Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Ez volt az első találkozásom Tolsztojjal, és nem bántam meg. Eddig azért halogattam a vele való ismeretséget, mert úgy gondoltam, valami hosszan szenvelgő, nehezen olvasható és emészthető írásról van szó, de kellemesen csalódtam. A leíró részek is inkább elismerést váltottak ki belőlem, mint unalmat. Oldalakat szentel például a lóverseny, vagy egy választás aprólékos bemutatásának. A történetet feltételezem, a legtöbben ismerik, de azért egy rövid szinopszist írok róla:
Anna Karenina Moszkvába utazik, hogy elsimítson egy családi viszályt bátyja és felesége között. Moszkvában egy idősebb férj és egy kisfiú várja. Egy bálon megismerkedik Vronszkij gróffal, és kölcsönös vonzalom alakul ki kettejük között. A gróf követi Annát Moszkvába, és ettől kezdve megállíthatatlanul sodródnak a szenvedélybe. Anna elhagyja férjét és gyermekét, Vronszkij feladja katonai karrierét és Olaszországba utaznak az időközben született lányukkal együtt. Itt ideig-óráig boldogok, de a grófot az unalom, Annát pedig a fia hiánya visszaűzik Oroszországba. Egy darabig falun élnek, majd Pétervárott várakoznak arra, hogy a megcsalt férj beleegyezzen a válásba. A társadalmi konvenciók azonban megmérgezik a hétköznapjaikat, hiszen Annát mint bukott nőt a társaság kiveti magából, Vronszkij pedig ugyanúgy jön-megy, mintha még teljesen független lenne. Ez feléleszti Anna féltékenységét és egyre jobban belelovallja magát Vronszkij képzelt hűtlenségébe és elhidegülésébe, aki bár szereti őt, nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. A dolgokon csak ront, hogy Anna egyre többször fordul a morfiumhoz a valóság elől.
Annát egyre inkább hatalmába keríti a kilátástalanság, a hiábavalónak érzett küzdelem, ezért öngyilkosságba menekül, a vonat alá veti magát.
A regény másik központi alakja Levin, aki egy módos földbirtokos, állandóan az élet, és saját létezésének értelmét keresi. Boldog lehetne, hiszen elnyeri azt a nőt, Kittyt, akit régóta szeret. De amikor betegeskedő bátyja halálát végignézi, semmi másra nem tud gondolni, mint arra, hogy megfejtse a megfejthetetlent. Megnyugtatásul: az ő története a végére happy enddel zárul, rátör a megvilágosodás, és megtalálja lelki békéjét.
Mindent összevetve élveztem az olvasást, de azért hálát adok az égnek, hogy véget ért a XIX. század, és már csak nagyon ritkán történhet meg az, ami megesett Anna Kareninával.