2009. augusztus 30., vasárnap

Két thriller

Rájöttem, azért szeretem a krimiket, mert így tökéletesen kiélem a gyilkos indulataimat, ami elég gyakran elfog az embertársaim miatt, akikkel nap mint nap kénytelen vagyok szembesülni. Tisztelet a kivételnek. Zűrös és nyugtalan időszakon vagyok túl a munkámban, ezért van a krimiolvasás.
Az első Tami Hoagtól "Az igazság álarcai". Olvastam már ettől az írónőtől "Az öld meg a futárt", és az "Aki farkast kiáltott" című könyveket.
"Az igazság álarcai" egy brutális hármas gyilkossággal kezdődik, egy anyát és két gyermekét mészárolja le a gyilkos, akit később elfognak. Óriási felháborodást kelt a bírói döntés, miszerint a tárgyaláson az esküdtszék nem szerezhet tudomást a gyanúsított büntetett előéletéről. A bírónő ezzel halálos veszélybe sodorja magát, egy este megtámadják, és alaposan helybenhagyják. A rendőrség Sam Kovacot és társát bízza meg a bírónő védelmével. (Sam Kovac már más regényében is feltűnt az írónőnek.) Amikor a gyanúsított megszökik az előzetesből, kezdetét veszi egy őrült ámokfutás, amit tetéz a gyilkosságban nyomozó rendőr "bekattanása", aki úgy érzi, neki kell igazságot szolgáltatnia az áldozatok nevében. A feszültség csak tovább fokozódik, amikor a bírónőt elrabolják, akihez Sam Kovac időközben erős vonzalmat kezd érezni. Végülis elég pörgős a sztori, de kiszámítható, a végkifejlet nem lehetett más, mint ami bekövetkezett. Nem ért meglepetésként a befejezés.

A másik regény Egy Lee Child-os Jack Reacher sztori, aki nagy kedvencünk. Jack egy volt katonai rendőr, kb. két méter magas, 110 kiló, akkora kezekkel, mint egy-egy lapát, és roppant hatékony ha a rosszfiúk likvidálásáról van szó. Amióta otthagyta a sereget, az országot járja, voltaképpen hajléktalan, alkalmi melókból él, és mindig valami furmányos bűnügy kellős közepébe csöppen. Most egy kódolt üzenetet kap a régi elit csapata egyik tagjától,mire felkerekedik és Los Angelesbe utazik, ahol kiderül, hogy egyik bajtársuk halott, kidobták egy helikopterből a sivatagba. Nyomozni kezdenek, sorra hívják a csapat egykori tagjait, de három társukat nem találják, nyomuk veszett. Négyen maradtak, és újra felébred bennük a harci szellem, és bosszút esküdnek a régi mottó szellemében: "Ne húzz ujjat a különleges nyomozókkal!" A kérdés az, hogyan csalhattak tőrbe négy profi nyomozót, és a megmaradtaknak vajon elég-e a régi rutin, hogy kibogozzák az egyre szövevényesebb ügyet? A cselekmény végig nagyon feszített ütemű, nem volt unalmas lap benne. Reacher egy igazi gyilkológép, gátlástalan, ugyanakkor rendkívül intelligens és muszáj szimpatizálni vele minden tette ellenére, mert soha nem cselekszik öncélúan, hanem valamilyen jó ügy, vagy mások védelme érdekében. Ez volt a tizedik Jack Reacher sztori, amit elolvastam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az olvasóközönség