Komfortos mennyország

Szombaton megjelent a Vox magazin, és abban olvastam, hogy megfilmesítik Alice Sebold: Komfortos mennyország című könyvét, méghozzá az a Peter Jackson aki a Gyűrűk ura trilógiát és a King Kong-ot rendezte. Érdeklődéssel várom, mert a regény az utóbbi pár év egyik legjobb könyve. A történet főhőse a tizennégy éves Susie, akit brutálisan megerőszakolt és megölt a szomszéd férfi. Susie a mennyországba került, ott ül és onnan nézi a családját és a szomszédot, miközben a történetét meséli. A család csak annyit tud, hogy eltűnt és várják vissza egyre fogyatkozó hittel. A rendőrség nyomoz, de a gyilkos tökéletesen eltüntette a nyomokat, köztük Susie testét. Az apa a szomszédra gyanakszik, de a rendőrség nem hisz neki. A család élete megváltozik: mindenkinek meg kell birkóznia Susie halálával. Susie pedig nézi őket fentről, és ha már visszatérni nem tud, nagyon szeretne segíteni nekik. ahogy nagyon szeretné a gyilkosát is leleplezni.
Különös, kegyetlen, és egyben csodálatos történet egy értelmetlen veszteséget elszenvedett családról, miként lépnek a gyógyulás útjára, hogyan tudnak megbékélni az őket ért csapással és felejteni, hogy az élet mehessen tovább.

Star Trek

Mivel a fiam részéről folytonos nyomásnak voltam kitéve, ma megtekintettem a Star Trek című filmet, a legújabbat. A műfaj nem áll távol tőlem, bár nem vagyok igazi fanatikus, jó pár részt láttam az Új nemzedékből, illetve a Deep Space Nine-ből, tehát némi fogalmam van erről a világról. Különösebb katarzist nem éltem át a film nézése közben, de egy másfél órás kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt. A sztorit értettem, a látvány pazar, a poénok ott voltak ahol kellett, és a színészeket is elég jól kiválasztották. Minden esetre ez a Kirk sokkal szimpatikusabb, mint az eredetiben William Shatner, és jobban is néz ki. Kicsit furcsa volt nekem a humor és a helyzetkomikumok kihasználása, amit eddig nem tapasztaltam a sorozatoknál, de számomra ez azt bizonyítja, hogy végre nem vették magukat véresen komolyan a film készítői. A lényeg, én nem váltottam volna rá mozijegyet, de megért annyit, hogy letöltsem a netről és dvd-n megnézzem.

Bővebb és jóval kimerítőbb kritikát cseppfiam tollából az az alábbi linken lehet olvasni.

Most olvasom

Ma kezdtem el reggel Jasper Fforde: A Jane Eyre eset c. regényét, de csak a hetvenvalahányadik oldalig jutottam, mert rájöttem, hogy ez nem a boltba való, ahol folyton félbeszakítanak, oda kell rá figyelni. Ezért ebédszünetben tallóztam egy kicsit Anyu könyvespolcán, és ráakadtam a Szerelmes felhőre. Belenéztem, és az ragadott meg benne, hogy ezt a könyvet még anno 1980-ban kaptam Karácsonyra az akkori legjobb barátnőmtől, és azóta ott lapult a polcon. Délután majdnem végeztem vele, de közben dolgoznom is kellett, ezért csak később fogok róla bővebben írni. Most csak ízelítőnek egy rövidke idézet:
" Gyorsan múlik az idő ezen a világon. Az időt a madarak viszik a hátukon. Amikor szárnyukat összecsapják, legyen az ember vagy állat, nőnek a kicsik, vénülnek a nagyok. "

Az olvasásról

Mióta megtanultam olvasni, mindig volt és van a kezemben egy-egy könyv, nem tudom nélkülük elképzelni az életem. Nem mondom azt, hogy egy igazi ínyenc, vagy kiművelt lennék ezen a téren, elég annyit tudni, hogy egyike voltam azon keveseknek a középiskolában, aki elolvasta az összes kötelező olvasmányt. Valójában a könnyedebb műfajt kedvelem, de ha a fülszöveg felkelti az érdeklődésemet, bármilyen témáról szívesen olvasok. Igazi kedvenceim a történelmi témájú regények, főleg az ókor- és középkor ( VIII. Henrik és kompániája ), de nem vetem meg a krimit, és a szépirodalmat sem. Szóval, jöhet minden, ami jó és kellőképpen leköti a figyelmemet.
Talán nem véletlen, hogy könyvesboltom van.