Tarjáni Tökvásár (nem Salgó)

A múlt hétvégén egy érdekes vásáron vettem részt Tarján községben (Komárom-Esztergom Megye). Évekkel ezelőtt az egyik helyi lakos kint élt az Amerikai Egyesült Államokban (USA), ahol élőben megtapasztalta a Halloween hagyományát, s a hozzá fűződő szokásokat. Miután hazaérkezett rögtön megpróbálta a községben is hagyománnyá tenni a Halloween-t.

Az USA-ból magával hozott dísztök magokat felnevelvén, megtartotta első tökvásárát, mely hatalmas sikert aratott a helyi lakosok körében. Az évek során egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a vásár, a környező településekről, sőt még a fővárosból, Budapestről is a csodájára jártak.

Idén ősszel nekem is szerencsém volt ellátogatni eme helyi látványosságra, melyet már kíváncsian vártam. Beszéljenek helyettem a képek.

Ha egyszer kora ősszel Tarjánban jártok, feltétlenül keressétek fel a tökvásárt.

(A Maxima című újság 2010. október 26-án megjelent számában a tarjáni tökvásárról részletesebben is lehet olvasni, az alábbi linken egy kis ízelítő...)

Most ezt szeretem nagyon

@RC kiállítás érdekes képe

Daloskönyv 10.

Búcsúzni a nyártól be nagyon nehéz,
amikor a tájon őszi szél fütyörész.
Rozsda színű fákról lassan hull a levél,
s az időben távol közelít már a tél.
A tűnő őszi napnak gyengéd csókja éri arcodat,
és ránk borul a víz partján a békés alkonyat.

Búcsúzni a nyártól mégsem oly' nehéz,
amikor a tájon őszi szél fütyörész.
De víg szüreti nótát fúj a szél,
lám szépet ad az ősz, míg a szőlőfürt a présben,
dolgos kéz kell hozzá, jó erős...

Hétmérföldes szerelem

Aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, annak csak ajánlani tudom ezt a kis könnyed filmet. Egyszer érdemes lesz megnézni (többször már nem...).

Adott egy nő (Drew Barrymore) és egy férfi (Justin Long), akik megismerkednek, hat hétig randiznak, majd el kell válniuk egymástól. A nő ugyanis San Franciscóba költözik, a férfi pedig marad New Yorkban. Telefonon, webkamerán tartják a kapcsolatot, de a távolság mindkettőjüket megőrjíti. Utazgatnak ide-oda, míg rájönnek, hogy egymás nélkül nem tudnak élni. Aztán mégiscsak szakítanak. A több száz kilométer (a hét mérföld) közéjük áll, így jobbnak látják, ha mindenki megy a maga útján. Eltelik pár hónap, s a végén természetesen egymás karjaiban kötnek ki... happy end.

Közben persze humor, érdekes karakterek, jó zene, minden ami egy 100 perces szórakozáshoz kell.

Nézzétek meg!

Lipton Ice Tea reklám

Szerelmes versek annó...

A virág is Rólad mesél,
Színét messze viszi a szél,
De szívemben itt él a képed,
nem feledlek soha téged.

xxx

Légy szüleid jó gyermeke,
testvéreid jó testvére,
és majd egyszer valakinek,
aranyos kis felesége.

xxx

Hogyha látsz egy kis madarat,
elszállni az ablak alatt,
viszi az én üzenetem,
Rád gondolok, szép szerelmem.

Megasztár/ Halleluja

Ma belenéztem a Megasztár nevezetű tehetségkutató műsorba. Nem olyan gyenge eresztés, mint a múltkori, de meghallottam ezt a dalt egy csitritől, és sírni lett volna kedvem. Miért kell valamit szándékosan pocsékká tenni? Ebben a felvételben a norvég győztes, Kurt Nielsen hallható és látható másokkal egyetemben, akiket sajnos nem ismerek. Kurt a vörös hajú, a majdnem szemöldök nélküli srác, de szerintem nagyon jó.

Egy csokor szerelmes vers

A titkos szekrényem még mindig rejteget sok-sok felfedezetlen kincset, melyet egyszer majd kategorizálnom és archiválnom kellene. Ha lesz időm minderre, valamikor....

Most egy olyan kis füzetet találtam, amely valószínűleg megjárta a második, vagy talán az első világháborút is. Hogy kié lehetett, nem tudom. Talán egy hősi halált halt pilótáé?

Íme néhány gyöngyszem belőle, biztosan lesz olyan, amely valakinek ismerősen cseng.

Piros rózsa, szép gyöngyvirág,
Olyan szép nekem ez a világ.
Fecske madár vidd el néki, 
Aki küldi, úgy szereti.
Írnék még, de mit, 
Légy boldog, csak ennyit.


xxx


A rózsa csak egyszer nyílik, 
És elhervad azután, 
Szeretni csak egyet lehet, 
Tiszta szívből igazán.


xxx


Olyan piros a te ajkad, 
akkor is szól mikor hallgat.
Mikor elkezd mosolyogni, 
Úgy szeretném megcsókolni.

Karel Capek: A szenvedelmes kertész

"Csak a sokéves gyakorlat tanítja meg az embert az igazi kertészt jellemző misztikus, nyers biztonságra, az igazi kertész sosem nézi hová lép, mégsem tapos el semmit, s ha igen, akkor nem veszi a szívére a dolgot. Ennyit hát erről, csak úgy mellékesen."

"Minden hivatásos kertész esküdözik, hogy kertjének földje silány, ő nem trágyáz és nem öntöz, télre semmit le nem takar. Nyilván azt akarja ezzel bizonyítani, hogy virágai kizárólag iránta való szeretetből növekszenek. Némi igazság van is ebben: kertészkedéshez szerencsés kéz kell, vagy talán azt mondhatnánk, égi kegyelem. Az igazi kertész csak úgy vaktában beledug a földbe egy-két levelet, s kihajt belőle mindenféle virág; mi laikusok pedig vesződünk a magról nevelt palántával, öntözzük, a helyét is megfújjuk, szaruliszttel, sőt gyermektápszerrel tápláljuk, a végén mégis elfonnyad, elszárad. Azt hiszem, van ebben valami varázslat, akár a vadászok vagy az orvosok mesterségében."

"A kertész számára az ősz már márciusban megkezdődik az első elvirított hóvirággal."

Barbara Wood: Babilon csillaga

Fülszöveg: "Egy viharos éjszakán az ifjú régész, Candice Armstrong házába beállít egy ismeretlen, és elviszi a lányt öreg professzora, John Masters betegágyához. A haldokló alig érthetően a Babilon csillagát emlegeti, könyörög a fiatal nőnek, hogy menjen el a házába, és keressen meg valamilyen titokzatos kulcsot. Candice-t Glenn Masters, a szófukar nyomozó kíséri el, akinek szintén megvan a maga titka.
Philo Thibodeau, az alexandriánusok titkos társaságának tagja hosszú évek óta rögeszmésen gyűjti a ritka vallási iratokat, hogy segítségükkel megvalósítsa eszelős elképzeléseit. Különleges szerepet szán a "luminancia" néven ismert szent fénynek, amely évezredek óta vezérli az alexandriánusok minden lépését.
Candice és Glenn versenyt fut az idővel, hogy megszerezze a Babilon csillagát, mielőtt még Thibodeau rátehetné a kezét. Bejárják a fél világot Szíriától Skóciáig, mert rá kell jönniük, tulajdonképpen mi is az a Babilon csillaga, és hol találhatják meg, és mindeközben az életükért küzdenek…"
Olvastam már pár könyvet Wood-tól, de ez a mostani kicsit nehezen ment. Igaz, mással voltam elfoglalva, de valahogy döcögősnek tűnt, kábé a könyv kétharmadáig. Álandóan vissza kellet lapoznom, mert minduntalan elvesztettem a fonalat, és felbosszantott, ha nem értettem valamit.
A alapsztori is hihetetlennek tűnt nekem, pláne, hogy az írónő is próbált beállni a Dan Brown-t követők sorába. Annyira nem kéne neki pedálozni, szerintem a saját misztikus, rejtélyes történetei jobbak ennél. Na, majd legközelebb.

Arzén és levendula

Ezt a filmet anyukám ajánlására néztem meg, igaz kb. 10-15 évvel ezelőtt kezdte el mondogatni, hogy ő ezt mennyire szereti, és, hogy nézzem meg végre. Nos, most megtettem, és pont azt kaptam, amire számítottam: majd másfélóra habkönnyű, poénos, aranyos filmecskére. A sztori röviden:
"A kedves, elbűvölő Brewster-nővéreket szereti és tiszteli a szomszédság. A tündéri öreglányok fáradhatatlanul jótékonykodnak, nem csoda, ha jó hírükhöz kétség sem férhet. Akad azonban egy jótéteményük, amellyel nem nagyon büszkélkednek: szomorú agglegények utolsó óráit édesítik meg egy kis bodzaborral és néhány csepp arzénnal!
Jóképű unokaöccsük, Mortimer a döbbenettől szólni sem tud, amikor rájön, hogy nénikéi, akik látszólag a légynek sem tudnak ártani, valójában sorozatgyilkosok. Komolyan elgondolkodik azon, hogy érdemes-e családot alapítania a gyönyörű Elaine-nel, akit csak nemrég vezetett oltár elé. Mortimer attól fél, az őrültség genetikai hiba a családjában - és feltételezése nem alaptalan. A gyilkos nénikék mellett ugyanis van még egy bátyja, aki sötét ügyletekben érdekelt és egy öccse, aki azt hiszi magáról, hogy ő Theodore Roosevelt. "

Főszerepben az elbűvölő Cary Grant. A film 1944-ben készült, Frank Capra rendezésében.

Viharsziget (Shutter Island)

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam a film alpjául szolgáló könyvről, amit remekül megírt regénynek tartok. Most a filmről fogok szólni, amelyet Martin Scorsese rendezett, a főszerepet pedig Leonardo DiCaprio játssza. Be kell valljam, most is úgy jártam, mint ilyen esetekben már annyiszor, le kell vonni a következtetést: a regény jobb, mint a film. Nem mondom, a hangulatot eléggé sikerült visszaadni, mert eléggé nyomasztó, borús és titokzatos, de az események valahogy sokkal nyugisabban, lassabban folytak, mint a könyvben. Ott valahogy sokkal érzékletesebb, ahogyan kibontakozik az őrület logikája, és elhiszed a hihetetlent is, a végén pedig nem tudod valójában mi az igazság. (Ez a nem tudás a filmre is vonatkozik) Ami, illetve aki nagyon jó benne, az Leo, bár nem tartozik a favoritjaim közé, mégis el kell isnerni, hogy nagyszerű színész. Mindent összevetve, ha nem olvastam volna előzőleg a sztorit, valószínű, hogy sokkal jobban megfogott volna. Azért nem csalódtam olyan nagyot, szerintem érdemes megnézni.

Zorall koncert

A koncert jó volt. De:

-pacallá áztunk,

-amikor végre elállt az eső, feltámadt a szél, és az összes maradék esőt a nyakunkba zúdította,

-szétfagytam,

-utálom a bamba, bárgyú, beszittyózott fazonokat, nem értem minek megy az ilyen koncertre, amikor úgyse lát és hall belőle semmit.

Konklúzió: kezdek kiöregedni a rockkoncertekből. Mentségemre legyen mondva, hogy nem nyafogtam, csak vacogtam.

Nyári szünet?

Mióta igazán jó idő van kevesebbet írunk. A két tanuló leginkább punnyad, és élvezi a szabadságot, jómagam dolgoznék, ha lenne mit, Zöldujj pedig mással van elfoglalva. De remélem hamarosan mindenki kipiheni magát, és újra megtisztelnek a bejegyzéseikkel.