2009. augusztus 10., hétfő

Susan Fraser King: Lady Macbeth


Macbethről valószínűleg már sokan hallottak, főleg Shakespeare híres művéből ismerhetjük, egy harcos kelta király volt, aki a kornak megfelelő szellemben árulások és egy sor gyilkosság árán jutott a skót királyi trónhoz. Természetesen hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy nem ő volt az egyetlen, aki ezt megtette. A feleségéről szinte semmit nem tudunk, személyét csupán egyetlen tizenegyedik századi oklevél említi, ami képet eddig alkothattunk róla, azt Shakespeare-nek köszönhetjük.
Ez a regény egy harcos, rendkívül önálló Lady Macbethet állít elénk, aki bátran felvette a harcot a férfiakkal, és nem hagyta, hogy semmibe vegyék pusztán azért, mert nőnek született. Lady Gruadh-ként születik egy büszke királyi család utolsó női sarjaként. Fiatalon érdekházaságot köt, majd a férjét megölik, miközben gyermekével várandós. Még azon melegében nőül megy férje gyilkosához, ami abban az időben bevett szokás volt, mert így elkerülhették a sértett család bosszúját. Eleinte gyűlöli Macbethet, majd egyre inkább tiszteli és végül meg is szereti. Olyannyira, hogy teljes szívvel a férje mellé áll, mert úgy látja egyedül Macbeth képes újra egyesíteni a széthullott Skóciát. Cselszövés, manipuláció, rengeteg kiontott vér mindkét fél oldalán, ez jellemzi útjukat amíg trónra kerülnek. A régi király meghal, a fia elmenekül, Macbeth és felesége ezután 14 évig uralkodnak, amikor az elűzött herceg visszatér az angolok támogatásával, és egy csatában legyőzi Macbethet.
Ami érdekessé teszi a történetet, az Macbeth és felesége kapcsolata. Ugyanis a tizenegyedik században a férj lazán lecserélte az asszonyt ha az meddő volt, márpedig Lady Macbeth egyetlen gyermeket sem szült a második urának, ennek ellenére ő ragaszkodott az asszonyhoz.
Susan Fraser King jól ír, eleinte tiszta Gyűrűk ura fílingem volt, a sok kelta mítosz, versike és bűbáj miatt, de én kifejezetten szeretem az effélét, mint ahogy ezt a könyvet is nagyon élveztem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az olvasóközönség