A film 1950-ben készült, és fekete-fehér. Ezt azért emelem ki külön, mert amikor a Tizedes meg a többiek-et néztem, és csalogattam hozzá a húszéves fiamat, nagyon fancsali képet vágott, mert nem színes. Felvilágosítottam, hogy már a kamaszkor küszöbén álltam, amikor először vásároltunk színes tv-t, és a legtöbb filmet, műsort így néztük.
Visszatérve a filmhez:
A nyitójelenetben egy fiatalember holtteste lebeg egy úszómedencében, a testében négy golyó, és az ő hangja meséli el azokat az eseményeket, amelyek ehhez az akaratlan fürdőzéshez vezettek. Joe Gillis munkanélküli forgatókönyvíró hitelezői elől menekülve egy lakatlannak tűnő villában keres menedéket. Rövidesen kiderül, hogy a ház lakott Norma Desmond, egy hajdanvolt némafilm-sztár személyében. A nő kissé furának tűnik, éppen a majmának rendez temetést. De nemcsak ő furcsa, hanem a szolgája, vagy titkára, mindenese, nem lehet tudni igazán, ki ez a férfi. A nő állást ajánl a fiatalembernek, az ő általa írt forgatókönyvet kéne végleges formába önteni. Joe elfogadja az ajánlatot, jobb választása nem lévén. Lassan megismeri a nőt, aki egy igazi vérszívó vámpír, aki a nagy visszatérésről álmodozik, a múltban él, és képtelen szembenézni az idő múlásával. Ezt a komornyik viselkedése is erősíti, - mellesleg a nő kedvenc rendezője és első férje volt- ő írja és küldi a "rajongók" nevében a töméntelen mennyiségű levelet. Joe-ra szépen-lassan rátelepszik a nő, elhalmozza mindennel, ruhákkal, ajándékokkal, stb . Már szabadulni szeretne, de minden lépését figyelik. Végül mégis kiszökik, és egy kedves lánnyal nekifognak megírni egy jó kis forgatókönyvet. Norma nem képes elviselni ezt, és amikor Joe el akar menni, pisztolyt ránt.
Arra gondoltam közben, hogy színesben nem is lett volna ilyen jó, mert ez a sötét, fekete-fehér világ csak pluszt adott a színésznő őrültségéhez. A női főszerepet Gloria Swanson játssza, az arcán mintha maszk lenne, a mimikája, a gesztusai mind-mind a némafilmek világát idézik, kicsit groteszk, eltúlzott. Jó film volt, izgalmas és feszültségkeltő.
Gloria Swanson igazi némafilm-sztár volt, sokat dolgozott a kor egyik leghíresebb rendezőjével Cecil B. DeMillével, aki ebben a filmben is feltűnik.
Rengeteg románcban nyújtott érzelmes alakítást, és ezekkel a filmekkel belépett a sztárok közé. A bulvársajtó minden lépését követte, és a közönséget nemcsak az alakításai, hanem a ruhatára is nagyon érdekelte, Swanson pedig minden elkövetett, hogy ezt az érdeklődést fenntartsa, igazi extravagáns ruhakölteményeket hordott, tollakkal, gyöngyökkel, ékszerekkel díszítve.
1934-ben aztán hanyatlásnak indult a karrierje, és egyre kevesebbet szerepelt. Az Alkony sugárút lehetőséget adott neki a visszatérésre, Oscarra is jelölték. Élt 1899-1983-ig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése