Ted Kramer sikeres reklámszakember, szép feleséggel és egy gyönyörű kisfiúval, Billyvel. Azt hiszi sínen van az élete, előléptetés előtt áll, a családi élete boldog. Aztán egy este amikor hazatér, a felesége közli vele, hogy elhagyja őt és Billyt, mert meg kell találnia önmagát. Ted addigi élete egy csapásra összeomlik, magára marad a fiával, akire addig szinte semmi gondot nem fordított, még azt sem tudja hogyan kell egy bundáskenyeret megsütni reggelire, nem is beszélve számtalan más, apró hétköznapi dologról. Eleinte még reménykedik benne, hogy véget ér ez a rossz álom, de ahogy telik az idő, belátja, hogy egyedül kell boldogulnia. Szép lassan felépíti az anyu nélküli életüket, és a kisebb-nagyobb összezördülések ellenére igazi szoros, mély apa-fiú kapcsolat alakul ki közöttük.
Eltelik másfél év, anyu hirtelen előbukkan a semmiből, és visszaköveteli a fiát. Bíróságra kerül az ügy, ahol mindent felhasználnak egymás ellen, főleg a feleség ügyvédje vet be minden piszkos trükköt. Ted elveszti a pert, Billynek a mamihoz kell költöznie. Szinte kegyetlen az a jelenet amelyben Ted Billynek magyarázza, miért alakultak így a dolgok, és igenis a sírás fojtogatja az ember torkát, amikor Billy kérdezgeti az apját, hogy ki fog ezentúl mesét olvasni, hol lesz az ágya és a játékai, végül elsírja magát amikor rájön, hogy az apja ezentúl nem lesz ott, hogy jó éjt puszit adjon.
A végső jelenetben az összecsomagolt cuccok között ülnek, és várakoznak. Anyu végül megérkezik, és zokogva közli, hogy mégsem viszi magával Billyt, mert rájött, hogy a kisfiú igazi otthona itt van , Ted mellett.
Ezt a filmet nem lehet megunni, úgy tökéletes, ahogy van. Dustin Hoffmann egyszerűen lenyűgöző, Meryl Streep a porcelánbőrével nagyon szép, és tökéletes ebben a nem igazán szimpatikus női karakterben, Billy pedig egy igazi szeretnivaló kiskölyök. Na, most már eleget dícsértem, a végére itt egy kép mi lett az elragadó szőke kissrácból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése