Két barát útnak indul Kaliforniában, egy egyhetes bortúrára. Az egyetem óta ismerik egymást, most a negyvenes éveiket tapossák. Két különbözőbb embert el sem lehet képzelni ettől a két férfitől. Az egyiknek-Jacnek-pontosan egy hét múlva lesz az esküvője, és teljes mértékben ki akarja élvezni a hátralévő szabadságot. Foglalkozását tekintve színész, aki egy hajdanvolt sorozat sztárságából, illetve mostani reklámfilmes szerepeiből éldegél, sármos, jóképűnek mondható playboyként. Ezt igyekszik is minden körülmények között kihasználni.
Útitársa-Miles-pontosan az ellenkezője Jacknek: egyfolytában két évvel ezelőtti válásán kesereg. Irodalmat tanít egy középiskolában, és évek óta egy regényen dolgozik, újra meg újra átdolgozza, de kiadót nem talál. Pszichiáterhez jár, Xanaxot szed, szenvedélyesen ismeri és szereti a borokat. Ajándékba szervezte ezt a túrát a barátjának, de az előttük álló vakációról merőben más elképzeléseik vannak. Ő szeretne minél több borgazdaságot meglátogatni, jókat enni és inni, Jack pedig nőket akar mindenáron és szexelni minél többet.
Megismerkednek két nővel, Mayával és Sophie-val, majd Jack hamarosan testközelbe kerül Sophie-val, és kicsit magára hagyja Milest, aki közben beleszeret Mayába és úgy tűnik kölcsönös a vonzalom, csakúgy mint a borok imádata. Persze nem megy minden simán, belekevednek egy pár mulatságos helyzetbe, és akad néhány kínos pillanat is, egyiküknek a film végére betörik az orrát, a másik előtt pedig felcsillan a remény, hogy kilábaljon az elfuserált élete felett érzett depresszióján.
Nagyon jó érzés ilyen amerikai filmekkel találkozni, sokkal életszerűbbek, mint a sok hollywoodi szuperprodukció, és nem tömték tele nagy nevekkel, de ennek ellenére mindegyik színész nagyszerűen játszik. Nekem a John Adams óta különösen a szívem csücske Paul Giamatti, aki külsőre antihollywood-idol, viszont annál hihetőbb és szerethetőbb. Jack szerepében bulizik Thomas Haden Churc (bevallom, ő eddig ismeretlen volt előttem), Mayát Virginia Madsen, Sophie-t pedig Sandra Oh alakítja, aki talán ismerős lehet egy kórház-sorozatból.
A magyar címet megint nem értem. mivel eredetileg sideways, azaz mellékutak a film címe, ami passzol is, hiszen folyton be-betérnek a főút melletti gazdaságokba, és a párkapcsolataikra is ez lenne jellemzőbb, hisz nem őszinték a megismert nőkkel, mert mélyen hallgatnak a hétvégi esküvőről.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Irattár
-
►
2011
(41)
- ► szeptember (2)
-
►
2010
(143)
- ► szeptember (10)
-
▼
2009
(272)
- ► szeptember (21)
-
▼
augusztus
(41)
- Ősz
- Az élet...
- Két thriller
- Daloskönyv 3.
- Idegen tengeren
- Irigy Hónaljmirigy
- Madonna - Sticky and sweet tour
- Filmdömping
- Frédérique Jourdaa: A kumráni csók
- Holiday
- Pürrhón bölcselet
- Kerülőutak
- Abonyi Lajos
- Kút
- A világ legjobb dala/ The Best Song in the World
- Kate Nash - Foundations
- Daloskönyv 2.
- Wass Albert: Üzenet haza
- Kótyavetye
- Szomorú vasárnap
- Dzsida
- Daloskönyv
- Lawrence Block
- Nagy László: Ki viszi át a szerelmet
- Robin Maxwell: Az elveszett hercegek
- Fidélis
- Ha eljön Joe Black - Meet Joe Black
- Susan Fraser King: Lady Macbeth
- Az élet színház
- Depeche Mode
- Fónagy
- Zorall
- Harry Potter és a Félvér Herceg
- Új csapattag
- 1956, 1989, 2009
- Ihlet
- Mystery Gang
- Egyfülű kosár
- Hakan Nesser: A gonosz arcai
- Érverés
- Weöres Sándor: A vágyak idomítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése