz

Hallod a tapsot, s nagyra nősz

Ez nagy mutatvány, s újra bedőlsz

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek"

Merre tartasz Magyarország?

Unicum reklám

Angoltudás ajánlott.

Elnézést a szóhasználatért, de erre egyetlen kifejezés van: RESPECT.

Mindenki annak tekinti, aminek akarja

Éder Enikő - Tetem Tangó

Moments

Amikor azt érzed: élni szép és jó,érdemes embernek lenni

Nyelvújítás kora

Te kinél bankolsz?
Ez engem halálra idegesít. Van ilyen magyar ige? Elképzelem, hogy valaki hosszú-hosszú napokat tölt el az ilyen sületlenségek és magyartalanságok kiagyalásával, és ezért felmarkol egy zsáknyi pénzt, ráadásul a kereskedelmi tévék hathatós segítségével terjeszti is a jónép körében. Agyrém. Cenznét újra férjhez kéne adni, legalábbis ilyenkor.
( Ennél már csak a most felhangzó ding -dongos Csonka Pici fáj  jobban ebben a pillanatban.). Hová lett a szépérzék, a jóízlés?