Gogol főművének első része 1841-ben készült el, s az író sokáig küszködött a folytatással, de amit megírt, azt elégette, majd idegei felmondták a szolgálatot, s utolsó éveiben a vallásos útkeresés foglalta le egész személyiségét.
A főhős Csicsikovnak az a zseniális ötlet jutott eszébe, hogy halott jobbágyokat fog felvásárolni, melyek még nem szerepelnek a revíziós listán. Potom összegekért kívánja nyélbe ütni az üzletet, aztán jól meggazdagszik, egyelőre csak papíron. De aki papíron már gazdag, könnyedén lehet még gazdagabb.
Ezzel a tervvel a fejében indul útnak a nagy Oroszország távoli helyeire, ahol földesúrtól földesúrig járkál, s próbálja nyélbe ütni a jobbágy felvásárlás projektet. Furcsábbnál furcsább emberekkel találkozik, akik mindannyian saját elmaradottságuk, tudatlanságuk, előítéleteik, ravaszkodásaik, bűneik foglyai.
A mű tulajdonképpen egy hiteles korrajz, paródia, amely bemutatja az akkori állapotokat. A cím pedig többértelmű: egyrészt utal a halott jobbágyokra, másrészt az emberek elmaradottságára, harmadrészt pedig a főhős bukására, bűnös lelkére.
Gogol bemutatja a korrupciót, mely áthatja a hivatali életet, s a közéletet (! - mily ismerős), s a végén az is kiderül, hogy a főbűnös mindig megússza a büntetését, míg az, aki csak a kisebb bűnt követi el - lásd hivatalnokok - azzal, hogy segíti a bűnösöket, keményen megfizet jóhiszeműségéért.
"A gazda nem unatkozhat, nincs rá ideje. Az ő életében nincs egy csöppnyi üresség sem, minden perce tele van zsúfolva. Hányféle dolga van! s milyen dolga! Az ő foglalkozása igazán lélekemelő. Annyi bizonyos, hogy a földet művelő ember együtt halad a természettel, az évszakokkal, részese és társa mindennek, ami a teremtésben végbemegy. Figyelje csak meg egy kerek év munkáját. Még be sem köszönt a tavasz, már minden és mindenki felkészülten várja a jöttét: előkészítjük a vetőmagokat, kiválogatjuk és megmérjük a gabonát a csűrökben, szárítókban, betanítjuk az új munkásokat. ... Aztán egyszerre csak megtörik a jég, megindulnak a folyók, majd egészen felszárad és megrepedezik a föld, a veteményesekben és a kertekben már dolgoznak az ásók, a földeken meg az ekék meg a boronák, ültetnek, vetnek. Érti mi ez? Csekélység ! A jövő aratását vetik ! Az egész föld áldását vetik! Milliók táplálékát vetik ! Azután jön a nyár...A kaszálás a réteken. Aztán hirtelen itt az aratás, aratják a rozsot, búzát, az árpát, a zabot. Mindenütt úgy ég a munka, egyetlen percet sem szabad vesztegetni, ha húsz szeme volna az embernek, bőven akadna mindnek néznivalója.
...S ha meggondolom, hogy mi célja mind e munkának, és látom, hogy körös-körül minden gyarapodik, sokasodik, gyümölcsöt hoz, jövedelmet hajt, akkor olyan érzés fog el, hogy azt ki se lehet mondani. És nem azért ám, mert több lesz a pénzem, hanem mert - pénz ide, pénz oda - mindez az én két kezem munkája, látom, hogy mindezt én hoztam létre, én vagyok a teremtője, és mindenre én árasztok bőséget és áldást, mint valami varázsló. Hát hol találna nekem ehhez hasonló gyönyörűséget?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése