Zorán: Sohase higgyetek a szemeteknek

"Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek

Elmagyarázom a bűvészetet

A pódium áll, a rivalda kész

Zajlik az össznépi megtévesztés

Nézd, az ott a kincs

Csiribi-csiribá, s híre sincs

Az elme villog, dől a szöveg

S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Tapsra vár, ha becsapott már

S él belőled, mint a király

S minden csaláshoz van elég ész

És a bilincsből mindig kifér a kéz

Kérdezed, s félrevezet

S jól esik, hogy elhiheted

Egy széles mosoly, csak neked

S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam

Néhány cirkuszt láttam

De jegyet veszek, s ráfizetek

Megismétlik a trükkjeiket

Nézek, mintha látnék

S ő minden törvényt átlép

A szemembe küldi a fényt

Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam

Néhány cirkuszt láttam

Itt a piros, ott a piros

Itt úgysem lehetsz túl okos

Tudom, mindez játék

Szabályos, csak másképp

A szemembe küldi a fényt

Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek

Elmagyarázom a bűvészetet

Ott lenn a tömegben, ott a helyed

Kiválaszt és beköti a szemed

Táncolj körbe, jó bohóc

Annyira jó, hogy meghatódsz

Hallod a tapsot, s nagyra nősz

Ez nagy mutatvány, s újra bedőlsz

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek"

Merre tartasz Magyarország?

Unicum reklám

Angoltudás ajánlott.

Elnézést a szóhasználatért, de erre egyetlen kifejezés van: RESPECT.

Mindenki annak tekinti, aminek akarja

Éder Enikő - Tetem Tangó

Moments

Amikor azt érzed: élni szép és jó,érdemes embernek lenni

Nyelvújítás kora

Te kinél bankolsz?
Ez engem halálra idegesít. Van ilyen magyar ige? Elképzelem, hogy valaki hosszú-hosszú napokat tölt el az ilyen sületlenségek és magyartalanságok kiagyalásával, és ezért felmarkol egy zsáknyi pénzt, ráadásul a kereskedelmi tévék hathatós segítségével terjeszti is a jónép körében. Agyrém. Cenznét újra férjhez kéne adni, legalábbis ilyenkor.
( Ennél már csak a most felhangzó ding -dongos Csonka Pici fáj  jobban ebben a pillanatban.). Hová lett a szépérzék, a jóízlés?

Tizenkét dühös ember

Vérlázítóan gagyi és pocsék a tv-k kínálata, elő tehát a dvd filmekkel. Még a múlt században láttam először ezt a filmet, de csak arra emlékeztem, hogy akkor nagyon odáig voltam érte. A napokban valami labdajátéknak titulált rohangálás alatt megnéztem.
A történet akkor veszi kezdetét, amikor egy gyilkossági ügyben már elhangzott az ügyészi és ügyvédi záróbeszéd, és a bíró eligazítja az esküdteket. Az amerikai törvények szerint az ítéletnek (bűnös vagy nem bűnös) osztatlannak kell lennie. A kérdés, amiről döntenek, hogy a vádlott, egy szegénynegyedből származó, tizenéves fiú megölte-e az apját. Az esküdteket továbbá tájékoztatják, hogyha az ítélet „bűnös”, akkor ahhoz automatikusan halálos ítélet fog társulni: a villamosszék. A tizenkét esküdt elvonul a különszobába, ahol elkezdik megismerni egymás személyiségét és megkezdik az ügy megvitatását.
A tizenkét esküdtből tizenegy a tárgyaláson elhangzottak alapján meg van győződve arról, hogy a vádlott bűnös. A 8. esküdt véleménye eltér a többiekétől az első szavazásnál. Nem azt állítja, hogy a fiú nem bűnös, de úgy véli, hogy a bemutatott bizonyíték közvetett és a fiú megérdemli, hogy a halálos ítélettel egyenértékű bűnössé nyilvánítás előtt időt szánjanak arra, hogy alaposan átgondolják az ügyét.
Így az esküdtszék megkezdi az érdemi munkát. Úgy döntenek, hogy megpróbálják meggyőzni a kétkedő 8. esküdtet, és egymás után sorolják fel az ügyész által bemutatott, és általuk elfogadott bizonyítékokat.
A cselekmény teljes egészében az esküdtek szobájában játszódik, kivéve egy mosdóbéli jelenetet. Nevek nem hangzanak el, számokkal nevezik meg egymást, és a vádlottat is csak a "fiú"-ként emlegetik. A történet  további folyását nem írom le, mert szerintem ez a film érdemes arra, hogy egy ilyen rövid ismertető alapján is meg lehessen nézni. A színészek nagyszerűek, és a filmnek nincs egyetlen unalmas, feszültségmentes pillanata sem. Még most is azt mondom: ez egy kiváló film, amit kár lenne kihagyni.

A mű 1957-ben készült, Sidney Lumetnek ez volt az első rendezése. Fekete-fehér, főbb szereplők: Henry Fonda, Martin Balsam, Jack Warden, stb.

A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett.
Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Ó, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
-"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"

Halloween

Mindenszentek napja (angolul halloween, "all hallows' evening"), Samhain, Día de los Muertos, vagy hívjuk akárminek, október 31-e, november 1-je és másodika egyszerűen túlságosan összetett és sokrétű, túl sok hagyományt és szokást felvonultató ünnep ahhoz, hogy mindent össze lehessen foglalni róla. Ezért úgy döntöttem, hogy csak egy bizonyos mozzanatot emelek ki, egyetlen szokás eredetéről fogok regélni az olvasóknak.

Biztos sokaknak eszébe jutott már, hogy miért hívják a töklámpást angolul Jack lámpásának. Az írek úgy tartják, Zsugori Jack, egy lusta de ravasz lókötő története a titok nyitja. Zsugori Jack legendájának számos változata közül az egyik így szól:

Élt egyszer Írországban egy közismerten iszákos lókötő, Zsugori Jack. Mindenki ravasz, hazug, köpönyegforgató tolvajnak és korhelynek ismerte, számos embert meglopott és becsapott útjai során. Egy végzetes napon az ördög fülét is megcsapta Jack bűneinek és csípős nyelvének híre, így ellátogatott Írországba, hogy maga is meggyőződjön, igazak-e a mendemondák.
Jack, ahogy szokott, részegen sétálgatott a határban, amikor meglátott egy testet az út szélén feküdni. Azonnal ki is derült: az őt haláli vigyorral köszöntő alak nem más, mint az ördög maga, aki megérkezett, hogy most végleg a Pokolba vigye a lelkét.
Hogy húzza az időt, Jack arra kérte az ördögöt, hogy teljesítse egy utolsó kívánságát: mielőtt meghalna, szeretne még egy utolsó korsó sört meginni. Az ördög nem látta okát annak, hogy ennek ne tegyen eleget, és elvitte Jacket a legközelebbi kocsmába. Ott órákon keresztül döntötte magába a szeszt, míg pénz híján el nem kezdett könyörögni az ördögnek, hogy fizessen helyette.
Végül sikerült rávennie az ördögöt, hogy változzék pénzérmévé, amellyel ki tudják fizetni a tömérdek szeszt. Az ördög drága ezüstérmévé változott, és a ravasz Jack abban a pillanatban bezárta őt az erszényébe, amelyben egy kereszt is volt. A szent jelkép megfosztotta az ördögöt minden hatalmától, így nem tudott visszaváltozni, és csapdába esett az erszényben. Az ördög pánikba esett, és Jack sikeresen megfélemlítette: a szabadulásáért cserébe újabb tíz évet kért tőle.
Tíz évvel később az ördög újra meglátogatta Jacket. Jack csak annyit kért tőle, hogy mielőtt elviszi a lelkét, egy almát hadd ehessen még egy almát. Az ördög beleegyezett, és felmászott a közeli almafára, hogy hozzon egy gyümölcsöt Jacknek. Ám amíg az ágak között mászott, Jack kereszteket állított a fa tövébe, és az ördög csapdába esett a fa tetején. Az ördög dühbe gurult, hogy Jack megint átverte, és megparancsolta neki, hogy eressze el. Jack cserébe azt kérte, hogy ne juthasson a pokolra, és az ördög dühében elfogadta a kérését.
Évek múltán Jacket mégis elérte az idő vasfoga: a bűnös, iszákos életmód végül a halálát okozta, s úgy halt meg, ahogy élt. A Mennyország kapuja előtt állva Szent Péter azt mondta, bűnei miatt nem engedheti be, s Jack csalódottan a Pokol kapujához vonult, hogy bebocsátást nyerhessen az alvilágba. Az ördög azonban emlékezett az alkujukra, és nem engedte be Jacket a Pokolba. Ehelyett adott neki egy darab izzó szenet, amely meleget és világosságot ad. Jack pedig fogott egy tököt, kivájta a belsejét és beletette a szenet. Jack azóta járja az árnyékvilágot a Jók és Rosszak síkjai között, és csak a lámpása világít neki a sötétben és zavarja el az ártó szellemeket.
Ezért faragunk töklámpásokat mindenszentek éjjelén, hogy segítsük Jacket az útján, és azért faragunk ijesztő figurákat beléjük, hogy mi is elriasszuk házunktól az ártó szellemeket. A "csokit vagy csalunk", a szörnyjelmezes gyerekek házról házra járva történő ajándékgyűjtése pedig nem mást szimbolizál, mint azt a szokást, hogy a töklámpások mellé ajándékokat tettek ki, hogy lecsillapítsák ezeket az ártó szellemeket és megóvják a házat a rontásuktól.
Ti tettetek töklámpást az ablakba?

Weöres Sándor: Az eltűnt után

Halott a szív - de harsog a tenger !
Tépett szerető, ki a homály odvába osonsz,
vonszolva csikasz lelked: nézz az égre,
vesd ki fülledtségedet és a külsőkben tájékozódva
kutasd ki belül-valód.

Mert ennyi megmaradt, mikor minden veszik,
szomorú jogod, tengereké és szeretőké,
a legbensőt kívül keresni,
meg is találni kusza rajzolatát
a partok fodrain, vagy az égre vetülve.

2010. október 23.

Október huszonharmadika tiszteletére tettünk egy kisebb körutat. Corvin-köz, Kossuth Lajos tér, Parlament, Szabadság-tér, Erzsébet-tér, Deák Ferenc tér. A fotók az út során készültek. Mi így ünnepeltünk.

Díszkáposzták a Deák téren

Kálvin-tér, buszmegálló retrósan

Natalie Imbruglia - Torn

Márai Sándor: Csutora

Ideje volt már befejeznem ezt a könyvet, mivel körülbelül fél éve kezdtem el az olvasását. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de mondhatni folyamatosan olvastam (mikor volt időm, no meg kedvem).

Nos, hétfőn kivégeztem, s meg kell valljam, annyira nem tetszett a könyv. Túl vontatott volt, és nem boldog a vége. No de kell ilyen is, azt hiszem.

Csutora egy kis puli, aki az Úr családjához kerül egy karácsonykor. Egy darabig minden jól működik, aztán kamaszodni kezd a kutyus, s már mindenki kiábrándul a kutyatartás öröméből. Nyűglődnek egy kicsit, majd Csutora elhagyja a házat...

Fülszöveg:

Furcsa dolog történik ebben a könyvben: megcsillan Márai hihetetlenül finom humora. Valami mélységesen szeretetteljes, empátiával és iróniával teli humor. Mindezt egy kis pulikutya, maga Csutora váltja ki, akit az Úr ajándékoz karácsonyra a Hölgynek. Mert "a kutya kissé fölösleges is, valami, ami egyszerre fényűzés, és strapálni is lehet, s kifejezetten női holmi, bőrből is van, prémje is van..." A karácsony így lesz más, mint az összes megelőző: puli perspektívájú és erős érzelmekkel teli. Úgy tágul a regény ideje és tere, ahogyan szemügyre veszi a kis Csutora a világot: megismeri az embereket, különbséget tud tenni jó és rossz között, tudja, hogy Zsombolya, a nyomott kedélyű házmester gyűlöli Telkest, a szuterénban lakó istenes asztalost. Aki pedig megcsalja a feleségét. Aztán a Ház után következik az Utca. És így tovább, mígnem bekövetkezik a katasztrófa...

Milyen érdekes a mai dátum...

Csak húszasok és tízesek . . .

2010.10.20