Szerda este, metsző szél, hideg eső. Bent a hajó gyomrában kellemes meleg, vakító reflektorok, és elég kevés ember. Kamerák mindenütt, rövidesen kiderül, filmet forgatnak. Hamarosan megjelenik egy köpcös pofa, borzas ősz hajjal, és tört magyarsággal köszönti a nézőket. Miqueu Montanaro az , az
európai szabadzenélés vándora. Zenéjének a provanszáli muzsika adja az alaphangot, és ezt ötvözi különböző elemekkel: jazz, kortárs, középkori, improvizatív, klasszikus és helyenként hip-hop motívumokat lehet benne felfedezni. A Keleti szél nevű formációnak régebben a Ghymes együttes, ma már csak annak néhány volt tagja, és a magyarországi Vujicsics zenekar az egyik résztvevője. Zenei sokszínűségét és földrajzi eredetét (magyar, szerb, szlovák, horvát, mediterrán) tekintve a maga nemében igen kivételes.
Lassan megtelik a színpad a zenészekkel, rengetegen vannak. Aki miatt itt vagyunk, Pukkai Attila, a cimbalmos. A legtöbb dal olyan, mintha egy kis francia sanzonból indulna, egyszerű kis mélabús dallam, aztán bekapcsolódik a többi hangszer, és megnyílik a zene, határtalanná válik. Elmosódnak stílusok, irányzatok, egyetlen dolog marad, a ZENE. A zene, ami elfeledtetett mindent, megszűnt minden baj, gond, és azt éreztem, élni mégis jó, hiszen ez a világ szép. Eltűntek a határok, az előítéletek. Virtuóz zenészek, magával ragadó egyéniségek, és egy csomó ismeretlen hangszer, plusz némi performance. Az egyik szám alatt Nagy Niké(Montanaro felesége) egy nagy vászonra pacsmagolt, valamint egy japán fiú adott elő egy pantomimnek tűnő elektromos rángatózást. Érdekes, hogy ez a stílusú zene egy szűk rétegnek mekkora örömöt tud okozni, engem is magával tudott ragadni, a többség pedig nem is hallott ilyesmiről! Bevallom, elfogult vagyok, de Attila játéka ma is lenyűgözött, de ledöbbentett Baltazar Montanaro (Miquéu fia) hegedűjátéka is, aki állítólag csak néhány éve hegedül! Külön kiemelném a három énekesnőt, három különböző hang, amikor együtt énekeltek, az lenyűgöző volt!
Attila, jól éreztük magunkat, hamarosan szeretnénk egy Régimese koncertre menni!
2009. október 17., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Irattár
-
►
2011
(41)
- ► szeptember (2)
-
►
2010
(143)
- ► szeptember (10)
-
▼
2009
(272)
-
▼
október
(36)
- Donjon [donzson]
- Kazinczy Ferenc 250
- Válfaj
- Weöres Sándor: Halottak holdja
- Madonna - Celebration
- Leonard Cohen - Take This Waltz
- Képeslapok a múltból
- Országkép
- Ezerkilencszázötvenhat október huszonharmadika ...
- Balassi Bálint
- Kedvencünk: Meryl Streep
- Julie & Julia
- Mesék, melyeken felnőttem - Szupernagyi
- Arany János: Még egy
- Röyksopp
- I wanna be loved by you - Marilyn Monroe
- Sally Grindley: Kiloccsant víz
- Vents d'Est-Keleti szél
- Keleti szél
- Rímjátékok Kosztolányi Dezső tollából
- Mesék, melyeken felnőttem - Hupikék törpikék
- Norah Jones
- Cipelnünk kell a terhet
- Jeff Abbott: Sokk
- John Steinbeck: Rosszkedvünk tele
- József Attila: Kertész leszek
- Mesék, melyeken felnőttem - Süsü a sárkány
- Daloskönyv 5.
- Szállj velem !
- Miqueu Montanaro és a Vents d'Est az A38 hajón
- Csak úgy lapozgattam...
- A sorssal ne küzdj
- Éj a kopár hegyen
- Egy kiállítás képei
- Lipityánka
- Sherman Alexie: Menekülés
- ► szeptember (21)
-
▼
október
(36)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése