Weöres Sándor: Halottak holdja

Álmomban szürke, redős szobákban,
volt otthonunkban bolyongva jártam,
anyám és apám nyomát kerestem
falbontó indák között az árnyban.


Most szemnek lassan és szívnek gyorsan
apad és árad a Hold az égen,
konok forgását az örök multból
bámulom és már meghaltam régen.


Halottak égi, forgó virága,
tört otthonunkra hajolsz örökké,
hervadni látlak s már kivirultál,
virulni látlak s nem vagyok többé.