Kedvenc filmem. Akárhányszor megnézhetem, a történet mindig magával ragad, elámulok tőle. Lehet, hogy más csöpögősnek ítéli meg - szerintem nem az. Nagyon emberi és mégis van benne valami misztikus.
Ahogy ezen a bejegyzésen gondolkoztam, elolvastam pár megjegyzést, hozzászólást a filmmel kapcsolatban, s szinte mindenki azt írja, hogy elsőre nagyon tetszett neki, majd pár év múlva, újra megnézve, már nem volt annyira érdekes. Nem kötötte le a figyelmüket. Én nem így vagyok vele...
William Parrish (sir Anthony Hopkins) a gazdag New York-i üzletember két lányával él egy hatalmas nagy villában. A hatvanötödik születésnapja alkalmából nagyobbik lánya, Allison (Marcia Gay Harden) az alkalomhoz méltó partit akar szervezni neki, ahol ott lesz az üzleti élet krémje. Az ünnepség előtt pár nappal, Parrish rosszul lesz, megérinti őt a Halál szele. Úgy érzi hallucinál, majd hamarosan beállít hozzá egy jóképű fiatalember bőrében a Halál (Brad Pitt), aki egyoldalú üzletet ajánl neki. Szeretné megtapasztalni milyen is az Élet, ezért arra kéri Parrish-t, hogy mutassa meg a hétköznapokat számára, cserébe perceket, órákat, napokat kap...
Nagy felfordulást okoz a Parrish család mindennapjaiban Joe Black megjelenése, aki úgy mutatkozik be mint William személyi tanácsadója. Közben Joe megismerkedik a fiatalabb Parrish lánnyal, Susannal (Claire Forlani), akibe rögtön szerelmes lesz.
Az élet ízét hamarosan megtapasztaló Halál, alias Joe Black órája véges, vissza kell térnie oda, ahová való. Annyira megszereti a lányt, hogy végül őt vinné magával, s nem az apját. Ám William felvilágosítja Joe-t, hogy akibe a lánya szerelmes, az csupán a fiatalember külseje, a valódi énjén nem ismeri. teljesen. Önző dolog lenne Joe részéről, ha magával ragadná a lányt. Végül belátja, hogy Élet és Halál egymás ellentétei... A parti után távozik William Parrish és Joe Black.
A történet vége "happy end": a lány visszakapja a jóképű fiatalembert, miközben tudja, elveszítette az apját. Kicsit szomorú az egész film, nem hiába filmdráma. Ne akkor nézzük meg, ha nagyon le vagyunk hangolódva, mert az biztos, hogy szomorúbbak leszük tőle.
Igazi szívbemarkolászós filmről van szó, a zenéjét is érdemes meghallgatni, mert egyszerűen libabőrös lesz tőle az ember...
Nekem nagyon tetszik.
Ahogy ezen a bejegyzésen gondolkoztam, elolvastam pár megjegyzést, hozzászólást a filmmel kapcsolatban, s szinte mindenki azt írja, hogy elsőre nagyon tetszett neki, majd pár év múlva, újra megnézve, már nem volt annyira érdekes. Nem kötötte le a figyelmüket. Én nem így vagyok vele...
William Parrish (sir Anthony Hopkins) a gazdag New York-i üzletember két lányával él egy hatalmas nagy villában. A hatvanötödik születésnapja alkalmából nagyobbik lánya, Allison (Marcia Gay Harden) az alkalomhoz méltó partit akar szervezni neki, ahol ott lesz az üzleti élet krémje. Az ünnepség előtt pár nappal, Parrish rosszul lesz, megérinti őt a Halál szele. Úgy érzi hallucinál, majd hamarosan beállít hozzá egy jóképű fiatalember bőrében a Halál (Brad Pitt), aki egyoldalú üzletet ajánl neki. Szeretné megtapasztalni milyen is az Élet, ezért arra kéri Parrish-t, hogy mutassa meg a hétköznapokat számára, cserébe perceket, órákat, napokat kap...
Nagy felfordulást okoz a Parrish család mindennapjaiban Joe Black megjelenése, aki úgy mutatkozik be mint William személyi tanácsadója. Közben Joe megismerkedik a fiatalabb Parrish lánnyal, Susannal (Claire Forlani), akibe rögtön szerelmes lesz.
Az élet ízét hamarosan megtapasztaló Halál, alias Joe Black órája véges, vissza kell térnie oda, ahová való. Annyira megszereti a lányt, hogy végül őt vinné magával, s nem az apját. Ám William felvilágosítja Joe-t, hogy akibe a lánya szerelmes, az csupán a fiatalember külseje, a valódi énjén nem ismeri. teljesen. Önző dolog lenne Joe részéről, ha magával ragadná a lányt. Végül belátja, hogy Élet és Halál egymás ellentétei... A parti után távozik William Parrish és Joe Black.
A történet vége "happy end": a lány visszakapja a jóképű fiatalembert, miközben tudja, elveszítette az apját. Kicsit szomorú az egész film, nem hiába filmdráma. Ne akkor nézzük meg, ha nagyon le vagyunk hangolódva, mert az biztos, hogy szomorúbbak leszük tőle.
Igazi szívbemarkolászós filmről van szó, a zenéjét is érdemes meghallgatni, mert egyszerűen libabőrös lesz tőle az ember...
Nekem nagyon tetszik.
A helyesírással még gondok vannak!
VálaszTörlésNekem is pont ez a véleményem.
VálaszTörlés