A helyszín egy átlagos amerikai kisváros, az időpont a hatvanas évek eleje. Itt él, és dolgozik Ethan Hawley, egy jónevű, befolyásos, ámde időközben elszegényedett család sarja. Tulajdonképpen elégedett lehetne az életével, szerető családja van, feleség, két gyerek, szép háza, rendes munkája. Mégsem hagyja valami nyugodni, hiszen a bolt ahol dolgozik, valaha az övék volt, most egy olasz bevándorlóé ahol ő csak egy szatócssegéd. Berobban az életükbe felesége barátnője, akit Ethan boszorkánysággal vádol meg, nem egészen alaptalanul, mert valójában a nő az aki elindítja a lavinát azzal, hogy kártyából nagy jövőt, mesés gazdagságot jósol Ethannek. A férfiban feltámad a vágy, hogy változtasson a helyzetén, és felhagyva addigi jámbor és becsületes életvitelével elinduljon a gazemberré válás útján. Kemény társadalomkritika ez a könyv, hiszen ebben a kisvárosban mindenki ismeri a "dörgést",még a saját tizenéves fia sem riad vissza attól, hogy plágiumot felhasználva megnyerjen egy fogalmazási versenyt. Szinte megvetik a szegénységet, szemet hunynak az elöljárók tisztességtelensége fölött, hiszen olyan hosszú ideje csinálják már a visszaéléseket, hogy mindenki természetes dolognak veszi. Ethan tehát sutba dobja addigi skrupulusait, és pénzügyi manőverekbe kezd, felhasználva felesége kicsike örökségét, kihasználja barátja gyengeségét, felhasznál minden fél füllel hallott információt, és végül a számításai bejönnek. Amikor ölébe hullik a jutalom, mégis bukott ember, mert erkölcsileg öngyilkosságot követett el, amikor átgázolt a barátján, és elárulta a munkaadóját. Ítélet arról a társadalomról, amelyikben a meggazdagodás a leghőbb álom. Minél könnyebb, annál jobb, mert a végén már úgysem kérdi senki vajon hogyan jutottál a vagyonodhoz, ahol a cél szentesíti az eszközt.
Szinte drukkoltam Ethannek, hogy ne tegye meg amit kitervelt, de hát ez egy naív idea volt a részemről, túl nagy volt rajta a nyomás, nem is cselekedhetett volna másként. De így: sajnáltam, hogy csak becstelenség árán tudott boldogulni.
2009. október 12., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Irattár
-
►
2011
(41)
- ► szeptember (2)
-
►
2010
(143)
- ► szeptember (10)
-
▼
2009
(272)
-
▼
október
(36)
- Donjon [donzson]
- Kazinczy Ferenc 250
- Válfaj
- Weöres Sándor: Halottak holdja
- Madonna - Celebration
- Leonard Cohen - Take This Waltz
- Képeslapok a múltból
- Országkép
- Ezerkilencszázötvenhat október huszonharmadika ...
- Balassi Bálint
- Kedvencünk: Meryl Streep
- Julie & Julia
- Mesék, melyeken felnőttem - Szupernagyi
- Arany János: Még egy
- Röyksopp
- I wanna be loved by you - Marilyn Monroe
- Sally Grindley: Kiloccsant víz
- Vents d'Est-Keleti szél
- Keleti szél
- Rímjátékok Kosztolányi Dezső tollából
- Mesék, melyeken felnőttem - Hupikék törpikék
- Norah Jones
- Cipelnünk kell a terhet
- Jeff Abbott: Sokk
- John Steinbeck: Rosszkedvünk tele
- József Attila: Kertész leszek
- Mesék, melyeken felnőttem - Süsü a sárkány
- Daloskönyv 5.
- Szállj velem !
- Miqueu Montanaro és a Vents d'Est az A38 hajón
- Csak úgy lapozgattam...
- A sorssal ne küzdj
- Éj a kopár hegyen
- Egy kiállítás képei
- Lipityánka
- Sherman Alexie: Menekülés
- ► szeptember (21)
-
▼
október
(36)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése