Majdnem szűz

Bacsó Péter legutolsó, 2008-ban készült filmjét vetítették a csütörtöki Tér-Film-Zene Fesztiválon. Műfaját tekintve dráma, 105 perc hosszú.

A történet egy árvaházból kikerülő lányról szól, akiből prostituáltat csinál a szerelem, akit a sok megaláztatás megerősít. Film az új élet, az új szerelem lehetőségéről.

Számomra egy kicsit vontatottan és unalmasan kezdődött a történet, és olyan "nem igazi" érzésem volt. (Néhányszor ásítottam is közben.) Aztán a közepe táján kezdett érdekessé válni, vártam a végkifejletet. Néhány jelenet igen humorosra sikerült, ami élvezhetővé tette a filmet. Ám nem hiszem, hogy úgy vonul be a magyar filmtörténelembe, mint amelyik Bacsó legjobb filmje..

A történetet nem írom le, akit érdekel, az itt tájékozódhat róla, és persze nézze meg a filmet.

A főszereplő Ubrankovics Júlia - aki kiköpött Renee Zellweger - Hujber Ferenc, Tóth Attila - akit az Éretlenek című magyar filmsorozatból ismerhetünk, úgy emlékszem, hogy ő volt a Balu... de ez nem biztos - Kaszás Gergő és még sokan mások.

Papírkutyák

Pár hét kihagyás után ismét elmentem a Tér-Film-Zene Fesztiválra a Westend tetejére. A háromnegyed kilenckor kezdődő Papírkutyák című filmet akartam megnézni. Mint mindig, most is a vetítés előtt egy zenei produkció szórakoztatta a nagyérdeműt. A fellépő St. Martin volt (a hosszúhajú, szaxofonos). A székekből kialakított nézőtéren annyian voltak, hogy az leírhatatlan, tömegek hosszú sora.

Ahogy körbenéztem a nézőkön, mindenki átszellemült arccal hallgatta és nézte a zenészt, némelyek énekeltek, tapsoltak, járt a lábuk ritmusra. Nekem személy szerint annyira nem tetszik ez a fajta muzsika, egy kicsit populárisabbra vette a stílust (egy St. Martin számot ismerek még a kilencvenes évek közepéből-végéből, de az teljesen más hangzású).

Háromnegyed kilenckor természetesen még nem kezdődött el a film vetítése, vártam, hogy majd a nép tömegesen elhagyja a helyszínt, így lesz hely a számomra. Elég lassan ment a helykeresés, de aztán mégis csak sikerült leülni.

Eszméletlen sok reklám a film előtt, majd elkezdődött végre körülbelül nyolc ötvenötkor.

Nem tudtam mire számítsak, mert szinte semmit nem hallottam a filmről ezelőtt, igaz egy bemutatót láttam már fél szemmel, de nem igazán fogott meg.

A történetet lásd a hivatalos honlapon.

Nos a film nem nyerte el a tetszésemet, bár egy-két poénon azért lehetett nevetni. Az egész számomra olyan volt, mintha az Olsen-banda valamelyik történetét látnám magyar kiadásban. A szereplők nevei fogtak meg igazán, találóak és viccesek: Kuplung és Csumpi, Jozsó, Zárzorró, Trolibusz. A zenéje is kellemes Berkes Gábor szerzeménye.

Még egyszer nem szeretném megnézni.

Lilly Allen - 22

Az énekesnő legújabb száma, melyhez videóklip készült. (Pár hete már említést tettem Lilly-ről.) Most a 22 címet viselőt is ajánlom mindazoknak, akik szeretik ezt a stílust.
A klip nem túl mozgalmas, Lilly a tükör előtt áll, hol a huszonkét, hol a középkorú énje néz szembe magával.

John Sandford

1944. február 23-án született Cedar Rapidsban, Iowa államban. Eredeti neve John Roswell Camp, így John Sandford egy írói álnév. Sandford a nagymamájának a középső neve volt.
Bölcsészettudományi tanulmányokat folytatott – amerikai történelemből – majd újságírásból diplomázott. Az írást a hadseregben kezdte el, és a sereg küldte el újságíró-iskolába. Minthogy Koreába küldték dolgozni, azon kevesek között van, akiknek – így – sikerült elkerülni Vietnamot. Kezdetben a Miami Heraldnál dolgozott, majd 1978-tól a St. Paul Pioneer Pressnek kezdett írni. 1980-ban már a Pulitzer-díj döntősei között volt, melyre az amerikai őslakosokról írt cikksorozata miatt jelölték. 1996-ban meg is nyerte a Pulitzer-díjat egy olyan cikksorozatért, melyben Élet a földön címmel egy amerikai farmercsaládot mutatott be.
Írói hírnevét egy krimisorozatnak köszönheti, amelynek állandó főhőse Lucas Davenport , egy igazi macsó, kemény, de igazságos zsaru, aki mint egy bulldog tör előre, amíg fel nem deríti az ügyeket, amik a legtöbb esetben visszataszítóan kegyetlen sorozatgyilkosságok. A Davenport-krimik mellett Sandford más regényeket is kiad. Kidd nevű főhőse szintén egy extravagáns nyomozó, aki művész és komputerszakértő. Újabban Davenport egyik beosztottja, Virgil Flowers egy nőcsábász poszthippi lépett elő új főhőssé.A regények mellett Sandford archeológusként is dolgozik; nemrég egy izraeli ásatást felügyelt és fényképezett. Szabadidejében szeret olvasni, méghozzá a konkurenciát: Robert Parker, Carl Hiassen, John Grisham, Tom Clancy, Stephen King."

F. H. Burnett

1849. november 24-én született Angliában, Frances Elisa Hodgson néven. Az apja

meghalt 1854-ben, így az anyja egyedül volt kénytelen gondoskodni öt gyermekéről. Nagy szegénységben, egy nyomornegyedben éltek a viktoriánus Manchesterben. A család 1865-ben emigrált Amerikába, Knoxvillbe. A szegénység megmaradt, de mégis jobb körülmények közé kerültek. Édesanyja halála után, hogy támogatni tudja két fiatalabb testvérét különböző magazinoknak kezdett írni. Fő tehetsége abban állt, hogy kitűnően kombinálta a munkásosztály valós életének eseményeit romantikus elemekkel.

1873-ban férjhez ment Dr. Swan Burnett-hez Washingtonban. Ezek után több regényét is kiadták. 1866-ban jelent meg az igazi sikert hozó könyv a "Kis lord", amely eredetileg gyermekregény, és több, mint félmillió példányt adtak el belőle.

A magánéletében változás következett be amikor 1898-ban elvált férjétől, ám nem sokáig maradt egyedül, 1900-ban újra megházasodott. Ez a házasság mindössze két évig tartott.

1888-ban jelent meg másik ismertebb munkája "Sarah Crewe" címen, amit később átdolgozott és ekkor már "A padlásszoba kis hercegnője" címet kapta.

1911-ben jelent meg a "Titkos kert", ami napjainkban a legismertebb műve, amelyben Mary a mogorva árva kislány felfedezi nagybátyja házának és kertjének rejtélyeit. A Titkok kertje- így nevezi az elveszett édent idéző varázslatos helyet. Az itt töltött idő, munka és játék ad erőt Mary és kis barátja testi-lelki gyógyulásához.

Frances Hodgson Burnett 1924. október 29-én hunyt el New York-ban.

Öreg fák, díszfák ápolása

Egy újabb antikvár könyv. Igaz, nem most szereztem be, hanem két hónapja. Régen kikölcsönöztem a könyvtárból, de elhatároztam, hogy egyszer megszerzem. Mivel van egy hatalmas nagy kertem, tele idős fákkal, gondoltam nem árt, ha gyarapítom vele a könyvtáramat.

A mű szerzői Dr. Alexander Bartosiewicz - Dr. Marek Siewniak alaposan körbejárták ez a témát, igaz még a hetvenes évek közepén-végén. Mostanában az a problémám a szakkönyvekkel (a hobbikertészeknek való), hogy mindegyik szinte ugyanarról szól. Van egy csomó kertészettel foglalkozó, a témák viszont lefedik egymást, ha megveszel egyet, akkor már szinte az összeset láttad, vagy valami ilyesmi...

A könyvről:

Lépten nyomon láthatjuk idős fáink szomorú sorsát: nem gondozzák őket, nem metszik, nem ifjítják. Pedig annak, aki fát ültet és helyette egy idős fát kivág, tudnia kellene, hogy évek hosszú sora kell, míg a fa terebélyes árnyékot ad. Sajnos csak a termésükért tartott fák rendszeres gondozása köztudott. Ezen "rossz szokáson" igyekszik segíteni ez a könyv. A mű olyan élettani és egyéb biológiai ismeretekkel kezdődik, amelyek a fák életének megismeréséhez szükségesek. Hozzáértően gondozni ugyanis csak kellő ismeretekkel lehet, hiszen élőlények a fák is. Egy egész fejezet szól a metszés, és az alakítás mellett a sérülések gyógyításával. Ezek között a metszéskor ejtett sebek, a törési sebek, a hasadások, a fagyrepedések, a villámcsapások okozta sérülések, az odvasodás, a korhadások kezelését ismerteti. Természetesen a károsítók elleni védekezés is fontos fejezete. Sok jó példa található benne az öreg fák megmentéséért, életkoruk meghosszabbítására. A leírt módszerek természetesen a parkfenntartó szakembereknek is tanulsággal szolgálhatnak.

Karinthy Ferenc: Szellemidézés

"Apám mindig azt mondta, hogy ő azon a bizonyos augusztus 29-i éjszakán vált felnőtté, amikor az apja, Karinthy Frigyes meghalt. Az élménytől soha nem tudott végleg szabadulni. Budapest ostroma alatt, a pincében kezdte lejegyezni fiatalsága emlékeit. Feje felett közben szétlőtték a várost. Úgy érezte, amit nem vet papírra, az örökre elvész az időben. Ezért tekintette az első igazi regényének a Szellemidézést. Öregen pedig a legkedvesebb könyvének mondta. Szerette a frissességét. Visszasírta fiatalságának erejét. Felidézte az élmény lüktető valóságát. Számomra is legfontosabb könyve ez. Hiteles híradás a Karinthy család mindennapjairól. Karinthy Frigyes utolsó óráiról. A kamaszkor legszebb és legszörnyűbb nyaráról. Hitvallás és látlelet egy nemzedék felnőtté válásának felejthetetlen pillanatairól. A gyerekkori társaságról, amelyik egész életén végigkísérte. A Szellemidézés nem csupán azért érdekes könyv, mert a Karinthy Frigyes fia írta. Egyéni írói világot rendkívüli érzékletes módon felmutató, sajátos nyelvet teremtő művész varázslatos műve. Irigylem érte az apámat. Jó lett volna, ha fiatalon én is ilyen könyvet tudtam volna írni. Karinthy Márton"

Idézet egy filmből

"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. ... A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz és aki ezt viszonozza. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél."

 Ha eljön Joe Black című filmből

Katyi

A régi magyar filmek közül az egyik kedvencem a Katyi című 1942-ben készült vígjáték. A főszereplő Varga Kató (Tolnay Klári) színésznő szeretne lenni, azonban a felvételi meghallgatásán belesül a szerepébe. A bizottság elnöke a befutott színész, Geszty Péter (Bilicsi Tivadar) könyörtelenül tehetségtelennek bélyegzi.
A lány fejébe veszi, hogy "bosszút" áll az elnökön, s hogy bebizonyítsa tehetségét, kitalál magának egy szerepet: Katyit, a vidéki megesett cselédlányt. Elszegődik Gesztyhez mindenesnek, rövid időn belül fenekestül felforgatja az egész házat.

A film közben jobbnál jobb betétdalok hangzanak el Fényes Szabolcs zeneszerző jóvoltából, például a "Ződ a kukorica Katyi" ...

...és "A rátóti legények"

...vagy a "Meguntam az életemet" című

A két főszereplőn kívül még számos nagyszerű színész is feltűnik a filmben, többek között Kiss Manyi, Vaszary Piroska, Mály Gergő, Misoga László, Erdélyi Mici, Juhász József és Pethes Sándor.

Ambíció

1. Becsvágy
2. Iparkodás, buzgóság
3. Törtetés, nagyravágyás

Magyar Értelmező Kéziszótár

Azt hiszem kissé hibbant vagyok, mert tavaly karácsonyra megvettem magamnak az Akadémiai Kiadó díszes bőrkötéses Magyar Értelmező Kéziszótárát. Úgy éreztem szükségem van rá... és tényleg, annyi minden újat megtudtam azóta a szavak jelentéséről.

Most azt tervezem, hogy naponta egy-egy újabb szó értelmezését közlöm/közöljük, hogy együtt bővítsük szókincsünket.

Kellemes hasznosítást !

The Ditty Bops

Két los angelesi leány tiszta vokállal és szokatlan zenei hangzással. 2004-ben alakultak, és a zenéjük játékos keveréke a bluesnak, swingnek,folknak, ragtime-nak valamint a tradicionálisnak. Nekem nagy kedvenceim.

C. J. Sansom: Sötét tűz

"Kedvenc" történelmi korszakomban járunk, a Tudor-kori Angliában, ahol VIII. Henrik az ura mindennek és mindenkinek. Ebben a Londonban él és dolgozik Matthew Shardlake, egy púpos, de rendkívül eszes ügyvéd. (A sorozat első részét is olvastam, ez a Kard által cínet viseli.) Annak ellenére, hogy elsősorban tulajdonjogi ügyekkel foglalkozik, most mégis elvállalja egy régi ügyfele unokahúgának a védelmét, akit azzal vádolnak, hogy megölte 12 éves unokaöccsét.
Eközben régi pártfogója Thomas Cromwell egy másik ügy felderítésével bízza meg. Nevezetesen: 12 napja van arra, hogy előkerítse a görögtűz képletét. Ezt a réges rég elfeledett "fegyvert" két testvér találta meg, és Cromwellhez fordultak, némi anyagi juttatásért. Ám a testvérpárt legyilkolták, a képlet eltűnt, Cromwell pedig iszonyatos nagy bajba került ezáltal, mert beígért a királynak egy igazán látványos, elképesztő bemutatót, hogy mire képes ez a dolog.
Shardlake nyomozni kezd, kap egy mogorva, udvariatlan frátert társnak, és belevetik magukat a középkori London sűrűjébe.
Tulajdonképpen, mint krimi nem egy nagy durranás, ami igazán olvashatóvá és élvezhetővé teszi, az egyrészt a főhős személye, másrészt a XVI. századi Anglia hétköznapjainak és embereinek a bemutatása. Ez köszönhető az író történelem diplomájának, és őt olvasva az ember tökéletesen maga előtt láthatja az akkori Londont, minden mocskával és bűzével együtt, részese lehet az intrikáknak, a vallási háborúnak amit Henrik indított el. Egy hiteles kép a bírósági és politikai konspirációról,a mindent elborító pletykákról, a rangokról, amiket születés szerint osztogattak, a rettenetes nyomorról amiben a többség élt, a fényűzésről, ami csak keveseknek adatott meg. Ez egy sötét világ volt, ahol semmit nem ért az emberi élet, a máglyák szinte állandóan lángoltak a bűnösök alatt, és ahol egyik percről a másikra barátból halálos ellenség válthatott. Ilyen körülmények között kell Shardlake-nak eredményeket felmutatnia, de veleszületett éleslátása, és eszessége mind a két ügyre fényt derít.

John Steinbeck: Egerek és emberek

Tavaly olvastam a könyvet, és nem sokkal utána megvettem a filmet is, de ennek a megtekintésére csak most kerítettem sort. Nem egy habkönnyű nyári mozi, illetve olvasmány, lélekben fel kell rá készülni, de nagyon megéri, mert a regény és a film is helyet kaphat a figyelemreméltó, színvonalas alkotások között.
A cselekmény a múlt század 30-as éveiben játszódik a gazdasági válság sújtotta Amerikában. Itt keres munkát két fiatalember, akiknél furcsább párost keresve sem lehetne találni. George alacsony, eszes, társa Lennie pedig nagy darab, esetlen és együgyű. Lennie egy ötéves gyermek szintjén áll, szereti a selymes, puha dolgokat simogatni, cirógatni. Általában egereket tart a zsebében, még azután is, hogy azok elpusztultak. Mivel nincs tisztában a saját erejével, ez a szeretete folyton bajba sodorja, és George-nak állandóan résen kell lennie, hogy barátját és saját magát is kimenekítse a nehéz helyzetekből. Különös barátság az övék, hiszen George ki is mondja, hogy sokkal könnyebb lenne az élete Lennie nélkül, de mégsem tudja őt magára hagyni, mert tisztában van azzal, hogy a barátja nem bodogulna egyedül. Közös álmuk, hogy vesznek egy kicsike farmot ahol ők éldegélnének ketten, gazdálkodnának, állatokat tartanának, Lennie pedig etethetné a nyulakat. Erről a közös álomról mesél George estéről-estére barátjának. Egy kaliforniai farmon végre találnak munkát a betakarítás idejére. Itt csupa nehéz sorsú, keményen dolgozó férfi él,akik először piszkálódnak Lennie-vel, de amikor látják, hogy a két új fiú remekül helyt áll a munkában, elfogadják őket. Lennie még egy kiskutyát is kap ajándékba. Összebarátkoznak az egyik öreg munkással, aki szívesen betársulna a farm-vásárlásba, úgy tűnik végre megvalósíthatják álmaikat, és rövid időn belül összegyűjthetik a szükséges pénzt.

De a valóság mindig belerondít az álmokba. A gazda fia egy apró termetű, agresszív kis görcs, kedvenc szórakozása belekötni a nálánál termetesebb, de alacsonyabb rangban álló munkásokba. Hamarosan Lennie lesz az első számú céltáblája, vegytiszta gonoszságból. Csak George-nak, és néhány társának köszönhető, hogy nem lesz nagyobb baj ezekből az atrocitásokból. A gazda fiának van egy rendkívül csinos, unatkozó felesége, aki jobb időtöltés híján a jóképű munkásokkal flörtöl, ami szintén állandó ütközőpontot jelent a fiú és a munkások között. A fiatalasszony hamar rájön, hogy Lennie olyan, mint egy kölyökkutya és ezért kedvesen bánik vele. George megpróbálja megértetni Lennie-vel, hogy óvatosnak kell lennie, nem követhet el semmi rosszat, és az eszébe vési, ha bajba keveredik el kell bújnia, amíg ő érte nem megy.
Egy nap mindenki az udvaron játszik. Lennie a pajtában zokog egyedül, halálra rémülten,mert megint "túlszeretett" egy élőlényt, a kiskutyát.Ekkor megjelenik a fiatalasszony, és vigasztalni kezdi az óriást, majd egyre csak fecseg és fecseg önmagáról. A végén megengedi Lennie-nek, hogy megsimogthassa a haját, hogy megtapinthassa a selymességét. Ám Lennie-n úrrá lesz az elragadtatás, és nem bírja abbahagyni. Amikor az asszonynak már terhére van a dolog tiltakozni kezd, de ettől Lennie elveszíti a fejét, és véletlenül megöli az asszonyt. Látván mit tett, elmenekül arra a helyre, amit George mutatott neki.
Kisvártatva felfedezik a holttestet, és felfegyverkezve a szökevény nyomába indulnak. George lemarad, egy másik úton rohan a barátjához. Itt még utoljára elkezd Lennie-nek mesélni, majd a barátja fejéhez szorít egy pisztolyt, és meghúzza a ravaszt.
Felkavaró a történet egy könyörtelen világról, ahol a meg nem értés halálra ítéli az emberi érzéseket, a barátságot.
A film korrekt a történethez, Gary Sinise játssza George-ot (rendező is), John Malkovich pedig Lennie-t alakítja.

Péterfy Bori

Magyar énekesnő, színésznő. A Krétakör Színház társulatának tagja, az egykori Amorf Ördögök zenekar és a 2007 elején alakult Péterfy Bori & Love Band énekese.

Nem mindennapi énekes, meghökkentő zenéi szinte erőt sugároznak. No és nem mindennapi családból származik. Dédapja Áprily Lajos, költő, műfordító; nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész; nagyapja Jékely Zoltán, író, költő; édesapja Péterfy László szobrász; bátyja Péterfy Gergely író; unokatestvére pedig Gerlóczy Márton író; férje Merényi Dávid fotós.

Interjú Péterfy Borival.

A Hajolj bele a hajamba című szám volt akiket az őrületbe kergetett, s volt akik a szívükbe zárták:

A Vámpír című dal is jóra sikeredett...

Egy kocsi dudál
Lefékez, beszállok
Mire várunk most?
Nem tudod, meglátod
A combom simogatva kér,
Azt az egyet szeretném,
Hogy levedd már a gyűrött kabátod

Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás
Mert úgysem kell Belőled más

Előző életemben denevér voltam
Nappal aludtam, éjjel éltem én
Vakon repültem, de Rád találtam
Megharaplak, mert a véred az enyém
Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás
Mert úgysem kell Belőled más

Előző életemben…

Louisa May Alcott

1832. november 29-én született a pennsylvaniai Germantownban.
Gyermekéveit Bostonba és Concordban töltötte három lánytestvérével, és keresztény szellemben nevelő szüleivel együtt.
Igazi fiús vadóc volt, szeretett a fiúkkal versenyre kelni. Írás iránti szenvedélye már igen korán megmutatkozott, melodrámákat írt, amiket aztán a testvéreivel együtt előadtak.
Írói karrierjét költeményekkel és rövid történetek írásával kezdte, amik különböző népszerű magazinokban jelentek meg.
Első könyvét 22 éves korában adták ki "Flover Fables" (Virágmesék) címmel.
Az igazi sikert a "Kisasszonyok" című regény hozta meg a számára, amit a kiadója felkérésére írt fiatal lányoknak. A könyv alapjául saját gyermekkori élményei szolgáltak.
Louisának ezzel együtt 30 könyve és novellagyűjteménye jelent meg. 1888. március 6-án halt meg, mindössze 55 évesen.
Magyarul megjelent könyvei:
Régimódi kisasszony
A nyíló rózsa
A nyolc unokatestvér
Jo fiai
Jó feleségek
Fiatalurak

Új címkék

A mai naptól rövid életrajzokat, leírásokat közlünk az eddig bemutatott művek szerzőiről, írókról, színészekről, stb.

Egy idézet

"Az elvesztésekről tudjuk, hogy egyrészt azt veszítjük el, amitől szeretnénk megszabadulni. Másrészt van mélyebb, szimbolikus értelme is: ha valakit olyan veszteség ért, amelyet nem tudott feldolgozni, az újból és újból megismétli tárgyi szinten az elvesztést. Ha én hagyom el őt, nem tud ő elhagyni - az egyik szimbolikus értelmezés.

A másik: a veszteség élményének felidézése újból és újból, az élmény feldolgozása céljából. "

Polcz Alaine: Rend és rendetlenség

Made in Hungária

Mivel elég pocsék volt az időjárás a hétvégén, filmnézéssel múlattuk az időt. Az első, ami igazán szót érdemel, az a címben említett Made in Hungária. Kellemesen csalódtam, mert az utóbbi években kifogtunk néhány elfuserált magyar vígjátékot (Le a fejjel, Csudafilm, Magyar vándor). Ami a legjobban megfogott, az a film hangulata, mert az ember igazán ilyennek képzeli ezt a korszakot. A cselemény nem túl bonyolult, a srácék hazajönnek Amerikából, mert muszáj nekik, de itthon sem fogadják őket tárt karokkal. A srác hozza az amerikai feelinget, a belőtt sérót, hawaii mintás inget, na és a rock and rollt, amire a fiatalok rögtön ráharapnak, az "elvtársak" már kevésbé. A fiatalok buliznak, twistelnek, rockiznak, lázadnak és szerelmesek, a felnőttek meg kellőképpen kockafejűek. Nekem az egyik kedvencem A Scherer Péter alakította buzgómócsing tanár, akit megbíznak a helyi Ki mit tud szervezésével, de az állandó túlbuzgása mindig unalmas, illetve röhejes szitukba kényszeríti. A másik Puskás Peti, aki rettenetesen lúzer és nagyon szerencsétlen a gumival összefogott szemüvegével. Tetszett, a zene jó, a szereplők jók, minden a helyén van.

Megnéztünk még két másikat is. Kettős játék: Julia Roberts, Clive Owen, na ezt felejtsük el, csak azért néztük végig mert nem akartuk elninni, hogy ennyire pocsék és egy nagy zagyvaság. Die Hard 4.0, ez meg egy akciófilm. Ami csupa-csupa akció, elpusztíthatalan, mindent túlélő Bruce Willis-szel. Habár a jégszekrénybe zárt atomrobbanás-túlélés még hiányzott. (Amit ugyebár Harrison Ford eljátszott.)

RéGHYMESe

A férjem munkatársa régebben a Ghymes zenekarban citerázott, de különböző nézeteltérések miatt kilépett az együttesből. Most a munka mellett hobbiszinten játszik , kizárólag olyan zenészekkel, akik valaha szintén a Ghymes-ben zenéltek. Ők a RéGHYMESe zenekar, volt szerencsénk őket élőben látni, hallani, de sajnos a neten még nincs fellelhető darab tőlük,nekünk is csak egy cd-nk van , ezért egy Ghymes számot teszek ide, hiszen hasonló zenét játszanak ők is. Most megy az sms küldözgetés, mert a mai este folyamán valahol Pécs mellett koncerteznek, és állítólag szuper a buli, csak sajnos mi nem lehetünk ott.


Kérem, a citeraszólóra külön figyeljetek!

Gran Torino

Walt Kowalski nyugdíjas autószerelő, koreai veterán. A film elején a felesége temetésén ismerkedünk meg vele, ám Waltot nem töri meg a gyász, sokkal inkább dühíti őt gyerekei, unokái fekszínessége, pénzéhsége. Magának való, mogorva alak, nyílt rasszizmussal, amit nem fél kinyilatkoztatni. Úgy tűnik haragban van az egész világgal, és a bajait tetézi , amikor a szomszédjába egy népes ázsiai család költözik. A család kamasz fia visszahúzódó, csendes gyerek, ám a környéket uraló hmong (egy koreai népcsoport) banda rászáll a fiúra, és beavatási szertartásként ráveszik, hogy próbálja meg ellopni a garázsból Walt féltve őrzött és nagy becsben tartott Gran Torinóját. A lopás azonban meghiúsul, amikor Walt rajtakapja a srácot, ezek után a fiú nővére pedig ragaszkodik ahhoz, hogy öccse az elkövetett bűne, és a család becsületének helyreállításáért Waltnak dolgozzon. Eleinte sem az öregnek, sem fiúnak nincs ínyére ez a kényszerű együttlét, ám az idő múlásával egyre inkább közel kerülnek egymáshoz és kialakul közöttük egy különös baráti megbecsülés. A bajok akkor kezdődnek, amikor Walt közvetlen összetűzésbe kerül a hmong bandával, és elszabadul a pokol.
Ez a film nemcsak egy komoly mozi, szórakoztató is. Külön érdemes figyelmet szentelni Walt és a fiatal pap szócsatáira. Az atya megígérte Walt feleségének, hogy meggyóntatja a férjét és visszatereli a nyájba, Waltnak azonban ehhez semmi affinitása sincsen, és ezt rövid úton a tudomására is hozza a papnak. Szintén nagyon jók azok a jelenetek, amik a szomszéd családnál játszódnak, ahol rendre és többnyire humorosan kiütköznek a kulturális különbségek.
Nekem ennél a filmnél abszolút bejött az "öregember nem vénember" mondás, és Clint Eastwood (rendező, föszereplő) olyan, mint a bor, minél idősebb annál jobb és nemesebb.


Szeretném még Eastwood másik filmjére is felhívni a figyelmet, amit szintén érdemes megnézni, ez a Changeling/Elcserélt életek. Annak ellenére teszem, hogy Angelina Jolie a női főszereplő, akit kb. eddig egy jó filmben láttam, de C. E. még belőle is kihozta a legjobbat. A sztori megtörtént eseményeken alapul, ha pontozni kéne 10-ből 10-et adnék neki, és külön fájdalmam, hogy ezt a két filmet az idei Oscaron mellőzték.

Lelki gyöngyök

Szeretem a régi könyveket. Az illatuk, a koruk miatt, azért mert igazi mestermunkák, régen még tartós könyveket tudtak készíteni, nem szakadtak ki a lapjai már az első pár lapozgatás után.

Van egy pár darab kincsem, nagy részük a XX. század elejéről való. A szobámban kiemelt helyet kaptak, a vitrines könyvespolc legfelső polcán sorakoznak, katonás rendben. Noha ezeket a darabokat soha sem olvastam el, - az évek alatt azért elrongyolódtak, megsérültek, mire hozzám kerültek - de nem is ezért vannak a polcomon. Hát akkor miért? Nos, talán azért, hogy a rohanó világunkban legalább ennyi maradjon a régi, dicső korokból, emlék, kis sziget a sivárságban. Mikor ezen könyveket a kezembe veszem, képzeletben szárnyalok az időben, már az öreg oldalak érintése is visszarepít a boldog békeidők világába, amikor még minden az volt, aminek látszott. Rend volt és fegyelem, ami a mai világból annyira hiányzik. Talán ez az összekötő kapocs a régiek és köztem.

A gyűjteményem legújabb darabja egy ima- és énekkönyv. Évekig mama padlásán hevert , ki tudja kinek a tulajdona volt. Jobb, ha nem is tudjuk a nevét, hiszen nem igazán "jól bánt" ezzel a könyvvel, hiszen a földről, a porból lett kimentve. Megtetszett. Belelapoztam, szinte még új. A kötése hibátlan, sehol egy szakadás rajta. Pedig a kiadás dátuma 1936 !

Nem vagyok hívő ember, de azon teljesen elcsodálkoztam, hogy mennyi éneke, imádsága van a katolikus egyháznak (is). Soha nem imádkoztam még, nem is tudok egyet sem. Minden eseményhez köthető egy ének, egy ima, minden napszakra, cselekvésre mondtak (mondanak még?) egyet. Hogy mikre? Itt vannak a példák:

• reggeli ima;
• esti imádság;
  
• fohász lefekvéskor;
  
• tanulás előtt: "Jöjj el Szentlélek Isten, világosítsd meg elménket, önts lelkünkbe jó szándékot, kitartást és erőt, hogy munkánkat a Te dicsőségedre végezhessük. Amen"
• tanulás után;
  
• munka előtt: "Jóságos Istenem! Alázattal kérlek, segíts meg, hogy munkámat sikeresen és a Te dicsőségedre végezhessem. Amen"
• munka után;
  
• étkezés előtt, után;
  
• kisértés idején;
  
• a szülőkért;
  
• a jótevőkért;
  
• a hazáért.
  

Érdekes könyv, sokan ma is mondogathatnának egy-két imát ezért-azért... Méltó helyre kerül a gyűjteményemben.

Kaméleon

"Ez a történet a hazugságról, a szerelemről, az illúziók kergetéséről szól, arról az örök dilemmáról, hogy vajon bűvésznek lenni jobb, aki tudja, hogy minden csalás, vagy nézőnek, aki egy pillanatra elhiszi, hogy csodát lát." - Goda Krisztina, a rendező

Én elhittem a csodát, élveztem a naiv néző szerepét, arra a másfél órára, amíg a film tartott...

A Kaméleon egy olyan férfiról szól, aki folyton változtatja foglalkozását, életformáját, megjelenését, vérbeli hazudozó. Ott használja ki a nőket, ahol azok a legsebezhetőbbek. Mesterien felépített szélhámosfilm, jó sztorival, remek színészekkel.

A főhős, Farkas Gábor (Nagy Ervin) állami gondozásban nőtt fel, foglalkozását tekintve szélhámos. Elegáns öltözékkel, márkás órákkal tűnik ki a többi férfitársa közül, a nők bomlanak érte. Igaz szerelmet ígér, akár még az esküvőig is képes elmenni, s mindezt egyetlen egy cél vezérli: a pénz. Szegény szerelemre vágyók, nem is sejtik mi vár rájuk, ha megismerkednek a szélhámossal.

Egy idő után azonban Gábor megunja a középszerű, butuska, unalmas nőket - bár kétségtelenül jól keres velük/rajtuk - és igazi kihívást akar. Kiszemeli legújabb áldozatát a dúsgazdag balerina Hartay Hannát (Hámori Gabriella), aki azonban kemény diónak ígérkezik. Aztán mégis csak sikerül: a lány beleszeret főhősünkbe, a nagyobb baj az, hogy a főhős is a lányba.
Kezdetét veszi a hazugságlánc, egyiket követi a másik, mely garantálja a végleges bukást. Teljes a zavar - pénz vagy szerelem ?

Goda Krisztinának ez a harmadik nagyjátékfilmje, amely számomra teljesen bejön, izgalmas és humorban dúskáló film. A főszereplők mellett számos jó színész is szerepet kapott benne, többek között Kulka János és Csányi Sándor.

A 2010-es Oscar-díjra is ezzel a filmmel nevezünk, a Magyar Filmszemle közönségdíjasa lett, több külföldi filmfesztiválon is műsorra tűzték. Én drukkolok a sikerének !

Civil Twilight: Letters from the sky

Ez a Harper's Island egyik betétdala, azé a sorozaté, ami a napokban ért véget. Hülye fejjel elrontottam a saját szórakozásomat, mert már napokkal előbb értesültem különböző fórumokról, hogy ki a hunyó. Na, mindegy. De így is egy jó kis horror-dráma sorozat volt ez, valószínű, hogy szinkronnal is meg fogom nézni. Ez a dal akkor szólt, amikor az egyik párt felkergette a gyilkos egy magas hídra, a srácot felnyársalta, a lány pedig önként leugrott a mélybe. Durva.

Camilla Läckberg: Jéghercegnő

A fiatal svéd írónőnek ez volt az első regénye és azonnal sikeres lett hazájában, majd több nyelvre is lefordították. Itthon az Animus adta ki a Skandináv krimik sorozatban.

A cselekmény egy valóban létező kisvárosban, Fjällbackban, az írőnő szülőhelyén játszódik. Egy fiatal nőt holtan találnak a fürdőkádjában, félig fagyott állapotban, a csuklói felvágva. Minden az öngyilkosságra utal, de csakhamar kiderül, hogy más segítette halálba Alexet. Egy gyerekkori barát és egy fiatal rendőrtiszt kezdenek nyomozni. Ahogy előrehaladnak az ügy kibogozásában, egyre-másra derülnek ki megdöbbentő titkok, nemcsak Alexről, hanem a rokonairól, és a városka néhány más lakójáról. Életek dőlnek romba, új szerelmek szövődnek, némely gyanúsítottból áldozat válik, és közben megismerhetjük ennek a kis svéd városkának a hétköznapjait, betekinthetünk a hivatali bürokráciába, ( meglepő, hogy Svédországban is létezik), hallhatjuk a helyi pletykákat, hiszen itt mindenki ismer mindenkit. Az ügy egyre furább lesz, a főszereplők lassan szembesülnek azzal, hogy valójában nem is ismerik azokat, akikkel együtt élnek.

Azért tetszett a könyv, mert nem csak a nyomozásról szól a történet, hanem bemutatja a szereplők magánéletét is. (És nem jöttem rá, ki a gyilkos.)

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

"A kilencvenedik születésnapom évében azt az ajándékot találtam ki magamnak, hogy egy szűz kamaszlánnyal töltök egy szenvedélyes éjszakát. Eszembe jutott Rosa Cabarcas, egy titkos találkahely tulajdonosnője, aki értesíteni szokta a jobb ügyfeleit, ha akadt egy feltalálható primőrje. Sem az ilyen, sem a másféle obszcén csábításainak nem engedtem soha, de ő nem hitt az elveim tisztaságában. Az erkölcs is csak idő kérdése, mondta egy kaján mosollyal, majd meglátod."

A főhős egy tárcaíró aki egész hosszú élete során kizárólag olyan nőkkel feküdt le, akiknek fizetett, akár hivatásos, akár "civil" volt az illető hölgy. Most, hogy kigondolta magának ezt a szülinapi ajándékot, megtörtént vele az elképzelhetetlen, kicsit abszurd: szerelmes lett. Ő 90 éves. A lány 14. Soha nem került sor közöttük szexre, hiszen a lány az idegesség miatt minden alkalommal úgy be volt nyugtatózva, hogy végigaludta ezeket a "pásztorórákat". Az öregúr közben visszaemlékszik az eddig leélt, szeretet nélkül eltöltött éveire,a sok nőre akivel dolga akadt. Ez az újfajta érzelem egyre mélyebben ver benne gyökeret. Éjszakák hosszú sorát tölti a kislány mellett fekve úgy, hogy egy szót sem váltanak egymással. Rádöbben, hogy igazából soha nem fogadta el az idő múlását, és talán kimaradt az életéből néhány alapvető dolog. Rájön, hogy a szex, ami fontos meghatározója volt eddigi életének, az is más lehet, ha szerelemből cselekszi az ember. Talán ez a mondat lehetne a regény mottója: "A szex csak vigaszul szolgál azoknak, akikben nincs elég szerelem."
Kicsit morbid a nagy korkülönbség, de ez mégis inkább egy szép mese az öregségről, hogy nem számít a testünk mennyi idős, lélekben örökké fiatalok maradhatunk olyannyira, hogy 90 éves korunkban is megtapasztalhatunk teljesen új, addig ismeretlen érzéseket, érzelmeket, és felszabadulva élvezhetjük míg az időnk engedi.

Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Egy poros, valaha jobb napokat látott kis kolumbiai faluban járunk. Ide érkezett előző évben Bayardo San Román, egy nemzeti hős fia, majd meglátta és feleségül kérte a szép, de butácska Angela Vicariot. Népünnepéllyé terebélyesedő lakodalmat csaptak, ami végül tragédiába fordult: az ifjú férj hajnalban visszavitte újdonsült aráját a szülei házába, mert az már nem volt érintetlen. A lány rokonai erős nyomásának kitéve, végül megnevezte a gaz csábítót, a gazdag félarab Santiago Nasart. A két ikerbáty az ősi vérbosszúnak engedelmeskedve brutális módon, disznóölő késekkel felvegyverkezve szinte kizsigerelte és felkoncolta a szerencsétlen fiatalembert.

Érdekes az időszerkezet, mert a könyv a gyilkosság előtt pár órával kezdődik, aztán az író előre-hátra ugrál az időben. Egy negyedszázaddal később próbálja meg rekonstruálni szemtanúk beszámolója alapján a történteket, ez az egyik idősík, a másik pedig a múlt. Szépen, lassan kiderül, az egész falu tudott a készülő gyilkosságról, hiszen a Vicario fivérek széltében-hosszában elhíresztelték mire készülnek, de vagy részegnek nézték őket, vagy nem vették komolyan. A regény enyhén parodisztikus hangvételű, pl. a boncolási jelenet, amelyet orvos hiányában a pap végez el, és nem tudván mit kezdjen a zsigerekkel, azokat a kutyáknak dobja. Maga a gyilkosság leírása eléggé naturalisztikus, de azért itt is akad némi komikus felhang.

Ez volt az első könyv Márqueztől, amit kezembe vettem (későn érő típus vagyok), de már az első pár oldal után láttam, hogy nekem való. Szeretem azokat a történeteket, amikben kissé hibbant mindenki, mert ők nagyon tudnak élni és érezni.

Másnaposak

The Hangover

Nos, ez a film nem igazán tetszett számomra. Kissé erőltetett volt a sok gyenge humortól, nem tudtam egy jóízűt nevetni rajta. Talán bennem van a hiba, mert a moziban ülő közönség szinte egytől egyig fogta a hasát a nevetéstől. Jókat kacagtak...

Adott egy vőlegény, aki az esküvő előtt elmegy a haverjaival egy eszméletlenül jónak ígérkező legénybúcsúba, Las Vegasba. Velük tart a menyasszony testvére is, aki egy kissé zakkant és ütődött figura.
Megérkeznek a szerencse városába, ahol is egy luxuslakosztályt bérelnek ki, majd kezdődhet a buli ! Mértéktelen ivászat, ivás és ivás. A következő snittben már másnap reggel van, a lakás romokban hever, mindenki kába, csak egy bibi van: nincs meg a vőlegény. A legszomorúbb az egészben az, hogy nem emlékszik senki az előző estére...teljes az amnézia.

A film további részében a vőlegény keresésére indulnak a szereplők, néhány furcsa nyom azért akad: egy csecsemő, Mike Tyson és a fürdőszobában lévő tigris.

A vége happy end - férj megtalálva, hazaszállítva - és minden jó, ha a vége jó. Feledhető film, erőltetett poénokkal. De azért egyszer megnézhető, kellemes szórakozást hozzá !

Mozart - A Nagy Mágus

"Tíz mameluk rontott rá áldozatára: meg akarták fojtani az ifjú szerzetest."

Így kezdődik Christian Jacq, Mozart - A Nagy Mágus című négykötetes regényének első része. Az események két szálon futnak: az egyiptomi Thamos, ifjú szerzetes utazásait, valamint a Mozart család mindennapjait mutatja be az író.

Mozart huszonhárom évesen, Thamos, Egyiptom királya című színpadi muzsikáját alkotva kerül kapcsolatba a szabadkőművesekkel, amely élete meghatározó élménye lesz. Miután 1784 decemberében Mozart részesül a beavatás világosságában, egyetlen célt tűz ki maga elé: tovább kell adnia, amit kapott. Azonban jócskán túl is lép ezen - ő lesz a révész Egyiptom és a szimbolikus szabadkőművesség között.
Jacq a valóságos hős, Wolfgang Amadeus mellé odaköti Thamost, Théba ifjú grófját, aki Egyiptomból indul el megkeresni a világot a káosz széléről, visszarántani hivatott a Nagy Varázslót. Szabadkőművesek segítik, mígnem találkozik a kisfiú Mozarttal, akihez hozzá szegődik őrző angyalaként, művészi lelkiismereteként.

Az első kötet Mozart születésétől, 1756. január 27-étől, egészen 1779. január 8-ig kalauzolja el az olvasót. Igen olvasmányos a mű, naplószerűen megírt szerkezettel.

Mozart csodagyerekként Salzburg városában nevelkedett, apjával, Leopold Mozarttal a híres zenepedagógussal szinte bejárták egész Európát. Bécsben, Párizsban, Berlinben jártak; megfordultak a királyi - császári udvarokban, ahol szinte mindenki el volt ámulva a gyermek tehetségétől. Igen korán komponálta első műveit, amelyet ő maga, vagy nővérével közösen adtak elő. Ahogy teltek múltak az évek a kamasz Mozart egyre bezártabbnak érzi magát szülővárosában, szerencsét próbál Itáliában, Párizsban, de szinte mindenhol csukott kapuk fogadják. Kinőtte csodagyerek szerepét, már nem volt rá kíváncsi senki sem. Pedig ő folyamatosan komponált, de a kor ízlésének és zenei világának ez "túl modern" volt. Végül haza kellett térnie Salzburgba, ahol kapott egy biztos, ám korántsem Mozart igényeinek megfelelő állást. A folyamatos tanulás, és komponálás végül meghozza a várva várt sikereket...no de ez már a második kötet tartalma...

Egy kis ízelítő a Thamos, Egyiptom királya című Mozart műből:

Anna Karenina

Felbuzdulva a regényen megnéztem a filmet is, amelyikben Sophie Marceau és Sean Bean a két főszereplő. Ne vesztegessük rá a szavakat, pocsék. Jelenetek villanak fel, távirati stílusban.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Ez volt az első találkozásom Tolsztojjal, és nem bántam meg. Eddig azért halogattam a vele való ismeretséget, mert úgy gondoltam, valami hosszan szenvelgő, nehezen olvasható és emészthető írásról van szó, de kellemesen csalódtam. A leíró részek is inkább elismerést váltottak ki belőlem, mint unalmat. Oldalakat szentel például a lóverseny, vagy egy választás aprólékos bemutatásának. A történetet feltételezem, a legtöbben ismerik, de azért egy rövid szinopszist írok róla:
Anna Karenina Moszkvába utazik, hogy elsimítson egy családi viszályt bátyja és felesége között. Moszkvában egy idősebb férj és egy kisfiú várja. Egy bálon megismerkedik Vronszkij gróffal, és kölcsönös vonzalom alakul ki kettejük között. A gróf követi Annát Moszkvába, és ettől kezdve megállíthatatlanul sodródnak a szenvedélybe. Anna elhagyja férjét és gyermekét, Vronszkij feladja katonai karrierét és Olaszországba utaznak az időközben született lányukkal együtt. Itt ideig-óráig boldogok, de a grófot az unalom, Annát pedig a fia hiánya visszaűzik Oroszországba. Egy darabig falun élnek, majd Pétervárott várakoznak arra, hogy a megcsalt férj beleegyezzen a válásba. A társadalmi konvenciók azonban megmérgezik a hétköznapjaikat, hiszen Annát mint bukott nőt a társaság kiveti magából, Vronszkij pedig ugyanúgy jön-megy, mintha még teljesen független lenne. Ez feléleszti Anna féltékenységét és egyre jobban belelovallja magát Vronszkij képzelt hűtlenségébe és elhidegülésébe, aki bár szereti őt, nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. A dolgokon csak ront, hogy Anna egyre többször fordul a morfiumhoz a valóság elől.
Annát egyre inkább hatalmába keríti a kilátástalanság, a hiábavalónak érzett küzdelem, ezért öngyilkosságba menekül, a vonat alá veti magát.
A regény másik központi alakja Levin, aki egy módos földbirtokos, állandóan az élet, és saját létezésének értelmét keresi. Boldog lehetne, hiszen elnyeri azt a nőt, Kittyt, akit régóta szeret. De amikor betegeskedő bátyja halálát végignézi, semmi másra nem tud gondolni, mint arra, hogy megfejtse a megfejthetetlent. Megnyugtatásul: az ő története a végére happy enddel zárul, rátör a megvilágosodás, és megtalálja lelki békéjét.
Mindent összevetve élveztem az olvasást, de azért hálát adok az égnek, hogy véget ért a XIX. század, és már csak nagyon ritkán történhet meg az, ami megesett Anna Kareninával.

Kramer kontra Kramer

Nem tudnám megmondani hányszor láttam ezt a filmet, de tegnap újra megnéztem, és most is ugyanúgy tetszett, mint azelőtt.

Ted Kramer sikeres reklámszakember, szép feleséggel és egy gyönyörű kisfiúval, Billyvel. Azt hiszi sínen van az élete, előléptetés előtt áll, a családi élete boldog. Aztán egy este amikor hazatér, a felesége közli vele, hogy elhagyja őt és Billyt, mert meg kell találnia önmagát. Ted addigi élete egy csapásra összeomlik, magára marad a fiával, akire addig szinte semmi gondot nem fordított, még azt sem tudja hogyan kell egy bundáskenyeret megsütni reggelire, nem is beszélve számtalan más, apró hétköznapi dologról. Eleinte még reménykedik benne, hogy véget ér ez a rossz álom, de ahogy telik az idő, belátja, hogy egyedül kell boldogulnia. Szép lassan felépíti az anyu nélküli életüket, és a kisebb-nagyobb összezördülések ellenére igazi szoros, mély apa-fiú kapcsolat alakul ki közöttük.

Eltelik másfél év, anyu hirtelen előbukkan a semmiből, és visszaköveteli a fiát. Bíróságra kerül az ügy, ahol mindent felhasználnak egymás ellen, főleg a feleség ügyvédje vet be minden piszkos trükköt. Ted elveszti a pert, Billynek a mamihoz kell költöznie. Szinte kegyetlen az a jelenet amelyben Ted Billynek magyarázza, miért alakultak így a dolgok, és igenis a sírás fojtogatja az ember torkát, amikor Billy kérdezgeti az apját, hogy ki fog ezentúl mesét olvasni, hol lesz az ágya és a játékai, végül elsírja magát amikor rájön, hogy az apja ezentúl nem lesz ott, hogy jó éjt puszit adjon.

A végső jelenetben az összecsomagolt cuccok között ülnek, és várakoznak. Anyu végül megérkezik, és zokogva közli, hogy mégsem viszi magával Billyt, mert rájött, hogy a kisfiú igazi otthona itt van , Ted mellett.

Ezt a filmet nem lehet megunni, úgy tökéletes, ahogy van. Dustin Hoffmann egyszerűen lenyűgöző, Meryl Streep a porcelánbőrével nagyon szép, és tökéletes ebben a nem igazán szimpatikus női karakterben, Billy pedig egy igazi szeretnivaló kiskölyök. Na, most már eleget dícsértem, a végére itt egy kép mi lett az elragadó szőke kissrácból.

Néhány zene

Pár hónapja hallottam a rádióban egy kellemes hangot, de nem tudtam az előadóját. Aztán nyomoztam (jobban mondva az ikrek mutatták meg a neten) majd megtaláltam az előadót és ezt a számomra kellemes dalt, melyet azóta naponta kétszer-háromszor meghallgatok...amíg meg nem unom:

A másik, számomra kedves dalt a munkahelyemen hallottam először, mondanom sem kell, hogy ezt is meghallgatom hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton, vasárnap....

Tér-Film-Zene Fesztivál

A nyár egyik legizgalmasabb és legjobb kultúrprogramja a Tér-Film-Zene Fesztivál. A 2004 óta megrendezésre kerülő fesztivál az évek során egyre színvonalasabb és tartalmas szórakozást kínáló programsorozattá nőtte ki magát.

A tavalyi év folyamán tucatnyi filmet sikerült megtekintenem - zömében magyar - s mindezt ingyenesen ! Voltak köztük érdekes, unalmas, szórakoztató és lélekölő filmek egyaránt.
A teljesség igénye nélkül néhány tavalyi film, melyet megnéztem:

• Pánik
• S.O.S Szerelem
• 9 és fél randi
• Kalandorok
• Csoda Krakkóban
• Megy a gőzös

Összességében nagyon élveztem a szabad levegős mozit. A mi kis szerény városunkban is lehetne ehhez hasonló rendezvény, vidéki keretek között persze.

Az idei év budapesti vetítései június végén kezdődtek el, volt szerencsém már néhány remekművet megtekintenem. Ezek ismertetésére a közeljövőben kerül sor - reményeim szerint - itt ezen a blogon.

Addig is, akit érdekel ez a fesztivál, az látogasson el a rendezvény hivatalos honlapjára: terfilmzene.halycomp.hu

Beköszönő

(Remélhetőleg) új szerzővel bővül a mai naptól Zafon kultúrblogja. Megpróbálom gondolataimat összeszedett formában leírni és közzétenni. Ezelőtt még sohasem írtam blogot, pedig már számtalanszor belekezdtem a nagy vállalkozásba. Aztán a lelkesedésem alábbhagyott...

A felkérés hetekkel ezelőtt megérkezett, ám a lustaságom győzött...idáig.

Most belevágok !

Üdvözöl Mindenkit:

Zöldujj

Három film

Háromból egy, az egész jó arány, nem? Mármint megtekintettem ennyi darab filmet, ebből egy egész jó volt, kettőre kár volt az időt pazarolni.
Az első a Félelmetes folyó címet viseli, és egy havas-jeges téli napon indul, amikor rábukkannak egy fiatal srác holttestére, aki a közeli elit iskola tanulója volt. Minden öngyilkosságra utal, le is zárnák a nyomozást, de a főszereplő zsarunak kételyei támadnak, és beleveti magát az ügybe, de lépten nyomon csalásba és hazugságokba botlik. Röviden ennyi, mert szinte semmi nem történik benne. A női főszereplő Jennifer Ehle, akit egyszerűen imádok amikor Elizabeth Bennetként jelenik meg, most viszont a film 90 %-ában bámult kifelé valamilyen ablakon és bárgyún mosolygott.
A másik film, K.-tól kaptam, nézzem meg, nagyon jó. Egy francia alkotás, A Sárga szoba, olyan Agatha Christie-s. Mondta ő. Bevallom becsülettel, belealudtam, de nem maradtam le semmiről. A legjellemzőbb: Mindenki idétlen benne, unalmas sztori.
A harmadikról sem akarok hosszasan írni, de ez legalább a maga műfajában jónak mondható. Az Angyalok és démonok-ról van szó, ahol Tom Hanksnek végre nincs gusztustalan nyakfrizurája. A film több mint két órás, de végig pörgött, ahogyan a szereplők végigrohantak Rómán. Van itt minden, változatos és kegyetlen gyilkosságok, bombák, üldözés-menekülés,összeesküvés, Róma és a Vatikán gyönyörű, tetszett a sok piros hálóinges bíboros, így nagy tömegben egészen elképesztőek voltak. A kis agyam továbbra sem tudja bevenni, hogy Langdon prof (Hanks) még a Vatikán történelmét is jobban ismeri az illetékeseknél, és mindig a megfelelő megoldásokat olvassa ki a jelekből, legyen az egy szobor jobbra mutató ujja, vagy egy ambigram. (Wikipedia)Azaz: a főszereplő túlontúl tökéletes, nem hisz, hanem tud, és mindennek a tetejébe sohasem téved. Ha nem Tom Hanks játszaná, ez megbocsáthatatlan jellemvonása lenne a karakternek.
De ez már csak részletkérdés, a filmet besorolom a nézhető kategóriába. Javára írható, hogy sokkal jobb, mint a Da Vinci-kód, az enyhén szólva uncsi.
Mivel az előbbi két film kisebbfajta traumaként ért, ezért családilag megnéztük zsinórban midkét Üvegtigrist. Az mindig jól jön.

Harlan Coben: Dermesztő csend

Myron Bolitar egykor ígéretes kosárlabdázó volt, de egy sérülés véget vetett a karrierjének. Ezután elvégezte a jogot, és sportolókat kezdett el képviselni, de védencei és barátai rendre bajba kerültek. Egy balul sikerült akció az egyik pártfogoltjának az életébe került, ezért elhatározta, soha többé nem fogja a hőst játszani.

Egy baráti összejövetel alkalmával megígérteti két kamasszlánnyal, ha bármikor úgy érzik bajba kerülnek, hívják őt, mindegy honnan és mikor. Egy éjjel a 18 éves Aimee felhívja Bolitart, aki tartja a szavát és elviszi a lányt oda, ahová kéri. A lány hajnali háromkor elköszön és ezután nem látja őt többé senki. Bolitar bűntudattól hajtva nyomozásba kezd, és ahogy egyre mélyebbre ás az ügyben az annál szövevényesebbé válik, majd amikor két pszichopata gyilkos ered a nyomába, rájön, hogy már a saját életéért is küzdenie kell.

Vicces és pörgős, a fickó laza és kemény egyszerre, dumagép és humorzsák. A barátai mind buggyantak, kezdve a pszicho milliomos haverján, a biszex titkárnő-társán, a százötvenkilós pankrátor csajon keresztül.

Kicsit mást vártam a végére, de így is nagyszerű krimi volt.

Halmozok

Egyszerre három könyvet olvasok. Ez azért van így, mert Flor asszonyt pakolás közben eltettem és nem volt kedvem megkeresni, a Kareninát a boltban kezdtem el, és ott maradt, a Márquez pedig most akadt a kezembe, és belepillantottam. Így halmozom az irodalmi élvezeteket.

Crossing over

Azért csaptam le erre a filmre, mert ifjúkorom kedvenc filmsztárja a főszereplő. Vagyis Harrison Ford.
A címet talán úgy lehetne lefordítani: Átkelés, ami illik a sztorihoz, mert az Amerikába illegálisan bevándorló, illetve ott tartózkodó különféle nációjú emberekről van szó. A cselekmény több szálon fut, amik lazán kapcsolódnak egymáshoz. Ford a bevándorlási hivatal egyik tisztje, aki egy gyári rajtaütés során magára vállalja, hogy megkeresi az egyik kitoloncolt fiatal nő gyerekét. Fekutatja, és hazaviszi a kisfiút Mexikóba, akinek az anyja időközben újra visszaszökik az Államokba. Ekkor a nő után kezd nyomozni, később megtalálják a holttestét a határon.
Ford kollégája egy gazdag amerikai-arab família tagja, egy számukra szabatos életű lánytestvérrel, akit megölnek. Persze rögtön lehet sejteni, hogy valamelyik férfirokon az elkövető, hiszen sok arab családnál még Amerikában sem tudják elfogadni, hogy egy nőnemű lény is ember, és a saját vágyai szerint akar élni.
A másik fő szálnak Ray Liotta a főszereplője, aki a zöldkártyák kiadásáért felelős tisztségviselő. Egy koccanásos balesetben megismerkedik egy szép ausztrál lánnyal, aki színésznői álmokat dédelget, és pont a zöldkártyáját szeretné megkapni. Felajánlja a lánynak a segítségét, persze nem pénzt kér érte. A végén mindketten lebuknak, a lánynak haza, a pasinak börtönbe kell mennie.
Aztán van még egy arab család, ahol a legnagyobb lányt, aki mindössze tizenöt éves, egy félreértelmezett iskolai dolgozat miatt az FBI letartóztatja, és kiutasítják az országból. Egyedül az anyja megy vele, mert a két kisebb testvére már itt született, ezért ők már állampolgárok. Ez nagyon brutális volt.
A következők japánok, szintén a honosításra várva. A nagyfiú, egy kamasz ,rossz társaságba keveredik, és részt vesz egy bolt kirablásában, ami nagyon-nagyon balul sül el. Pont ott tartózkodik Ford arab kollégája, és rövid úton kiiktatja a bandatagokat, de a japán fiút lebeszéli a további lövöldözésről, sőt futni hagyja. Itt van egy érzelgős monológ arról a pillanatról, mit érez a bevándorló, amikor abban a megtiszteltetésben lehet része, hogy amerikai állampolgárrá válik.
Feltűnik egy ügyvédnő, aki a bevándorlók érdekeit képviseli, mellesleg a Liotta alakította pasi felesége, ő egy fekete kislánynak keres családot, végül ő veszi magához, és ő jár el az arab kislány ügyében is.
Van egy zsidó fiú is, egyáltalán nem vallásos, de a kártyát mégis rabbiként szerzi meg. Az ő barátnője volt az ausztrál lány, mindaddig, amíg meg nem tudta, milyen árat fizet a lány a sajátjáért cserébe. Bevallom őszintén, ez a zsidógyerek-szál nem volt teljesen világos előttem. Ez nagyrészt a botrányos, sőt bűnrossz magyar feliratnak volt köszönhető. Valamennyire értek angolul, pontatlan volt a fordítás sok helyen, ráadásul tele elképesztő helyesírási hibával, ami külön felbosszantott.
Amit nem tudok, mi volt a film mondandója? Lehet én vagyok kissé stupid, de elgondolkoztam azon, hogy csak be akarták mutatni, hogyan folynak ezek a dolgok, vagy esetleg arról van szó, hogy Amerika nem kukoricázik az illegálisokkal szemben, és minden nemkívánatos elemet kihajigálnak? Egyedül a japán srác úszta meg, pedig ő nem is volt bűntelen, még ha akaratán kívül vitték is bele. Valaki megnézhetné és felvilágosíthatna. Egyébként nézhető, Harrison kissé meg van roggyanva, de hát közel van a hetvenhez, Ray Liotta egy gusztustalan hernyó, de az arab kislány és Ford kollégája nagyon jó.

1001 könyv...

Ez a kiadvány tulajdonképpen útikalauz a világirodalomhoz, időrendben sorolja fel a szerkesztők által halhatatlannak és nagyszerűnek talált könyveket. Az összeállítást kritikusok, írók, tudósok készítették, főleg az angolszász szépirodalomból válogatva. Mi magyarok hat szerzővel vagyunk képviselve:

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Kertész Imre: Sorstalanság

Konrád György: A látogató

Esterházy Péter: Harmonia caelestis

Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája

Természetesen elég szubjektív ez az 1001-es lista-szerintem Molnár Ferenc és Szabó Magda is helyet kaphatott volna-, a huszadik századi írók közül rengeteget nem ismerek és ettől mindjárt roppant műveletlennek éreztem magam, de mivel nem vagyok túlságosan maximalista beérem azzal amit eddig olvastam, és olvasni fogok. Egyébként néhányan kiszámolták, hogy kb. 20 év kellene ennyi könyv elolvasásához. A böngészéshez, és útmutatónak nagyon jó kis olvasgatnivaló ez, és önvédelemre is kiváló, mert 5-6 kiló lehet a súlya.