Azon gondolkoztam, hogy éppen ideje lenne már a következő sorozatbemutatómhoz, és szerény véleményem szerint mi másról is írhatnék most, mint személyes kedvencemről, a Star Trek: Deep Space Nine-ról. A harmadik élőszereplős Star Trek-sorozatról van szó, amely 1993-1999 között futott, és az első olyan Star Trek-sorozat volt, amely mindig egy másik Star Trekkel párhuzamosan futott a tévé műsorán, sajnálatos módon ez azonban az örök másodhegedűsi szerepet hozta neki, pedig a Deep Space Nine és a Voyager (1995-2001) párharcából szerintem az e sorokban bemutatásra kerülő sorozat kerül ki győztesen, mind karakterek, mind történetek szempontjábólA Deep Space Nine űrállomás története az első olyan Star Trek volt, amely nem egy, a galaxis felfedezésére induló csillaghajó kalandjait mesélte el, hanem egy nagyon is statikus helyszínt választott magának. Az űrállomás a Föderáció határán fekszik, ahol a békés Bajor bolygó nemrég szabadult fel az űrbéli nácikra hajazó kardassziai megszállók uralma alól, és a kivonuló csapatok által magára hagyott régi ércfeldolgozó állomás használati jogát az immáron független bolygó a Föderáció Csillagflottájára bízta. Hamarosan kiderül, hogy a csillagrendszerben egy, a galaxis túloldalára vezető féregjárat is található, így az állomás hamarosan fontos kereskedelmi csomóponttá - és csillagközi politikai ütközőtérré válik. A határvidék sokkal civilizálatlanabb hely, mint a Föderáció utopisztikus, paradicsomi középpontja. Itt különböző fajok háborúskodnak egymással, virágzik a fekete kereskedelem, és az agresszív kardassziaiak is folyamatosan próbálják bővíteni befolyásukat. A Bajor bolygót újjá kell építeni, és a törékeny békét szinte minden oldalról veszélyezteti valami. A dolgot csak még tovább nehezíti, amikor a féregjáraton keresztül egy új idegen fenyegetés érkezik az emberek földjére, alakváltó idegenek népe, akik minden "szilárdat", aki nem képes változtatni az alakját, és ezért primitív és szűklátókörű, rabigába hajtani - beleértve az embereket is.
A Deep Space Nine összetett, kidolgozott karakterei és történetei miatt ismert, a későbbi évadok háborús történetszálainak monumentális csatajelenetei az első ilyen jellegű összeállítások a Star Trek-ben. Ami a legmegkapóbb a sorozatban, az az állomás és környékének sötétebb és barátságtalanabb légköre, mely annyira különbözik az ekkor már paradicsomi Földtől és annak olyan képviselőitől, mint például az Enterprise csillaghajó. A bolygóról bolygóra haladó csillaghajó helyett egy egy helyben álló űrállomást kapunk, amely miatt a sorozat nem újabb bolygókat és fajokat látogat meg a történetmeséléshez, hanem azokat hozza az űrállomásra. Épp ez sokkal nagyobb lehetőséget adott a Deep Space Nine-nak arra, hogy elhagyja az epizodikus szerkezetet, és több epizódon keresztül átívelő történetszálakat meséljen, olyan témákat érintve a Star Trek-ben eddig még példátlan mélységben, mint a politika, a háború, a rasszizmus, a szexualitás vagy a vallás: a bajoriak rendkívül vallásos nép, fizikailag létező és közvetlenül beavatkozó istenekkel, és gyakori összetűzésbe keverednek az emberi tudósokkal, akik az ő Prófétáikat pusztán a féregjárat lakóinak tartják.
A karakterek sokkal kidolgozottabbak, mint a Star Trekben valaha is, és ez nem csak a főszereplőkre igaz, hanem a népes mellékszereplői stábra is. Sok vendégszereplő is elnyerte annyira a nézők tetszését, hogy visszatérő karakter legyen belőle. Olyan ikonikus karakterek születtek ebben a sorozatban, mint Garak, a kardassziai szabó (és száműzött szuperkém); Gul Dukat, a Bajor korábbi megszállója, a sorozat legfőbb manipulátora és főgonosza, Weyoun, az alakváltók klónozott szolgája, az inváziós hadsereg vezetője, és álnok szóvivője; vagy Winn Adami, az elképesztően kétszínű és hataloméhes bajori vallási vezető. A sok karakter rengetegszer kerül összetűzésbe, konfliktusba, amelyek a sorozat számos emlékezetes epizódjának alapját adják.
Néhány szót a főszereplőkről is ejtenék:
Benjamin Lafayette Sisko kapitány (Avery Brooks): az özvegy tiszt fiával együtt érkezik az űrállomásra, egy olyan feladatot bíztak rá, amelyet eleinte nem akar elvállalni. Végül mégis úgy dönt, hogy marad, ám arra nem számít, hogy a bajoriak a megváltójukat (a Próféták Kiválasztottját) látják majd benne, és vallási ikonná válik, amely szerepe Csillagflotta-tiszt létével gyakran összeegyeztethetetlennek minősül. Szakács apjától, a mindig zsémbes Joseph-től kitanulta a mesterség csínját-bínját és a tisztikarnak is gyakran rendez bőséges vacsorát. Hatalmas szeretettel neveli fiát, Jake-t, akinek jobb apja nem is lehetne.
Kira Nerys őrnagy (Nana Visitor): az állomás bajori tulajdonosait képviseli annak elsőtisztjeként. Fontos tagja volt annak a terroristacsapatnak, amelynek végül sikerült a kardassziaiakat kiüldözni a Bajorról, és ezalatt az idő alatt számos megkérdőjelezhető dolgot tett a szabadságért. A nélkülözés évei alatt ingerlékeny, temperamentumos nővé vált, aki kifejezetten ellenzi, hogy az emberek vegyék át az állomást, egyik megszálló a másik után, de később megkedveli a legénységet, és egy hű barátra is talál a már az előző rendszerben is itt dolgozó Odo személyében.
Odo felügyelő (Rene Auberjonois): az állomás alakváltó biztonsági főtisztjét a féregjárat környéki aszteroidamezőben találták meg, és sokáig azt sem tudták, hogy élőlény, amelyre teljesen véletlenül jöttek rá. Örök kívülállóként tekint magára, aki nem képes és gyakran nem is akar beilleszkedni a furcsa szokásokkal, életmóddal és humorral rendelkező "szilárdak" közé, ez kiegészülve fajának ösztönös vágyával a rendteremtésre tökéletes rendőrré teszi. Gyakran bánatos azért, hogy hiányzik a népe, akiket sohasem ismert, aztán azért, mert az immáron megtalált népe hadat üzent a Föderációnak, és persze azért, mert minden, a "szilárdakkal" szembeni ellenérzése ellenére egy humanoid nőbe, Kira őrnagyba szerelmes reménytelenül. Napjait csak a gyakran a szabályokat kijátszó Quark ügyleteinek leleplezése édesíti meg.
Jadzia Dax hadnagy (Terry Farrell): Sisko kapitány legjobb barátja egy másik fajjal szimbiózisban élő trill nép fiatal, és meglehetősen csinos tagja. A kukac a gyomrában, Dax, egy hosszú életű létforma, aki személyiségét és emlékeit megosztja Jadziával, aki így háromszáz évnyi tapasztalattal, és az előző gazdatest, Sisko mentora, egy vén kujon személyiségével gazdagodik. Dax kifejezetten élvezi, hogy újra női testben lehet, és kissé érthetetlen, hogy jut ideje munkára annyi buli és szerencsejáték között. Rengeteg tapasztalata brilliáns kutatótisztté és később tiszteletbeli klingonná (a galaxis leghíresebb harcos népe) teszi. Később egy klingonnal, Worffal házasodik össze, udvarlói, Bashir doktor és Quark legnagyobb bánatára.
Ezri Dax hadnagy (Nicole de Boer): Sajnos senki sem örökéletű, ez Jadzia esetében is így van. Amikor a hatodik évad végén gyilkosság áldozatává válik, a sokkal erősebb Dax túléli, és hazaszállítják anyabolygójára, hogy új gazdatestet kapjon. Azonban a hajón kiderül, hogy haldoklik, és ezért az ott lévő egyetlen trill, a felkészületlen és tapasztalatlan Ezri Tigan testébe ültetik bele, aki a rengeteg új emléktől és személyiségjegytől egy kissé becsavarodik. Na jó, nem kissé, nagyon. És mi több, pszichológus. Nagyon nehezen tudja megszokni új környezetét, de barátai segítségével idővel megszokja új önmagát és letelepedik az állomáson.
Julian Subatoi Bashir hadnagy (Siddig El Fadil): ambiciózus, tapasztalatlan, naiv, brilliáns és genetikailag felturbózott ifjú doktorunk a kihívást keresve érkezett a határvidékre, azonban hamar megtapasztalja, hogy az élet több, mint kihívások megoldása és rejtélyek kibogozása, amikor a különböző csaták és bűnesetek áldozatai futószalagon kezdenek érkezni hozzá. A rejgélyek kibogozását meghagyja szabadidejére, amikor James Bond-osat játszik a holofedélzeten. Elválaszthatatlan barátok a főgépész O'Briennel, és szoros kötelékek fűzik a titokzatos szabóhoz, Garakhoz is.
Miles Edward O'Brien főnök (Colm Meaney): a Star Trek: Az Új Nemzedék transzporterkezelője itt főszereplővé vált az állomás főgépészének posztján. Zsémbes feleségével, Keikóval, és tündéri kislányával, Mollyval együtt költöztek át az Enterprise-ról, és O'Brien idegeit hamar kikezdték az állomás kibogozhatatlan és állandóan elromló alkatrészei. Az ő alkatrészei is gyakran elromolnak, állandó kisebb-nagyobb sérülései mellett azonban az őt ért mindenféle lelki traumák, mint a gyilkosságért elítélés, az időutazás, az agyába ültetett húsz évnyi börtönbüntetés-emlék a különböző családi gondok már-már legendásak a sorozatban. Amikor épp nem szenved vagy lesérül, sörözget vagy darts-ozik legjobb barátjával, Bashir doktorral.
Worf parancsnokhelyettes (Michael Dorn): szintén az Új Nemzedékből érkezett régi ismerősünk az elárvult és száműzetésben élő klingon harcos. Karaktere nem sokat változott az új sorozatban sem, ő a száműzött, aki klingonabb a klingonnál, a legénység nagydarab és nem sok humorérzékkel rendelkező harcos tagja, aki az új, karakterközelibb szerepben összekötő tisztként és minden klingon ügy szakértőjeként működik. Jadzia, a tiszteletbeli klingon elbűvöli és egymásba szeretnek, bár konzervatív értékrendjét nehezen tudja összeegyeztetni a nő hedonizmusával. Kívülállóként jól megértik egymást Odóval, még ha a rendfenntartásról való nézeteik eltérései gyakori vita tárgyát képezik is.
Quark (Armin Shimerman): a ferengi kocsmáros egyfajta csillagközi Dagobert bácsi, fukar és kapzsi, akár csak összes fajtársa. Népének a közgazdaságtan a vallása, és Quark mindent megtesz a profit érdekében, ez alatt persze nem csak az ital vizezését értjük. Pornográfia, szeszcsempészet, fegyverkereskedelem, semmi sem áll tőle távol, rengeteg munkát adva Odo felügyelőnek. Öccse, Rom, és unokaöccse, Nog, gyakran összekülönböznek vele, hiszen rájuk nagyban hatottak a Föderáció utopisztikus eszméi, akárcsak anyjára, aki véletlenül éppen a ferengik vezetőjének, a Nagy Nagusnak a szeretője és ő irányítja a háttérből az egész népet, amely Quarknak számos álmatlan éjszakát okoz, amikor népe egész életmódja néhány év alatt a szeme láttára dől dugába.
Jake Sisko (Cirroc Lofton): Sisko kapitány egy szem fia sajnos gyakran hiányzik az epizódokból, hiszen a háború és politika sújtotta történetekbe nehezen lehet egy tinédzsert besűríteni, de apjával közös jelenetei a sorozat sok szép pillanatát adják, akár a csajozásban tett első, ingatag lépéseiről van szó, akár arról a döntésről, hogy a háború sújtotta állomáson marad, amelyet a föderációs helyőrsége feladni készül. Bármi fontos feladat van, mindig lelkesen részt vesz benne, és még az apjának is szerez egy új barátnőt. Ha viszont épp lustálkodni van kedve, akkor a ferengi Noggal tart, akivel az állomás promenádján támasztják a korlátot, és csak bámulnak, mint borjú az újkapura.
Már így is úgy érzem, hogy túlszaladtam az olvasható hosszúság korlátaink, ezt nézzék el ismét nekem. A Deep Space Nine egy olyan sorozat, amelyről nem lehet röviden beszélni. Hét évadja alatt számtalan esemény, számtalan látványos kaland került a tévéképernyőkre, és ez egy olyan univerzum, ahol minden eseménynek következményei vannak. Az egyes történetszálak néha annyira összefüggnek egymással, hogy elég két-három epizódot kihagyni a sorozatból ahhoz, hogy elveszítsük a fonalat, de nem szabad hagyni, hogy ez elvegye a kedvünk a történetek megnézésétől. A Deep Space Nine univerzuma elképesztően mély, kidolgozott és szerteágazó, szeretni (és néha gyűlölni) való karakterekkel, sok drámával, majdnem ugyanannyi látványos csatával, néha humorral (és az utolsó két évadban jazz-zel) megspékelve. Bátran ajánlom bárkinek, aki a könnyed, sekélyes sorozatok helyett valami tartalmasabbra és velősebbre vágyik.
Hős legénységünk
A Kilences Űrállomás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése