Az angol történelem máig megoldatlan rejtélye a témája ennek a könyvnek. 1483-ban váratlanul meghal IV. Edward király. A trónörökös a fia, a 13 éves Edward herceg. Megkezdődnek az előkészületek a koronázási ünnepségekre, ám ekkor váratlanul előkerül egy levél, amit a király írt a halálos ágyán és ebben öccsét Richardot nevezi meg utódjának. Az öccs és barátai nekilátnak sorban eltüntetni azokat, akik nem értenek ezzel egyet, és a kis herceget szeretnék a trónra ültetni. Árulás árulást követ, nemes fejek hullanak a porba, a jogos trónörököst és annak kisebb fiútestvérét a Towerbe vitetik, a családjuk háziőrizetben van. Feltűnik a színen a későbbi VII. Henrik anyja, (azé a férfié aki megalapította a Tudor dinasztiát) és ő is szövögetni kezdi a maga hálóját.
Egy nap a két kis herceg eltűnik a Towerből, senki nem tudja, mi lett velük. Innen nem is írom tovább a történetet, mert akkor ellőném a csattanót.
Ez egy alternatíva arra, mi történhetett a fiúkkal, és ki a felelős a sorsuk alakulásában. Itt Richard- a nevezetes III.-ról van szó- egyáltalán nem olyan sem külsőre, sem belsőre, mint amilyen kép él az emberekben róla. Az írónő egy szeretre méltó, esendő, majdhogynem jóságos férfit rajzol elénk, aki nem is igazán akart király lenni. A külseje is vonzó, a termete sudár, az arca szép, Bessie hercegnő (később Mrs. VII. Henrik) fülig szerelmes belé.
Elgondolkodtam, akár így is történhetett. Ami egy cseppet idegen volt nekem, hogy a végső események leírása kissé úgy hatott, mint egy jó XXI. századi akciófilm, de azért pár jó pontot megérdemel a könyv.
Az előző regényen felbuzdulva elolvastam Shakespeare Macbeth-ját, és valószínű, hogy a III. Richard-ot is előveszem a hétvégén. A Macbeth tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése