A történet főszereplője Paul Copeland megyei főügyész, akinek múltja súlyos eseményekkel és titkokkal terhes. Húsz évvel ezelőtt egy nyári táborban megygyilkoltak négy fiatalt, köztük Cope nővérét. A dolgot súlyosbítja, hogy ő volt azon az éjszakán a felügyelő, de elhagyta az őrhelyét egy lány miatt, akivel kiszöktek az erdőbe megejteni egy romantikus légyottot. Csak két fiatal holtteste került elő, a nővéréé és egy másik fiúé nem. A bűncselekmény után Cope családja széthullott, anyja elhagyta őket, az apja pedig hosszú éveken át kijárt az erdőbe, és őrült módjára ásott. A jelenben Cope egyedül neveli hatéves kislányát, miután a felesége rákban meghalt, és egy jelentős ügyön dolgozik. Váratlanul felkeresi őt két nyomozó, és egy holttestet mutanak neki, akivel egy pisztolylövés végzett. Az eset felkavarja őt, újra előjön a múlt, mert a halott férfiban azt a fiút véli felismerni, akinek annak idején nem találták meg a testét, így felébred benne a remény, hogy a nővére is életben lehet.
Eközben megismerjük Lucyt, akivel azt a bizonyos estét töltötte, s akiből időközben egyetemi tanár lett, és élete nagy részét kimeríti a saját démonaival folytatott küzdelem. Házi dolgozatot kér névtelenül a diákjaitól, és rémülten olvassa az egyiket, ami a húsz évvel ezelőtti éjszakát meséli el, úgy ahogy arról csak ő és Cope tudhattak. Úgy dönt, hogy hosszú idő után újra felveszi Cope-pal a kapcsolatot, és innentől együtt folytatják a nyomozást. Egyre újabb és újabb titkok kerülnek napvilágra, még Cope családjának múltjából is, előkerülnek új bizonyítékok, és megdöbbentő leletek az erdőből. Valaki mindeközben nem nagyon akarja, hogy megbolygassák a múltat, és igyekszik megnehezíteni a dolgukat. A végén persze mindenre fény derül, és a meglepetés az, hogy nem mindig van meglepetés.
Mielőtt nekifogtam a könyvnek, olvastam róla pár kritikát, mindegyik szuperlatívuszokban beszélt róla. Nos, tényleg fordulatos, és vannak benne meghökkentő események, a főszereplő is a kellő mértékben szimpatikus, a cselekmény pörög, felkavar többféle érzelmet, de nálam a John Sanford féle Davenport regényeket eddig még egy krimiíró könyve sem verte meg. Na, az krimi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése