Ősz

Hamarosan itt az ősz, a nyárból hivatalosan is már csak egy nap van hátra. Azért ne búsuljon senki, az ősz számtalan színével, illatával tartogat mindenkinek meglepetéseket, sok-sok örömet ! Csak pozitívan !!!

Az élet...

Az élet ajándék, melyet vissza kell adni,

de addig is boldognak kell lennünk.

Átkozottul rövid,ez a valóság.

Nehéz elfogadni, hogy ez a végső sötétségbe tartó

földi körmenet egy bevégzett utazás,

egy teljes kör, fenséges műremek,

édes melódia, egy megnyert ütközet.

A számbavett csapások könyvéből

Két thriller

Rájöttem, azért szeretem a krimiket, mert így tökéletesen kiélem a gyilkos indulataimat, ami elég gyakran elfog az embertársaim miatt, akikkel nap mint nap kénytelen vagyok szembesülni. Tisztelet a kivételnek. Zűrös és nyugtalan időszakon vagyok túl a munkámban, ezért van a krimiolvasás.

Az első Tami Hoagtól "Az igazság álarcai". Olvastam már ettől az írónőtől "Az öld meg a futárt", és az "Aki farkast kiáltott" című könyveket.

"Az igazság álarcai" egy brutális hármas gyilkossággal kezdődik, egy anyát és két gyermekét mészárolja le a gyilkos, akit később elfognak. Óriási felháborodást kelt a bírói döntés, miszerint a tárgyaláson az esküdtszék nem szerezhet tudomást a gyanúsított büntetett előéletéről. A bírónő ezzel halálos veszélybe sodorja magát, egy este megtámadják, és alaposan helybenhagyják. A rendőrség Sam Kovacot és társát bízza meg a bírónő védelmével. (Sam Kovac már más regényében is feltűnt az írónőnek.) Amikor a gyanúsított megszökik az előzetesből, kezdetét veszi egy őrült ámokfutás, amit tetéz a gyilkosságban nyomozó rendőr "bekattanása", aki úgy érzi, neki kell igazságot szolgáltatnia az áldozatok nevében. A feszültség csak tovább fokozódik, amikor a bírónőt elrabolják, akihez Sam Kovac időközben erős vonzalmat kezd érezni. Végülis elég pörgős a sztori, de kiszámítható, a végkifejlet nem lehetett más, mint ami bekövetkezett. Nem ért meglepetésként a befejezés.

A másik regény Egy Lee Child-os Jack Reacher sztori, aki nagy kedvencünk. Jack egy volt katonai rendőr, kb. két méter magas, 110 kiló, akkora kezekkel, mint egy-egy lapát, és roppant hatékony ha a rosszfiúk likvidálásáról van szó. Amióta otthagyta a sereget, az országot járja, voltaképpen hajléktalan, alkalmi melókból él, és mindig valami furmányos bűnügy kellős közepébe csöppen. Most egy kódolt üzenetet kap a régi elit csapata egyik tagjától,mire felkerekedik és Los Angelesbe utazik, ahol kiderül, hogy egyik bajtársuk halott, kidobták egy helikopterből a sivatagba. Nyomozni kezdenek, sorra hívják a csapat egykori tagjait, de három társukat nem találják, nyomuk veszett. Négyen maradtak, és újra felébred bennük a harci szellem, és bosszút esküdnek a régi mottó szellemében: "Ne húzz ujjat a különleges nyomozókkal!" A kérdés az, hogyan csalhattak tőrbe négy profi nyomozót, és a megmaradtaknak vajon elég-e a régi rutin, hogy kibogozzák az egyre szövevényesebb ügyet? A cselekmény végig nagyon feszített ütemű, nem volt unalmas lap benne. Reacher egy igazi gyilkológép, gátlástalan, ugyanakkor rendkívül intelligens és muszáj szimpatizálni vele minden tette ellenére, mert soha nem cselekszik öncélúan, hanem valamilyen jó ügy, vagy mások védelme érdekében. Ez volt a tizedik Jack Reacher sztori, amit elolvastam.

Daloskönyv 3.

I.

Édesanyám te jó asszony, írd meg nekem fáj-e még a szíved, 

amióta én eljöttem, ki van veled, ki vigasztal téged?

Írj meg minden bút, örömet, vigasztald meg a szívemet, 

úgy mint réges régen, úgy mint réges régen.

II.

Édesanyám te jó asszony, őrangyalnak rendelt Isten téged, 

Tőle kaptad azt az édes, értem égő jó anyai szíved.

Éjjel nappal nappal rám vigyáztál, mindig jóra tanítottál, 

Áldjon meg az Isten, áldjon meg az Isten.

III.

Édesanyám te jó asszony, ha majd megjössz, itt is maradsz nálunk, 

Édes otthont nyújt majd neked a kis kertes, vadvirágos házunk.

Mindig lesem gondolatod, a te fiadat csókolgatod, 

úgy mint réges régen, úgy mint réges régen.

Idegen tengeren

Mindnyájan eltévedt utazók vagyunk,

nem tudjuk, mennyibe kerül a jegyünk,

de többe, mint amit bírna a zsebünk.

Ezen a furcsa -rejtélyes, idegen, irreális -

tájon utazva még a tulajdon

érzéseinkkel sem lehetünk tisztában.

Nincs az a halál után tett utazás, mely

rejtélyesebb volna, mint maga az élet.

A számbavett csapások könyve

Irigy Hónaljmirigy

A Madonna koncertet megelőző napon az Irigy Hónaljmirigy koncertre is hivatalos voltam (azaz vettünk jegyet rá). A helyszín kitűnő volt, a Városligetben a műjégpálya területén állt a színpad. Fél kilenc előtt pár perccel léptünk be, de a tömeg nem igazán tolongott. (Mondjuk én nem bántam, mert nem szeretem, ha összenyomorgatnak az emberek.) A Mirigyes fiúk időben elkezdték a humor-showt, mindegyikük jó hangulatban lépett a közönség elé. Elénekelték a számomra ismerős és ismeretlen dalokat is, majd következett az exhibicionisták megénekeltetése (általában gyerekek voltak, de két szőke szépség is úgy gondolta nekik a színpadon a helyük).

Volt Győzike, Nagyecsedi Fekete Szemek, Száz Folk Celsius, NOX paródia is...
Kellemesen telt el ez a másfél óra. Egy kis ízelítő:

Reszkess világ (Nem csak a NOX körül forog a világ!)

Figyelj világ, meredj a képre, megint egy furcsa pár
Egy félszál legény elektrik csárdást jár
Na figyelj világ, a tánc és az ének nekünk is jól bevált
Reszkess világ, megyünk a fesztivál hív

Haj na-na na-na-na, haj na-na na-na-na
Ellátok fejed felett bárhová
Haj na-na na-na-na, haj na-na na-na-na
Nem léplek át, nem lépek rád
Haj na-na na-na-na, haj na-na na-na-na
Lelépek úgyis egyszer máshová
Haj na-na na-na-na, haj na-na na-na-na
Hogy vált egy kerti törpe párommá?

Te a magas, én a pici
Szemmagasságban a cici
Gyere velem csárdást rázni
Megtanítlak furulyázni
Hasonlít egy magyar dalra
Leszólja a Pély Barna
Széna szalma köpönyeg

Hej Jancsika, Jancsika, miért nem nőttél nagyobbra?
Dunáról fúj a szél
Nőttél volna nagyobbra, a közönség meglátna
Dunáról fúj a szél

Pihenj komám, elég a táncból, a közönség úgysem lát
A kosárpalánk neked csak álom már
Talány a lány, a méretarány most három az egyhez áll
Ne sírj komám, kisember nagy bottal jár

Madonna - Sticky and sweet tour

Ez a nap is elérkezett.

Kétezer-kilenc augusztus huszonkettedikén a popdíva hazánkba látogatott a Sticky & Sweet turnéjával. A koncert előtti huzavonát (Kincsem Park, Népstadion...lovak...ötven éve nem cserélt gyep...) nem igazán értettem - kinek mi a baja és miért pont a rendezvény előtt pár héttel -, de végül pont került az I-re és az eredeti helyszínen került megrendezésre az év megakoncertje.
De menjünk vissza az időben egy kicsit. Már februárban beszereztem a jegyemet, az interneten keresztül rendeltem, s fizettem ki a tizenötezer forintot a bronz szektorba. Kezemben - azaz e-mail fiókomban hevert - az elektronikus jegyem, csak ki kellett nyomtatnom a koncert előtt.

Régebb óta kedveltem Madonna zenéit, de a legjobban a Confessions on a dancefloor című albuma tetszett, no és az erre épülő show-ja, turnéja vitte a pálmát. Először erre a koncertjére szerettem volna elmenni, de hát Magyarországra nem jött.

A Hard Candy című legutóbbi albuma nem nyerte el tetszésemet, van egy-két jó szám rajta (Miles away, Give it 2 me), ezeket leszámítva nem nagy durranás - mivel annyira nem vagyok oda az R'n'B zenéért. Mivel az év elején bejelentették, hogy Budapestre érkezik Madonna, gondoltam nem hagyhatom ki ezt a BULIT.

A koncertre jutás felért egy kisebb fajta élménnyel. Metróval mentünk a Pillangó utcáig, ahol annyian voltak, mint a nyű. Csak lépésben lehetett haladni, aztán ahogy elindultunk a Kincsem Park felé, jobbnál jobb árussal találkoztunk. A sok Madonna relikviát áruló gagyiból (bögre, póló, kalap) nem volt hiány. Meneteltünk vagy tíz percet, mire elértük a főbejáratot, ahol előszűrés volt - Egy ember egy jegy... - az ásványvizes palackról lecsavarták a kupakot a kapu őrei (biztonságtechnikai okokból tették ezt, de a célját nem értettük, azt gondolták, hogy eltaláljuk majd vele Madonnát kb. 250-270 méter távolról ?!). Beljebb érve egy újabb kapuhoz értünk, ami előtt rengeteg ásványvizes, üdítős palack hevert (nem lehetett bevinni semmilyen folyadékot, esernyőt, stb.). Jó magyar szokás szerint sehol egy kuka, vagyis nem megfelelő - 50.000 emberre elegendő - mennyiségű, így mindenki oda dobta a szemetét ahová neki tetszett.
Sikeresen beengedtek, jó szórakozást kívántak a "belső ellenőrök", majd helyet kerestünk a pampán. Mikor megpillantottam a hatalmas színpadot elállt a lélegzetem. Irtó magas és széles színpad volt, két oldalán óriási M betű helyezkedett el.
A koncert nyolc órakor kezdődött - volna - a jegy szerint, de természetesen Paul Oakenfold - aki egy híres DJ (szerintem nem sokan ismerték a helyszínen) - melegítette be a közönséget. A zene abbamaradt, vártuk a show-t, ám nem nagyon akart jönni. A lábunk már nagyon fájt, a tömeg meg csak gyűlt...

Tíz óra után kb. 10 perccel, elsötétült a pálya, s nagy hangerővel elkezdődött végre a show. Egy számítógépes grafika jelent meg a kivetítőkön, aztán feltűnt a színpadon, trónon ülve a pop nagyasszonya Madonna.


Aztán vártam a csodát, de valahogyan nem jött. A zenék egyáltalán nem voltak dallamosak, sok volt bennük a sallang, az átkötés. A látvány viszont ott volt a szeren. Villogó fények, bejátszások. Jól koreografált produkciót láthattuk, kissé gyengébb zenei produktummal. Sokszor volt olyan, hogy az énekesnő hangját lehetett hallani, holott nem is volt a kezében a mikrofon (nem az arcára volt erősítve, ahogyan azt szokták általában). Playback !
Megemlékezett Michael Jacksonról, megjelent Jacko fiatalkori fényképe a kivetítőn és egy imitátor is táncolt a színpadon. Cigányzenészek is helyet kaptak az egyik jelenetben, még énekeltek is (spanyolok voltak, úgy tudom). De még mindig nem éreztem azt a WOW érzést, amire számítottam. Így utólag kijelenthetem, hogy nem is kaptam meg a koncerttől. Nem bántam meg, hogy elmentem, mert egyszer az életben azért jó volt részt venni egy ilyen megakoncerten.

Az utolsó fél órát zuhogó esőben álltuk végig, majd mikor megjelent a kivetítőkön a GAME OVER felirat, mindenki hátat fordított a színpadnak és a kijárat felé vette az irányt. A szakadó esőben és a több tízezer ember társaságában igen lassú volt az előre jutás. Tisztára úgy éreztem magamat, mintha egy koncentrációs tábor lakója lennék, aki menetel a vesztőhelyre.

A lényeg az, hogy láttam Madonnát élőben - jobban mondva inkább csak hallottam - s ez az élmény felülmúlhatatlan. Ha jön újra Magyarországra, én megyek !

Filmdömping

Nagyon szeretek filmeket nézni, és sokat is láttam már, a műfaj nem érdekes, csak jó legyen. Az utóbbi pár napban volt két nagyon megrázó filmélményem. Az egyik a Kettős játék (Duplicity) című kémfilm, Julia Roberts és Clive Owen főszereplésével. Na, ennél pocsékabb, zagyvább, minden józan paraszti logikát nélkülöző filmet már rég nem láttam. A párommal csak meredten bámultuk a képernyőt, hátha a következő jelenetből már kiderül valami abból, hogy mi a cselekmény, ki kivel van, és nem igaz, hogy ennyire stupidok vagyunk, hogy egy kukkot nem értünk belőle. Túlbonyolított, töméntelen dögunalom.
A másik igen csak negatív katarzist nyújtó alkotás: Utazás a Föld középpontja felé. Nem igazán értem, mi indított arra, hogy elindítsam a lejátszót, hiszen a főszereplő személyéből (Brendan Fraser- Múmia sorozat) már rájöhettem volna arra, mit is várhatok. Végig arra gondoltam: nem igaz, ilyen nincs, hogy valami ennyi pénzért ilyen gagyi legyen! Hősnek éreztem magam , amiért végignéztem. Pedig úgy szeretném a jó kalandfilmeket is! Ez nem volt az. Ez egy nagy adag fekália. És hülye voltam, hogy időt pazaroltam rá.

Frédérique Jourdaa: A kumráni csók

"A fiú tizennyolc éves, szép termetű, koromfekete hajú, és különös tűz ég a tekintetében. Falujából kitaszították, így gyalog vág neki a kopár Júdeai-sivatagnak. A magányos és szótlan vándor egy sziklába vájt kolostorba tart, ahol eqy titokzatos-titkos közösség él. Az ifjú a tudást szomjazza: a világ titkait akarja megismerni. A lány tizenöt éves, karcsú, kecses, tengerzöld szemű, egy gazdag betániai birtok örökösnője, aki árván nőtt fel. A lány szerelemre vágyik, mindent elsöprő szenvedélyre. Ők ketten először a római légiósok egyik áldozatának betegágyánál találkoznak, akit csak a fiú menthet meg: emberfeletti képességeivel. Aztán a sors elválasztja őket egymástól, zarándokok lesznek, a szerelem zarándokai. Az ifjút Jesunak nevezik, a lányt Magdalai Mariamnak..."
Egyszer csak egymásra találnak,emiatt a fiúnak el kell hagynia Kumránt. Zarándokútra kél, majd annak végeztével visszatér a lányhoz, és hogy ne adjanak okot környezetüknek a szóbeszédre Egyiptomba mennek és ott kezdik meg közös életüket. Gyermekük születik, Sára. Az idő múlásával a fiú egyre inkább ráébred igazi küldetésére, ezért visszatérnek Jeruzsálembe, ahol magára hagyja a családját, és beteljesíti a sorsát.
Ritkán jövök zavarba egy könyv elolvasása után, de most ez történt. Nem vagyok vallásos ember, ez kimaradt az életemből, nem vagyok ateista sem, csak másként gondolkodom, de azért van egy kialakult képem Jézusról. Ehhez a képhez nekem nincs szükségem arra, hogy a szexuális életéről tudjak, ez hidegen hagy, és nem érzem, hogy ezzel közelebb kerülne hozzánk. Ez egy XXI. századi mánia, mert ettől emberibbnek tűnik egyesek szemében, de azt gondolom, hogy inkább a szeretetről szóló tanításai teszik igazi emberré, és a fiziológiai-biológiai működése abszolút lényegtelen. A zavarom abból ered, hogy nem igazán értem, miért lenne több, avagy kevesebb Jézus, ha egyszer bebizonyosodna, hogy nős volt és gyermeke is született? A katolikus vallásban tájékozatlan vagyok, ezért nagyon szeretnék ezekre a kérdésekre választ kapni, ha valakinek kedve van, szóljon hozzá, szívesen meghallgatnám mások véleményét is a témáról.

Holiday

Iris (Kate Winslet) a Telegraph című újságnál dolgozik, és menthetetlenül szerelmes Jasperbe (Rufus Sewell). A karácsonyi bulin jelentik be, hogy a férfi megházasodik, de a leendő ara nem Iris lesz. Szegény nő teljesen kiborul, s zokogva hazatér szerény, álombeli kis házába.

Amandának (Cameron Diaz) egy filmelőzeteseket gyártó – szerkesztő jól menő cége van Los Angelesben. Kapcsolata a férjével megromlott, mivel a nő folyton dolgozik, a férfi máshol (másnál) próbált meg vigasztalódni. Amanda teljesen kiborul, mikor férje bevallja neki a házasságtörést, szeretne elmenekülni olyan helyre, ahol csak egyedül lehet, így elkezd keresgetni az interneten kiadó nyaralók után.

A választás Iris házára esik. A két nő lakást és „élőhelyet” cserél. Amanda Angliába, Iris L.A-be költözik két hétre.

Szép lassan beindul a történet, megismerik egymás lakóhelyét, Amanda találkozik Iris bátyjával, Grahammel (Jude Law), Iris pedig Miles-szal (Jack Black). Persze hamarosan Iris beleszeret Grahambe, Iris pedig Milesba. A szálak bonyolódnak is, de a végén minden rendbe jön. Előre borítékolható a végkifejlet. Igaz az nem derül ki a filmből, hogy mi lesz a két szerelmes párral, akiket utoljára Graham házában, szilveszterkor látunk együtt táncolni. A zene kiváló és vannak benne jó poénok is, humorral átszőtt a történet. Nézhető.

Karácsonykor vagy ebéd után ideális a film, jó szórakozást hozzá.

Pürrhón bölcselet

"A dolgok megkülönböztethetetlenek, meghatározhatatlanok és megismerhetetlenek. Éppen ezért sem tapasztalatainkról, sem véleményünkről azt se mondhatjuk, hogy igazak, azt se, hogy nem igazak. Egyikben sem lehet hinni, hanem megrendíthetetlenül távol kell maradni mindennemű élménytől és elhatározástól, és minden egyes alkalommal azt kell mondani: a dolog éppen annyira van, mint amennyire nincs, vagyis nemcsak létezik, hanem nem létezik, és éppoly kevéssé létezik, mint amennyire nem létezik.

Semmi sem szép, semmi sem rút, semmi nem igaz és semmi nem hamis. Mindez csak a véleményekre vonatkozik. Semmi sincs úgy, ahogy azt a vélemény állítja; az emberek hiszik csak úgy, mert megszokták. A tettekre pedig ugyanez vonatkozik."

Kerülőutak

Két barát útnak indul Kaliforniában, egy egyhetes bortúrára. Az egyetem óta ismerik egymást, most a negyvenes éveiket tapossák. Két különbözőbb embert el sem lehet képzelni ettől a két férfitől. Az egyiknek-Jacnek-pontosan egy hét múlva lesz az esküvője, és teljes mértékben ki akarja élvezni a hátralévő szabadságot. Foglalkozását tekintve színész, aki egy hajdanvolt sorozat sztárságából, illetve mostani reklámfilmes szerepeiből éldegél, sármos, jóképűnek mondható playboyként. Ezt igyekszik is minden körülmények között kihasználni.
Útitársa-Miles-pontosan az ellenkezője Jacknek: egyfolytában két évvel ezelőtti válásán kesereg. Irodalmat tanít egy középiskolában, és évek óta egy regényen dolgozik, újra meg újra átdolgozza, de kiadót nem talál. Pszichiáterhez jár, Xanaxot szed, szenvedélyesen ismeri és szereti a borokat. Ajándékba szervezte ezt a túrát a barátjának, de az előttük álló vakációról merőben más elképzeléseik vannak. Ő szeretne minél több borgazdaságot meglátogatni, jókat enni és inni, Jack pedig nőket akar mindenáron és szexelni minél többet.
Megismerkednek két nővel, Mayával és Sophie-val, majd Jack hamarosan testközelbe kerül Sophie-val, és kicsit magára hagyja Milest, aki közben beleszeret Mayába és úgy tűnik kölcsönös a vonzalom, csakúgy mint a borok imádata. Persze nem megy minden simán, belekevednek egy pár mulatságos helyzetbe, és akad néhány kínos pillanat is, egyiküknek a film végére betörik az orrát, a másik előtt pedig felcsillan a remény, hogy kilábaljon az elfuserált élete felett érzett depresszióján.
Nagyon jó érzés ilyen amerikai filmekkel találkozni, sokkal életszerűbbek, mint a sok hollywoodi szuperprodukció, és nem tömték tele nagy nevekkel, de ennek ellenére mindegyik színész nagyszerűen játszik. Nekem a John Adams óta különösen a szívem csücske Paul Giamatti, aki külsőre antihollywood-idol, viszont annál hihetőbb és szerethetőbb. Jack szerepében bulizik Thomas Haden Churc (bevallom, ő eddig ismeretlen volt előttem), Mayát Virginia Madsen, Sophie-t pedig Sandra Oh alakítja, aki talán ismerős lehet egy kórház-sorozatból.
A magyar címet megint nem értem. mivel eredetileg sideways, azaz mellékutak a film címe, ami passzol is, hiszen folyton be-betérnek a főút melletti gazdaságokba, és a párkapcsolataikra is ez lenne jellemzőbb, hisz nem őszinték a megismert nőkkel, mert mélyen hallgatnak a hétvégi esküvőről.

Abonyi Lajos

Talán 10-15 éve találkoztam először egy megsárgult, gyűrődött papírlappal, melyen egy vers volt Abonyi Lajos tollából. A címe – pontosan nem emlékszem rá – Véres vasárnap. A történet Abonyban játszódik, ahol egy szerelmi háromszög brutális végkifejlete jelenik meg a szemünk előtt.

Fogalmam sem volt, ki az író, így hát elkezdtem utána kutatni. Kiderült, hogy eredeti neve Márton Ferenc, aki 1833. január 9-én született Kisterenyén. Valószínűleg nem sokáig élhetett itt a család, mert a feljegyzésekből kiderül, hogy az alsó gimnáziumi osztályokat már Kecskeméten végezte, ahol Jókai Mór rajztanítványa volt. Bölcseleti tanulmányait 1847-48-ban Pesten és Kecskeméten hallgatta. Baksay Sándorral együtt szerkesztették a Korány című diáklapot. A szabadságharcban nemzetőrként vett részt. Jogi tanulmányainak befejezte után, 1853-ban Abonyban gazdálkodásba fogott, s mellette az irodalommal foglalkozott, tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak is.

Életének három fókusza volt: Abony, a népköltészet és a színház. Rajongott a népköltészetért, gyűjtött is belőle a Kisfaludy Társaság megbízásából. Talán nem is tudtuk – én biztosan nem -, hogy a Kodály Zoltán Háry Jánosából ismert dalt – Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik – ő jegyezte le anno. A folklór szeretete és bizonyos drámai látásmód vitte a színházhoz, amelynek számos népszínművet írt az 1860-as évektől haláláig. Számos regényt és elbeszélést is köszönhetünk neki, melyek a tizenkilencedik és a huszadik század elején jóval ismertebbek voltak, mint manapság.

Fő művei: A fonó krónikája (elbeszélés gyűjtemény), Itt a szép Alföldön (elbeszélések), A sári bíró leánya (novella), Kenyér és becsület (regény), Az utolsó kurucvilág (regény), Észak csillaga (regény), Emlékek (novellák), A betyár kendője (népszínmű).

Kár, hogy szülőhelyén nem emlékeznek meg róla, igaz egy utca viseli a nevét. A város kulturális életében szerepet kaphatna igazán.

Kút

A heti Szuperinfóban olvastam egy apróhirdetést:

Kútfúrást vállalok, akár 200 méter felett is. :)

Hát nem lefelé ás?

Tiszta Tücsök és Bogár...

A világ legjobb dala/ The Best Song in the World

Hamarosan bővebb infót adok róluk.

Kate Nash - Foundations

Kate Nash

ezerkilencszáznyolcvanhétben született Angliában, kislányként zongorázni tanult, szerette a színészetet. Színészi karrier álmai kettétörtek, mikor nem sikerült a Bristol Old Vic Theatre School-ba bejutnia. Egy lábsérülésnek köszönhetően - mikor hetekig ágyhoz volt kötve - elkezdett dalszövegeket írni, melyeket a Myspace internetes közösségi oldalra feltöltött, s itt figyeltek fel az egy-egy történetet elmesélő dalaira.

Az első kislemeze 2007-ben jelent meg, Foundations címmel, mely hamar a rádióhallgatók kedvence lett, hetekig második volt a toplistákon.

Aranyos dal. (Csak sajnos nem lehet ide beszúrni, de ha rákatt, akkor meg tudod hallgatni.)

Daloskönyv 2.

Virágos kert az én szívem, ahány virág van eléd viszem.
Minden virágban egy vallomás van, és egy vallomásban a végtelen.

Refrén:
A rózsa azt jelenti, hű vagyok, a szegfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
s a nefelejcs, hogy el ne felejts, és a gyöngyvirág, hogy a tiéd vagyok.

Mennyi színből, mennyi szívből és mennyi rímből lett a vágy,
tegnap fájt még, ma már csak a játék (? - ezt nem tudtam rendesen kiolvasni)
Holnap miénk lesz minden virág.

Wass Albert: Üzenet haza

Goldinak küldöm sok szeretettel!

Kótyavetye

Árverés, amelyen az áruk rendszerint áron alul kelnek el.
Valaminek olcsón való elvesztegetése.

Szomorú vasárnap

Még mielőtt valaki azt feltételezné, hogy depressziós vagyok, meg kell őt nyugtatnom: nem vagyok az, csak nagyon tetszik a következő dal. Ez is egy szívbemarkolászós...

Seress Rezső dala, Jávor László szövegével :

Szomorú vasárnap száz fehér virággal
Vártalak kedvesem templomi imával
Álmokat kergető vasárnap délelőtt
Bánatom hintaja nélküled visszajött
Azóta szomorú mindig a vasárnap
Könny csak az italom, kenyerem a bánat
Szomorú vasárnap

Utolsó vasárnap kedvesem gyere el
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel
Akkor is virág vár, virág és koporsó
Virágos fák alatt utam az utolsó
Nyitva lesz szemem hogy még egyszer lássalak
Ne félj a szememtől holtan is áldalak...
Utolsó vasárnap

Seress Rezsőről többet megtudhatsz itt.

Dzsida

Hosszú, lándzsaszerű lovassági szúrófegyver.

Daloskönyv

Egy daloskönyv van a tulajdonomban. Megörököltem. A ház előző tulajdonosáé volt, én megmentettem az utókornak. Megsárgult lapjai jellegzetes illatot árasztanak. Arra gondoltam, a tartalmát megosztom a "nagyközönséggel" is. Aki felismerné az egyes dalokat, énekeket az nyugodtan megírhatja honnan származik, honnan ismeri.

Íme az első:

Jégvirágos hideg tél volt, mikor megismertelek,
virág sem volt, nóta sem szólt, mégis megszerettelek.
Nem tavasszal jöttél hozzám,
a szívemben mégis májust hoztál.
Veled oly szép az élet,
áldjon meg az isten téged.
Legyél az én párom.

(a tördelés nem biztos, hogy megfelel a valóságnak...)

Akácfa-virágos nyár volt, mikor elvesztettelek,
ölelkezve, csókolózva, más karjában leltelek.
Elátkozni kéne téged,
de én inkább megbocsátok néked.
Büszkeségem sutba vágom,
gyere vissza rosszaságom.
Legyél az én párom.

Lawrence Block

A new yorki Buffalóban született 1938-ban. Első novellája 1957-ben jelent meg, azóta folyamatosan írja a könyveit. Itthon 2003-ban az Agave kiadó indította útjára három regénysorozatát. Ezek közül a Matt Scudder sorozattal aratta a legnagyobb sikereit, számos díjat besöpört velük. Matt Scudder egy engedély nélkül dolgozó magándetektív, aki kiválóan ismeri New York minden sötét titkát. A másik népszerű regényfolyam főszereplője Bernie Rhodenbarr, egy antikvárius, aki mellékállásban betöréssel keresi a kenyerét. Ezek a regények inkább a humorra építenek a jóval sötétebb Scudder sorozattal szemben. Bernie alapjában véve egy imádnivaló lúzer, de remek betörő aki a másodállása végett kisebb-nagyobb zűrökbe keveredik. De mivel bolondnak bolond a szerencséje a végén valahogy mindig kivágja magát a slamasztikából.

A következő amit itthon is kiadtak, egy bérgyilkos hétköznapjait és a munkáját mutatja be, de ebből még csak kettő jelent meg.

Amerikában ismert még az Evan Tanner ciklus, amely egy koreai veteránról szól, aki egy sebesülés miatt nem tud aludni. Remélem az Agave előbb-utóbb sort kerít ezeknek a könyveknek a kiadására.

2004-ben óriási megtiszteltetés érte az írót. Megkapta az egyik legrangosabb díjat, amit krimiírónak odaítélhetnek, a "Cartier Gyémánt Tőr" nevűt, amivel annak idején pl. Ed McBain-t is kitüntették.

Második feleségével a mai napig New Yorkban, Manhattenben élnek, és úgy tartják számon, mint N.Y. egyik nagy krónikását.

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet

A verset és az előadó hangját egyaránt kedvelem

Robin Maxwell: Az elveszett hercegek

Az angol történelem máig megoldatlan rejtélye a témája ennek a könyvnek. 1483-ban váratlanul meghal IV. Edward király. A trónörökös a fia, a 13 éves Edward herceg. Megkezdődnek az előkészületek a koronázási ünnepségekre, ám ekkor váratlanul előkerül egy levél, amit a király írt a halálos ágyán és ebben öccsét Richardot nevezi meg utódjának. Az öccs és barátai nekilátnak sorban eltüntetni azokat, akik nem értenek ezzel egyet, és a kis herceget szeretnék a trónra ültetni. Árulás árulást követ, nemes fejek hullanak a porba, a jogos trónörököst és annak kisebb fiútestvérét a Towerbe vitetik, a családjuk háziőrizetben van. Feltűnik a színen a későbbi VII. Henrik anyja, (azé a férfié aki megalapította a Tudor dinasztiát) és ő is szövögetni kezdi a maga hálóját.

Egy nap a két kis herceg eltűnik a Towerből, senki nem tudja, mi lett velük. Innen nem is írom tovább a történetet, mert akkor ellőném a csattanót.

Ez egy alternatíva arra, mi történhetett a fiúkkal, és ki a felelős a sorsuk alakulásában. Itt Richard- a nevezetes III.-ról van szó- egyáltalán nem olyan sem külsőre, sem belsőre, mint amilyen kép él az emberekben róla. Az írónő egy szeretre méltó, esendő, majdhogynem jóságos férfit rajzol elénk, aki nem is igazán akart király lenni. A külseje is vonzó, a termete sudár, az arca szép, Bessie hercegnő (később Mrs. VII. Henrik) fülig szerelmes belé.

Elgondolkodtam, akár így is történhetett. Ami egy cseppet idegen volt nekem, hogy a végső események leírása kissé úgy hatott, mint egy jó XXI. századi akciófilm, de azért pár jó pontot megérdemel a könyv.

Az előző regényen felbuzdulva elolvastam Shakespeare Macbeth-ját, és valószínű, hogy a III. Richard-ot is előveszem a hétvégén. A Macbeth tetszett.

Fidélis

1. Kedélyes, jókedvű
2. Leereszkedően közvetlen

Ha eljön Joe Black - Meet Joe Black

Kedvenc filmem. Akárhányszor megnézhetem, a történet mindig magával ragad, elámulok tőle. Lehet, hogy más csöpögősnek ítéli meg - szerintem nem az. Nagyon emberi és mégis van benne valami misztikus.
Ahogy ezen a bejegyzésen gondolkoztam, elolvastam pár megjegyzést, hozzászólást a filmmel kapcsolatban, s szinte mindenki azt írja, hogy elsőre nagyon tetszett neki, majd pár év múlva, újra megnézve, már nem volt annyira érdekes. Nem kötötte le a figyelmüket. Én nem így vagyok vele...

William Parrish (sir Anthony Hopkins) a gazdag New York-i üzletember két lányával él egy hatalmas nagy villában. A hatvanötödik születésnapja alkalmából nagyobbik lánya, Allison (Marcia Gay Harden) az alkalomhoz méltó partit akar szervezni neki, ahol ott lesz az üzleti élet krémje. Az ünnepség előtt pár nappal,  Parrish rosszul lesz, megérinti őt a Halál szele. Úgy érzi hallucinál, majd hamarosan beállít hozzá egy jóképű fiatalember bőrében a Halál (Brad Pitt), aki egyoldalú üzletet ajánl neki. Szeretné megtapasztalni milyen is az Élet, ezért arra kéri Parrish-t, hogy mutassa meg a hétköznapokat számára, cserébe perceket, órákat, napokat kap...

Nagy felfordulást okoz a Parrish család mindennapjaiban Joe Black megjelenése, aki úgy mutatkozik be mint William személyi tanácsadója. Közben Joe megismerkedik a fiatalabb Parrish lánnyal, Susannal (Claire Forlani), akibe rögtön szerelmes lesz.
Az élet ízét hamarosan megtapasztaló Halál, alias Joe Black órája véges, vissza kell térnie oda, ahová való. Annyira megszereti a lányt, hogy végül őt vinné magával, s nem az apját. Ám William felvilágosítja Joe-t, hogy akibe a lánya szerelmes, az csupán a fiatalember külseje, a valódi énjén nem ismeri. teljesen. Önző dolog lenne Joe részéről, ha magával ragadná a lányt. Végül belátja, hogy Élet és Halál egymás ellentétei... A parti után távozik William Parrish és Joe Black.
A történet vége "happy end": a lány visszakapja a jóképű fiatalembert, miközben tudja, elveszítette az apját. Kicsit szomorú az egész film, nem hiába filmdráma. Ne akkor nézzük meg, ha nagyon le vagyunk hangolódva, mert az biztos, hogy szomorúbbak leszük tőle.
Igazi szívbemarkolászós filmről van szó, a zenéjét is érdemes meghallgatni, mert egyszerűen libabőrös lesz tőle az ember...
Nekem nagyon tetszik.

Susan Fraser King: Lady Macbeth

Macbethről valószínűleg már sokan hallottak, főleg Shakespeare híres művéből ismerhetjük, egy harcos kelta király volt, aki a kornak megfelelő szellemben árulások és egy sor gyilkosság árán jutott a skót királyi trónhoz. Természetesen hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy nem ő volt az egyetlen, aki ezt megtette. A feleségéről szinte semmit nem tudunk, személyét csupán egyetlen tizenegyedik századi oklevél említi, ami képet eddig alkothattunk róla, azt Shakespeare-nek köszönhetjük.

Ez a regény egy harcos, rendkívül önálló Lady Macbethet állít elénk, aki bátran felvette a harcot a férfiakkal, és nem hagyta, hogy semmibe vegyék pusztán azért, mert nőnek született. Lady Gruadh-ként születik egy büszke királyi család utolsó női sarjaként. Fiatalon érdekházaságot köt, majd a férjét megölik, miközben gyermekével várandós. Még azon melegében nőül megy férje gyilkosához, ami abban az időben bevett szokás volt, mert így elkerülhették a sértett család bosszúját. Eleinte gyűlöli Macbethet, majd egyre inkább tiszteli és végül meg is szereti. Olyannyira, hogy teljes szívvel a férje mellé áll, mert úgy látja egyedül Macbeth képes újra egyesíteni a széthullott Skóciát. Cselszövés, manipuláció, rengeteg kiontott vér mindkét fél oldalán, ez jellemzi útjukat amíg trónra kerülnek. A régi király meghal, a fia elmenekül, Macbeth és felesége ezután 14 évig uralkodnak, amikor az elűzött herceg visszatér az angolok támogatásával, és egy csatában legyőzi Macbethet.

Ami érdekessé teszi a történetet, az Macbeth és felesége kapcsolata. Ugyanis a tizenegyedik században a férj lazán lecserélte az asszonyt ha az meddő volt, márpedig Lady Macbeth egyetlen gyermeket sem szült a második urának, ennek ellenére ő ragaszkodott az asszonyhoz.

Susan Fraser King jól ír, eleinte tiszta Gyűrűk ura fílingem volt, a sok kelta mítosz, versike és bűbáj miatt, de én kifejezetten szeretem az effélét, mint ahogy ezt a könyvet is nagyon élveztem.

Az élet színház

"Jegyezd meg: színdarabban szerepet kell játszanod, és a színházigazgató parancsol. Rövid szerepet szán neked vagy hosszút, nem lehet kifogásod ellene. Ha a koldus szerepét osztja ki neked, ezt kell játszanod a szerep természetéhez híven, és éppen úgy, ha a nyomorék vagy az uralkodó király vagy a gazdag magánzó szerepét nyered el. Feladatod csak ez az egy: a kiosztott szerepet játszani éspedig jól. A szerepet más választja ki."

Epiktétosz

Depeche Mode

A Depeche Mode zenekart régebben nem szerettem, azaz csak az egyik számukat, az Enjoy the Silence címűt.

Aztán kétezer-négyben vagy kétezer-ötben megszereztem a Best of albumot, melyet azóta is folyamatosan elő-elő veszek és meghallgatom. Imádom. Eszembe juttatja a nyolcvanas éveket, a gyermekkoromat... Hmmm

Most itt van két gyöngyszem, az első magasan veri az összes többi szerzeményüket - számomra -, a második pedig egy kicsit keményebb, a huszonegyedik századból.

Fónagy

A falu előljárója [fal(u) + nagy 'vezető ember'] - (elavult megnevezés)

Zorall

Nyár van, még egyelőre, ez a koncertek időszaka. ( Meg az ősz, tél, tavasz ) Tegnap újból útra keltünk, a helyszín ugyanaz, - Zöldpardon - csak a stílus más, és a közönség. A színpadon a Zorall zenekar, kemény, vérprofi rockerek, három gitáros, egy dobos és az énekes. A tagok mind "sokat próbált" zenészek, több bandában is játszottak, játszanak: Barbaró Attila (szólógitár) - Junkies; Lévai-Hangyássy László (basszusgitár) - Sing Sing; Weisz László (szólógitár) - Dirty Dance; Boros Pöpi (dob) - Sing Sing; Szendrey Zsolt Károly (énekes)- Sex Action. A stílusuk abban egyedi, és talán az egész zenei világban egyedülálló, hogy híres külföldi rock és punk slágerek gitártémáit dolgozzák össze régi magyar zeneszámokkal. Pl.: Metallica/ Seek and Destroy - Zoltán Erika/ Szerelemre születtem. Sweet/ Ballroom Blitz - Dolly Roll/ Országúti randevú, ami így szól:

Ami a koncertjeikre jellemző, (nem ez volt az első, amit láttam) az az élőben is fantasztikusan szóló gitárok, látványos színpadi show -táncos tűznyelő lányok,- és egy erős, karizmatikus frontember, aki képes lázba hozni és megmozgatni az egész közönséget. Jelenléte betölti az egész színpadot, a számok között rögtönzött versekkel szórakoztat, ezekből néha nehezen keveredik ki, ami nem kis derültséget kelt mind a zenekar, mind a közönség soraiban. Külön fokozza még az élvezhetőséget az, hogy látszik rajtuk: örömből zenélnek, és jól érzik magukat a színpadon. A zenei tudásuk kimagasló, mert a sokféle stílusból összerakott "menüt" profi szinten adják elő.

Ajánlani tudom azoknak akik jó zenéket szeretnek hallgatni, jó hangulatú koncerten.

Harry Potter és a Félvér Herceg

Üdv mindenkinek!

Első bejegyzésemben a Harry Potter legújabb részéről szeretnék írni. Egy pár hete, amikor táborban voltam, jó néhány megátalkodott fanatikussal úgy döntöttünk, hogy a napi szabad programunk alatt elugrunk a helyi moziba, és megnézzük ezt a filmet. Miután láttam az előzeteseket, hatalmas várakozással ültem a vászon elé – talán sikerült végre egy ütős mozit csinálniuk J. K. Rowling erősen addiktív könyvsorozatából?
A film első öt percében úgy éreztem, hogy a várakozásaimnak megfelelő élmény lesz. De utána... Azon kellett gondolkodnom, hogy a készítők vajon hány gramm füvet szívhattak el a forgatási szünetekben... A szerelmi szálaknak lényegesen nagyobb jelentőséget adtak, mint amennyi szükséges lett volna, a történet fő cselekménye pedig igen csak a háttérbe szorult... Nagyon sok olyan információt hagytak ki, ami nélkül nem értem, hogy a következő rész eseményei hogy fognak bekövetkezni. Mintha rossz vetítésre váltottam volna jegyet, ugyanis úgy éreztem magam, mintha egy ócska amerikai tinivígjátékra ültem volna be. A Tom Denem gyerekkori énjét játszó kisfiú az ötperces jelenetében igazán kitett magáért, csak sajnos a magyar szinkron elrontotta az egészet... A még kisgyerek szájából is félelmetesen hangzó „Prove it!”-felkiáltás (magyarul: „Bizonyítsd be!”) a fordítás alatt hogy változhatott szánalmas „Nem hiszem el!”-vinnyogássá? A felnőttkori énjét most más színész játszotta, mint a Titkok kamrájában, és nem mondhatnám, hogy jó döntés volt ez a csere... A három főszereplő játéka sajnos nem javult semmit az évek folyamán. Viszont legalább jót lehet azon röhögni, ha már nem bírjuk komolyan venni a sztorit, hogy Emma Watson amikor nagyon akar valamit mondani, a szemöldökét húzogatja. :)
Csak gratulálni tudok a film készítőinek, ugyanis a Harry Potter-sorozat egyik legsötétebb kötetéből sikerült megcsinálniuk az év vígjátékát, amihez szerintem nem kis tehetség kell. Amíg a barátaimmal néztük, egy percet sem unatkoztunk, a film maga provokálta a poénokat, és számunkra még a legkomolyabbnak szánt jelenetek is röhejesek voltak. Érdemes figyelni a legvégén McGalagony professzor állati értelmes jótanácsára, és a három jóbarátra, amint a tájat figyelik és vidáman cseverésznek. (Nem szeretnék spoilerelni, de a film végignézésével egyértelművé válik majd, mire is gondoltam.)

Lényeg a lényeg: a mozijegy árát bőven megéri, de csak ha a legviccesebb barátaid ülnek melletted, akikkel ki lehet gúnyolni a szánalmas próbálkozásokat. Jó szórakozást hozzá!

Új csapattag

A mai naptól új szerkesztőt üdvözölhetünk Gömbvillám személyében, így már három korosztály képviselői szerkesztik a blogot. Reméljük ettől válik színesebbé és változatosabbá.

1956, 1989, 2009

A következő dalt még általános iskolás koromban hallottam először, a tévében láttam és azóta is lenyűgöz, ha meghallom. Régóta kerestem, mert nem tudtam sem az előadóját, sem a dal címét.

Most szerencsére (véletlenül) rábukkantam a neten.

Malek Andrea és Takáts Tamás nagyszerű duettje.

Ihlet

1. (Művészi) alkotásra serkent, indít valakit.
2. (Művészi) alkotásra ösztönző, felfokozott  lelkiállapot, hangulat.
   

Mystery Gang

Pénteken felautóztunk a Zöldpardonba, dudorogni egy kicsit a kulturdiszkóra.

Az együttes egy hatvani illetőségű rockabilly trió, és mint megtudtam az idén ünneplik tizedik születésnapjukat. Először jártam eme intézményben, eleinte még kicsit feszengtem, mert a bejáratnál nyüzsgött az ifjúság, tojáshéjjal a hátsójukon, de később felszaporodott a "komolyabb" korosztály lélekszáma is.
A koncert kb. másfél órás volt, egyetlen hatalmas lendülettel előadott show, szinte megállás nélkül. Olyan fergeteges volt az egész, hogy akinek nem igazán jön be ez a stílus, azt is magával ragadta. Három tehetséges zenész, sokszor néztem a kivetítőre, mert hihetetlen volt, hogy az énekes élőben nyomja a gitárszólamokat. A nagybőgős is jó, a dobos is, a végén egy szenzációs ritmusszólót adtak elő a bőgő és a két dobverő segítségével, a bőgőn ütve a ritmust. Egy percig nem unatkoztam, végig lebilincselt ez a három fazon, és ez tényleg olyan volt amire minden percben oda kellett figyelni, és követni a zenét, a ritmust az egész testeddel. Tök jóóó volt.

Egyfülű kosár

A kötetben Karinthy Frigyes életének meghatározó szerelmeiről olvashatunk. Ezek naplórészletekből, kortársak visszaemlékezéseiből, rövid írásokból és versekből állnak össze. Megismerhetjük Karinthy viszonyát a nőkhöz, bepillanthatunk a mindennapjaiba, a különböző viszonyaiba, ami az akkori Budapest szeme láttára zajlott, semmi nem maradhatott titokban, ami a híres íróval történt. Megelevenedik a múlt század eleji Pest, a kávéházi élet, ahol a kor szellemi élete zajlott, ízelítőt kaphatunk a nők helyzetéről, a társasági életről.

Karinthy így határozta meg a szerelem fogalmát:

"Egyfülű kosár- olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen- de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik."

Hakan Nesser: A gonosz arcai

Teljesen véletlenül megint egy olyan krimit választottam, amiben az első hulla a fürdőkádban leledzik. Emez egy csinos tanárnő, akire merevrészeg férje bukkan rá, és semmire sem emlékszik az elmúlt éjjel eseményeiből. Mivel minden bizonyíték ellene szól, elítélik, majd bedugják egy gyógyintézménybe. Itt hamarosan feldereng neki valami emlék arról az éjszakáról, ezért másnap levelet ír, telefonál. Ám még azon az éjjel valaki megfojtja. A nyomozás újra megindul, előlről, Van Veeteren felügyelőre hárul a feladat, hogy kiderítse az igazságot. A sztori ennyi, nem tartogatott különösebb meglepetéseket, nem izgultam halálra magam, de egy nyári délutánra kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Érverés

Az ütőér ütemes kitágulása és összehúzódása.
Az élet lüktetése.

Weöres Sándor: A vágyak idomítása

Ne mondj le semmiről: mert ki lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.

Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók, becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.