2009. augusztus 5., szerda

Harry Potter és a Félvér Herceg

Üdv mindenkinek!

Első bejegyzésemben a Harry Potter legújabb részéről szeretnék írni. Egy pár hete, amikor táborban voltam, jó néhány megátalkodott fanatikussal úgy döntöttünk, hogy a napi szabad programunk alatt elugrunk a helyi moziba, és megnézzük ezt a filmet. Miután láttam az előzeteseket, hatalmas várakozással ültem a vászon elé – talán sikerült végre egy ütős mozit csinálniuk J. K. Rowling erősen addiktív könyvsorozatából?
A film első öt percében úgy éreztem, hogy a várakozásaimnak megfelelő élmény lesz. De utána... Azon kellett gondolkodnom, hogy a készítők vajon hány gramm füvet szívhattak el a forgatási szünetekben... A szerelmi szálaknak lényegesen nagyobb jelentőséget adtak, mint amennyi szükséges lett volna, a történet fő cselekménye pedig igen csak a háttérbe szorult... Nagyon sok olyan információt hagytak ki, ami nélkül nem értem, hogy a következő rész eseményei hogy fognak bekövetkezni. Mintha rossz vetítésre váltottam volna jegyet, ugyanis úgy éreztem magam, mintha egy ócska amerikai tinivígjátékra ültem volna be. A Tom Denem gyerekkori énjét játszó kisfiú az ötperces jelenetében igazán kitett magáért, csak sajnos a magyar szinkron elrontotta az egészet... A még kisgyerek szájából is félelmetesen hangzó „Prove it!”-felkiáltás (magyarul: „Bizonyítsd be!”) a fordítás alatt hogy változhatott szánalmas „Nem hiszem el!”-vinnyogássá? A felnőttkori énjét most más színész játszotta, mint a Titkok kamrájában, és nem mondhatnám, hogy jó döntés volt ez a csere... A három főszereplő játéka sajnos nem javult semmit az évek folyamán. Viszont legalább jót lehet azon röhögni, ha már nem bírjuk komolyan venni a sztorit, hogy Emma Watson amikor nagyon akar valamit mondani, a szemöldökét húzogatja. :)
Csak gratulálni tudok a film készítőinek, ugyanis a Harry Potter-sorozat egyik legsötétebb kötetéből sikerült megcsinálniuk az év vígjátékát, amihez szerintem nem kis tehetség kell. Amíg a barátaimmal néztük, egy percet sem unatkoztunk, a film maga provokálta a poénokat, és számunkra még a legkomolyabbnak szánt jelenetek is röhejesek voltak. Érdemes figyelni a legvégén McGalagony professzor állati értelmes jótanácsára, és a három jóbarátra, amint a tájat figyelik és vidáman cseverésznek. (Nem szeretnék spoilerelni, de a film végignézésével egyértelművé válik majd, mire is gondoltam.)

Lényeg a lényeg: a mozijegy árát bőven megéri, de csak ha a legviccesebb barátaid ülnek melletted, akikkel ki lehet gúnyolni a szánalmas próbálkozásokat. Jó szórakozást hozzá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az olvasóközönség