Jose Gonzalez - Heartbeats

Tegnap este megütötte a fülemet ez a dal. Tudom, hogy már hallottam máshol és máskor is, és mindenféle homályos képek is felvillannak vele kapcsolatban, de nem jövök rá, honnan ismerős! Segítség! Most napokig ezen fogok agyalni.

Paolo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony- részlet a könyvből

Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer csak hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak, de az ember nem vette észre, hogy elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal.
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasak voltak.Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött.
A vándor odament hozzá és megszólította.
- Jó napot!
- Jó napot! - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott.
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom. - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot! - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan bármikor. - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország.
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják. Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat.
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesz nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat...

Paolo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

Ez a regény egy trilógia része (Veronika meg akar halni, A Piedra folyó partján ültem és sírtam), amelyek nem kapcsolódnak szorosan össze, csak annyiban, hogy ugyanazt a témakört járják körül, nevezetesen a jó és a gonosz örök harcát. Az előző kettőt már régebben olvastam, a Prym kisasszonyra a napokban kerítettem sort.
 A történet Viscosban játszódik, egy világtól elzárt kis hegyvidéki falucskában, ahol jószerével csak idős emberek élnek, földművesek és pásztorok leszármazottai ők. Az egyetlen fiatal ember Chantal Prym, egy árva lány, aki a falucska szállodájában dolgozik, elvágyódva innen egy jobb élet reményében.
Erre a helyre érkezik egy szép napon egy furcsa idegen, senki nem tudja ki ő, honnan jött és merre tart. Az idegen egy aranyrudat ígér Prym kisasszonynak, ha rábeszéli a falu népét arra, hogy öljenek meg maguk közül valakit, cserébe a többi aranyért. Prym kisasszony mit sem szeretne jobban, mint megváltoztatni az életét, mégis tépelődni kezd, és a lelkében elkezd egymással hadakozni ördög és angyal.
Az idegen szavai a falu népében kétséget, gyanakvást és megosztottságot szülnek, és röpke egy hét leforgása alatt sorsdöntő és gyökeres változások mennek végbe, mind az egyes emberek lelkében, mind a faluközösség életében.
A sztori röviden ennyi, szerintem a végkifejleten senki nem fog meglepődni, de azért nem mondom el a végét.
Az tetszett benne, hogy tele van tanmesékkel, és elgondolkodtató rövid kis történetekkel, amelyekből többet is Berta, a falu legöregebb, boszorkánynak tartott tagja mesél el. 
Könnyen olvasható regény, és jól is van megírva, Coelho mindenre ad választ, arra is mi késztette az idegent erre a kísérletre, arra is, mi mindenre képesek az emberek a pénzért, például hazudni önmaguknak, csak nekem túlságosan egyértelmű volt, hogy mi fog történni. Az ember tényleg alapvetően jó lenne?

Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták

Ifjúkorom ronggyá olvasott könyvei közé tartozott az olasz írónő három regénye (Ő és mi- Egy feleség feljegyzései, Én és ők- Egy férj feljegyzései, Mi és ők- Egy lány feljegyzései), nem tudnám megmondani, hányszor olvastam ki őket, imádtam mindegyiket. A történetek egy háromgyerekes család mindennapjairól szólnak, akik rendetlenek, zajosak, állandó állatsereglettel a nyomukban, kutyák, macskák, madarak. Az ember pontosan ilyennek képzel el egy olasz családot, irtó hangosak, állandóan veszekszenek, minden apróságon hajba kapnak és ordibálnak, mindeközben mélységesen szeretik egymást, és egymásért képesek mindenre. Annyi humorral teleszőtt mese ez, amelyet az írónő a saját családjának hétköznapjaiból merített, hogy az ember, már bocsánat, de könnyesre röhögi magát, miközben olvassa ennek a hétköznapinak mégsem mondható embereknek az ügyes-bajos dolgait. Ami a leginkább megfogott a könyvekben az az, ahogyan az írónő látja az életet, a legapróbb, triviális dologban is megtalálja a szépet és a jót, az egyedit, a megismételhetetlent, hogy magad is úgy érzed, az élet mégiscsak szép. A humor mellett feltűnnek elszomorító események is, tűnjön az némelyik ember szemében banális dolognak, például a szeretett kutya betegsége, majd elpusztulása, vagy a kishattyúk halála, ezeket az eseményeket is áthatja a szeretet, az emberség, néha már-már csöpögősnek, az írónő szavaival élve sziruposnak hat, de ezt mindig feloldja a mindent átszövő humor.
Ez a most kiolvasott könyv egy nem szabályos önéletrajz, tulajdonképpen sztorizgatás az írónő gyerekkorából, családi anekdotákat mesél, bemutatja szüleit, nagyszüleit, testvéreit, régenvolt kutyáit és macskáit. Ezt is nagyon szerettem, és megint sokat nevettem, de ugyanannyiszor éreztem gombócot is a torkomban.

Brunella Gasperini (1918-1979)

Majdnem egy év telt el azóta, hogy komolyan kezdett foglalkoztatni a boltom bezárásának ténye. Azelőtt is fel-felvetődött már a dolog, de valahogy csak vittük tovább, újra és újra beleinvesztálva rengeteg pénzt, amiből már lazán eltölthettem volna huzamosabb időt, mondjuk Firenzében. A nyűglődés folyamata alatt szinte hűtlen lettem a könyvekhez, mintha ők tehetnének arról, hogy nem lehet egy kicsinyke könyvesboltot ma fenntartani Magyarországon. Január 15-én vége lett az én elmúlt tizenöt évemnek, és ezáltal a második otthonomnak is. Azóta eltelt pár hónap, aminek az első felét különféle hivatalokba való rohangászásokkal töltöttem, mert manapság idehaza sokkal könnyebb egy vállalkozást elindítani, mint felszámolni. Persze, még  mindig nincs vége, mert jövő tavasszal vár rám egy nagyobb összegű SZJA kifizetése a megmaradt árukészletem után, amit az én kis csökevényes adófizető agyam nem igazán tud feldolgozni, hiszen azt az árut nem adtam el, itt maradt nekem szépen bedobozolva, szállítóknak kifizetve, vevők által meg nem véve, hogy ilyen helyes magyarsággal éljek, ezt jövedelemnek tekintik. Persze, a törvényeket nem azért hozzák, hogy szeresd és megértsd, vagy egyetérts vele.
A napokban eldöntöttem, hogy tovább most már nem sajnálom magam, annak ellenére, hogy a veszteség érzete most már végigkíséri az egész hátralévő életemet, és úgy érzem, hogy soha többé nem leszek a magam ura, hanem azt kell csinálni, ami adódik, csak ezt nagyon fogom utálni.
Januártól leginkább krimiket olvastam, sorozatokat néztem, semmi említésre méltó, nem volt olyan, amit szívesen megosztottam volna másokkal.
Ezen a héten viszont kiolvastam két könyvet, róluk már szívesen beszámolok.

Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig

Karácsony másnapján egy névnapi vigasságra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának a házában: István-napot ünnepelnek. Odavárják dr. Pogány Imrét is, a dzsentri-összeköttetéseket kereső, gazdag zsidó földbirtokost, aki lánykérőbe jön: a gazda szép Annuska lányát szemelte ki magának. Mindenki jókedvű, Annuska házassága a család anyagi biztonsága szempontjából szerencsésnek ígérkezik.

Mint derült égből a villámcsapás, érkezik a hír, hogy a gróf elbocsátotta a jószágigazgatót, egy hét múlva el kell mennie valamilyen jelentéktelen állásba. A birtokot ugyanis bérbe adta egy bécsi borkereskedőnek, mintagazdaságot akar megvalósíttatni. A vacsorát már nem mondhatják le, úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. A hír persze futótűzként terjed a vendégek között, hiszen a jószágigazgató elbocsátása miatt az egész asztaltársaság sorsa megpecsételődik. A regény hőse nem is egy személy, hanem egy társadalmi osztály, a vidéki dzsentri. Az ő mentalitásának, erkölcsének, szokásainak és szociális helyzetének kimerítő ábrázolását kapjuk.

A cselekmény az asztalnál ülők társalgásából kerekedik ki, érezhetően nő a feszültség, de mindenki jó képet vág az óhatatlanul bekövetkező katasztrófához, esznek, isznak, táncolnak, mulatnak kivilágos kivirradtig, mert ez az igazi magyar tempó.

Mányoki Ádám: Önarckép

Liszt Ferenc: Magyar rapszódia

Keshedt

1. Nyeszlett, göthös
2. Kopott, foszlott (pl. kabát)

Így élt József Attila

Kedvem támad egy kis életrajzra. A könyvespolcomon talán már egy éve árválkodik az Így élt sorozat József Attiláról szóló kötete, melyet az egyik internetes antikváriumban szereztem be, gondolván később milyen jó lesz. Nos az idő elérkezett, s úgy gondoltam Polcz Alaine után József Attilával foglalkozom.

Valahogyan mindig jobban szerettem az irodalom órákon hallgatni/tanulni az írók, költők életrajzát, mint a műveik elemzését. Most, hogy megismertem József Attila teljes életrajzát, egy új kép alakult ki bennem róla. 

Mindig azt képzeltem (tudtam), hogy szegény József Attila egy szomorú ember volt (ez nagyrészt igaz is), mindig gyötrődött, nem volt aki szeresse (nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám...), most pedig kiderült, hogy együtt élt Szántó Judittal, szerelmes volt. (Valószínűleg ezt rajtam kívül elég sokan tudták már eddig is, de az én József Attila képem hiányos volt e téren).

Minden nap áthaladok a Gát utcán, ahol a költő szülőháza található, ez furcsa érzéssel tölt el mikor eszembe jut, hogy száz évvel ezelőtt mondjuk ugyanezeket az utcákat róhatta a fiatal Attila. A múlt héten pedig elmentem a nem messze lévő Ferenc tér 11-hez, ahol tinédzser éveit töltötte. Furcsa érzés volt. Mintha ott lett volna velem.

Rövid élete tele volt nyomorral, nélkülözéssel, meg nem értéssel, s mégis a legnagyobbak között foglal ma helyet. Több "közös" élményem is volt/van József Attilával kapcsolatosan: első verseskötetét a nyolcadikos ballagásomra kaptam meg; két versét álmomból felkelvén is kívülről tudom; irodalom érettségin szerelmes költészetét húztam. Azt hiszem megérintett a költészete örökre.

Ez már tényleg művészet

Airigami: The Fine Art of Balloon Sculpture by Larry Moss.: "

above: James Abbot McNeil's Whistler's Mother recreated in balloons by Larry Moss.


above: The balloon Spinosaurus is a recent example of Larry Moss' large sculpture

Boticelli's Birth Of Venus, recreated in balloons by Larry Moss:

Birth of Venus in balloons (details):


Grant Wood's American Gothic recreated in balloons by Larry Moss:

Cezanne still life, recreated in balloons by Larry Moss:

Leonardo DaVinci's Mona Lisa recreated in balloons by Larry Moss:

Andy Warhol's Campbell Soup Can recreated in balloons by Larry Moss:

Jackson Pollock painting recreated in balloons by Larry Moss:

MC Escher's Self Portrait in Reflecting Sphere recreated in ballons by Larry Moss:

Leonardo DaVinci's Vitruvian Man recreated in balloons by Larry Moss:


A video which shows some of the original paintings morphing into Larry's balloon versions:


You can purchase these images and more as cards, posters, t-shirts, limited edition prints and more here at the Airigami gift shop.

About Larry Moss:


Larry Moss began his career 25 years ago as a NYC street performer, but has gone on to display his amazing air-filled art in 12 countries on four continents. His achievements have been recognized by The Wall Street Journal, the Associated Press, CNN Headline, PBS, Smithsonian Magazine, American Profile and Ripley’s Believe It or Not! Moss has appeared on The Martha Stewart Show, NBC’s “Today” and at the White House, and has held the Guinness World Record for the largest non-round balloon sculpture since 2000. The author of many published ballooning books, Larry also has a degree in applied math and computer science, as well as a master’s in elementary education. Building community through his large-scale art creations is of particular interest to Larry, and was the focus of his 2009 TEDx talk in Rochester, NY.

http://ifitshipitshere.blogspot.com

Különleges családtag

Forrás: www.oitzarisme.ro

Öregek

Forrás: www.oitzarisme.ro

Polcz Alaine - Kit siratok? Mit siratok?

A múlt héten csütörtökön kilátogattunk a Vörösmarty téren (is) megrendezésre kerülő Ünnepi Könyvhétre. Be kell valljam, már régóta szerettem volna részt venni a könyves sokadalomon, de amióta Budapesten élek még nem sikerült egyszer sem. Idén megvalósult egy álom.

Két szerzeménnyel tértem haza: az egyik Márai Sándor Naplója 1945-ből, a másik pedig Polcz Alaine Kit siratok? Mit siratok? című műve a Jelenkor kiadótól. Már olvastam egy könyvet Alaine-től (Rend és rendetlenség), így tudtam, hogy "kellemes" perceket szerzek magamnak e könyv olvasása közben.

A kötet vallomássorozatból áll, több ember élményeit rögzíti, ki hogyan birkózik meg saját gyászával, mely köthető emberhez, állathoz, egy régi emlékhez, szerelemhez, egy házhoz, élethelyzethez. Meglepődünk mennyi mindet gyászolhat az ember élete során. Elsősorban persze a szeretteink iránt érzett gyászunkat dolgozzuk fel, több kevesebb sikerrel.

Weöres Sándor idézete nyitja a művet: "Mellesleg, ha valaki ebnek emel mauzóleumot, kár nevetni. Tanulj nevetségig szeretni."

A tartalom címszavakban: A temetőben; Gyermek voltam, így gyászoltam; Találkozásaim a halállal; Egymás után mentek el; Siratom a macskám; Gyászolnak az állatok; Amikor a macskával együtt gyászoltam; Van-e a szerelemnél nagyobb veszteség?; Szakadások (Az apaság és a házasság elvesztése); Requiem a szülőházamért.

Természetesen ebben a könyvben is találtam egy jó idézetet, melyet igaznak tartok:

"A bánat egészen kis törés. A gyász pedig olyan formája a bánatnak, amely tulajdonképpen szerető kötés. Eltarthat a túlélő haláláig." ... " Egyre többet tűnődöm ezen. Úgy érzem, jó hasonlat, amire rájöttem: a seb begyógyul, de heg marad. Már nem fáj, de amíg élek, megmarad."

Napi idézet Paulo Coelhotól

Mindig észre kellene venni, amikor egy időszak a végéhez ér. Amikor lezárul egy ciklus, bezáródik egy ajtó, véget ér egy fejezet - mindegy hogy nevezzük, a lényeg az, hogy magunk mögött hagyjuk életünknek azon pillanatait, amelyek már elmúltak.

...mert tudom, hogy a szabadságért nagy árat kell fizetni, éppolyan nagy árat, mint a rabszolgaságért. Az egyetlen különbség az, hogy a szabadságért boldogan fizetsz, mosolyogva, akkor is, ha közben nyeled a könnyeidet.

Paulo Coelho - Zahir