Talán 10-15 éve találkoztam először egy megsárgult, gyűrődött papírlappal, melyen egy vers volt Abonyi Lajos tollából. A címe – pontosan nem emlékszem rá – Véres vasárnap. A történet Abonyban játszódik, ahol egy szerelmi háromszög brutális végkifejlete jelenik meg a szemünk előtt.
Fogalmam sem volt, ki az író, így hát elkezdtem utána kutatni. Kiderült, hogy eredeti neve Márton Ferenc, aki 1833. január 9-én született Kisterenyén. Valószínűleg nem sokáig élhetett itt a család, mert a feljegyzésekből kiderül, hogy az alsó gimnáziumi osztályokat már Kecskeméten végezte, ahol Jókai Mór rajztanítványa volt. Bölcseleti tanulmányait 1847-48-ban Pesten és Kecskeméten hallgatta. Baksay Sándorral együtt szerkesztették a Korány című diáklapot. A szabadságharcban nemzetőrként vett részt. Jogi tanulmányainak befejezte után, 1853-ban Abonyban gazdálkodásba fogott, s mellette az irodalommal foglalkozott, tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak is.
Életének három fókusza volt: Abony, a népköltészet és a színház. Rajongott a népköltészetért, gyűjtött is belőle a Kisfaludy Társaság megbízásából. Talán nem is tudtuk – én biztosan nem -, hogy a Kodály Zoltán Háry Jánosából ismert dalt – Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik – ő jegyezte le anno. A folklór szeretete és bizonyos drámai látásmód vitte a színházhoz, amelynek számos népszínművet írt az 1860-as évektől haláláig. Számos regényt és elbeszélést is köszönhetünk neki, melyek a tizenkilencedik és a huszadik század elején jóval ismertebbek voltak, mint manapság.
Fő művei: A fonó krónikája (elbeszélés gyűjtemény), Itt a szép Alföldön (elbeszélések), A sári bíró leánya (novella), Kenyér és becsület (regény), Az utolsó kurucvilág (regény), Észak csillaga (regény), Emlékek (novellák), A betyár kendője (népszínmű).
Kár, hogy szülőhelyén nem emlékeznek meg róla, igaz egy utca viseli a nevét. A város kulturális életében szerepet kaphatna igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése