Márai Sándor - Napló 1948.

Most olvasom Márai naplóját 1948-ból. Nagyon érdekes könyv, jó korrajz. Ajánlom mindenkinek.

Néhány jó idézet belőle:

"Jézus így képzelte a gyógyítást: az ember akar, hisz és meggyógyul. Ez a végső képlet."

"Nem lehet segíteni az embereken. Egyetlen emberen sem lehet segíteni; miért képzeljük, hogy az emberek összességén lehet? A tudatlanság, amelyben élnek, ahogy nem akarnak tudni semmi valóságosat önmagukról, a világról és a világhoz való viszonyukról, ahogyan riadtan bezárkóznak a betegségbe, elveszítik ellenállásukat az élet mérgeivel és veszélyeivel szemben, mert nem elég erősek, józanok, tárgyilagosak, ha kell, kegyetlenek, hogy elviseljék a csökkent képességek és az elkerülhetetlen halál tudatát: mindez feloldhatatlan. Ezen nem lehet "segíteni". Gyógyszer, vegyszer ideiglenesen segíthet: de a tudattalanság, a műveletlenség, a hiúság és az önzés alkati nyavalyáján nem lehet segíteni. Tehetetlenül kell nézni a vinnyogó vergődést, ahogy nem tudnak erősebbek lenni, mint a helyzetük és a lényük. Segíteni, így és úgy. De az alkati butaságon nem lehet segíteni."

Mesék melyeken felnőttem - Magyar népmesék

Újra néztem a karácsonyi szünetben pár darab magyar népmesét. Nagyon jól szórakoztam rajta. Az a sok furfangos mesefigura: szegénylegény, királykisasszony, parasztember, ördög, mind mind olyan karakter, amelynek révén az ember szinte elfelejti napi gondjait, mondhatni gyógyít.

Gyereknek, felnőttnek egyaránt van tanulsága a történeteknek. A másik dolog, ami magával ragad: az ízes, humoros előadásmód, mely főleg Szabó Gyula tolmácsolásában érződik a legjobban.

Ajánlom mindenkinek nézzen bele !

ÁKOS - A FÉNYBE NÉZZ (2010)

Budapest imázs

Kabos Gyula

A felejthetetlen színész, aki számos filmben szerepelt, idén hetven éve halt meg. A téli szünetben fejeztem be a róla szóló életrajzi könyvet, amely nagyon tanulságos és szórakoztató volt számomra.

Íme néhány idézet a könyvből:

"Szegény édesapám, szép csendben, nehogy nagy zavart csináljon, elment...Valahogy a betegségét is úgy osztotta be, hogy mindennap vidámabb volt. Mikor nála voltam, mindig olyan megnyugodva mentem el tőle, hogy pár nap és megint kint pipázik a parkban, egy csomó hasonló hófehér bácsi közt, ahol a főtéma mindig valamelyik fia vagy pláne, unokája... Nem tudtam megérteni még akkor, de észrevettem, hogy ha az öregek a fiaikról beszéltek, ragyogott a szemük, de ha unokáról volt szó, akkor mindig könnyes volt...Talán már előre siratták, hogy itt kell hagyni őket hamar."

"Átvágok egy keskeny mellékuccán, hogy otthon legyek, bármennyire is nem otthon az nekem. Egyszerre megállok, mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Az egész várost elárasztó rikácsoló, kotkodácsoló, raffinált jazzmelódia közül, kicsendül az én zsoltárom, az én tiszta szép fohászom: Isten áldd meg a magyart...

Puha gyermekhang intonálja, kicsi gyerek lehet, mert azt sem lehet megkülönböztetni, hogy fiú vagy lányka énekli. Magasan kezdte, mert már azt, hogy megbűnhődte már e nép  már nem győzte hanggal, ott abbahagyta és ott folytatta, hogy múltat s jövendőt!

Mikor a jövendőnél tartott, kiszakadt belőlem a sírás, belőlem a gyerektársból, a magyar anyaföld másik gyerekéből. Néztem a földszinti ablakot, megraboltam a leeresztett függöny követelő diszkrécióját és pipiskedve beleselkedtem, kerestem kis testvéremet.

Sokszor taposott rám az élet, még többször hittem, hogy rám tapos és folytak a könnyeim. De azok más könnyek voltak. Kijöttek a szememből, végiggurultak az arcon mielőtt összeütköztek a felső ajkakkal, már szétfolytak és nem maradt belőlük semmi, csak egy kis sós íz.

De ezek a könnyek, nem jönnek gyors egymásutánban, hogy utána megkönnyebbüljön tőle az ember. Lassan gyűlnek össze a szem sarkában, egyik megvárja a másikat, nő, nő, aztán mint egy súlyos golyó legördül egy darabban. Ezeket a könnyeket nem a test izzadja ki, ezek egyenesen a lélekből szakadnak fel."

Újévi köszöntő helyett ...

"Az igazi feladat mégsem a túl-élni, hanem a meg-élni, az át-élni, a magamévá-élni az időt."

/Márai Sándor, 1948, Napló/

Zorán: Sohase higgyetek a szemeteknek

"Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek

Elmagyarázom a bűvészetet

A pódium áll, a rivalda kész

Zajlik az össznépi megtévesztés

Nézd, az ott a kincs

Csiribi-csiribá, s híre sincs

Az elme villog, dől a szöveg

S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Tapsra vár, ha becsapott már

S él belőled, mint a király

S minden csaláshoz van elég ész

És a bilincsből mindig kifér a kéz

Kérdezed, s félrevezet

S jól esik, hogy elhiheted

Egy széles mosoly, csak neked

S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam

Néhány cirkuszt láttam

De jegyet veszek, s ráfizetek

Megismétlik a trükkjeiket

Nézek, mintha látnék

S ő minden törvényt átlép

A szemembe küldi a fényt

Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam

Néhány cirkuszt láttam

Itt a piros, ott a piros

Itt úgysem lehetsz túl okos

Tudom, mindez játék

Szabályos, csak másképp

A szemembe küldi a fényt

Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek

Elmagyarázom a bűvészetet

Ott lenn a tömegben, ott a helyed

Kiválaszt és beköti a szemed

Táncolj körbe, jó bohóc

Annyira jó, hogy meghatódsz

Hallod a tapsot, s nagyra nősz

Ez nagy mutatvány, s újra bedőlsz

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek"

Merre tartasz Magyarország?

Unicum reklám

Angoltudás ajánlott.

Elnézést a szóhasználatért, de erre egyetlen kifejezés van: RESPECT.

Mindenki annak tekinti, aminek akarja

Éder Enikő - Tetem Tangó

Moments

Amikor azt érzed: élni szép és jó,érdemes embernek lenni

Nyelvújítás kora

Te kinél bankolsz?
Ez engem halálra idegesít. Van ilyen magyar ige? Elképzelem, hogy valaki hosszú-hosszú napokat tölt el az ilyen sületlenségek és magyartalanságok kiagyalásával, és ezért felmarkol egy zsáknyi pénzt, ráadásul a kereskedelmi tévék hathatós segítségével terjeszti is a jónép körében. Agyrém. Cenznét újra férjhez kéne adni, legalábbis ilyenkor.
( Ennél már csak a most felhangzó ding -dongos Csonka Pici fáj  jobban ebben a pillanatban.). Hová lett a szépérzék, a jóízlés?

Tizenkét dühös ember

Vérlázítóan gagyi és pocsék a tv-k kínálata, elő tehát a dvd filmekkel. Még a múlt században láttam először ezt a filmet, de csak arra emlékeztem, hogy akkor nagyon odáig voltam érte. A napokban valami labdajátéknak titulált rohangálás alatt megnéztem.
A történet akkor veszi kezdetét, amikor egy gyilkossági ügyben már elhangzott az ügyészi és ügyvédi záróbeszéd, és a bíró eligazítja az esküdteket. Az amerikai törvények szerint az ítéletnek (bűnös vagy nem bűnös) osztatlannak kell lennie. A kérdés, amiről döntenek, hogy a vádlott, egy szegénynegyedből származó, tizenéves fiú megölte-e az apját. Az esküdteket továbbá tájékoztatják, hogyha az ítélet „bűnös”, akkor ahhoz automatikusan halálos ítélet fog társulni: a villamosszék. A tizenkét esküdt elvonul a különszobába, ahol elkezdik megismerni egymás személyiségét és megkezdik az ügy megvitatását.
A tizenkét esküdtből tizenegy a tárgyaláson elhangzottak alapján meg van győződve arról, hogy a vádlott bűnös. A 8. esküdt véleménye eltér a többiekétől az első szavazásnál. Nem azt állítja, hogy a fiú nem bűnös, de úgy véli, hogy a bemutatott bizonyíték közvetett és a fiú megérdemli, hogy a halálos ítélettel egyenértékű bűnössé nyilvánítás előtt időt szánjanak arra, hogy alaposan átgondolják az ügyét.
Így az esküdtszék megkezdi az érdemi munkát. Úgy döntenek, hogy megpróbálják meggyőzni a kétkedő 8. esküdtet, és egymás után sorolják fel az ügyész által bemutatott, és általuk elfogadott bizonyítékokat.
A cselekmény teljes egészében az esküdtek szobájában játszódik, kivéve egy mosdóbéli jelenetet. Nevek nem hangzanak el, számokkal nevezik meg egymást, és a vádlottat is csak a "fiú"-ként emlegetik. A történet  további folyását nem írom le, mert szerintem ez a film érdemes arra, hogy egy ilyen rövid ismertető alapján is meg lehessen nézni. A színészek nagyszerűek, és a filmnek nincs egyetlen unalmas, feszültségmentes pillanata sem. Még most is azt mondom: ez egy kiváló film, amit kár lenne kihagyni.

A mű 1957-ben készült, Sidney Lumetnek ez volt az első rendezése. Fekete-fehér, főbb szereplők: Henry Fonda, Martin Balsam, Jack Warden, stb.

A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett.
Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Ó, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
-"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"