2009. október 17., szombat

Vents d'Est-Keleti szél

Szerda este, metsző szél, hideg eső. Bent a hajó gyomrában kellemes meleg, vakító reflektorok, és elég kevés ember. Kamerák mindenütt, rövidesen kiderül, filmet forgatnak. Hamarosan megjelenik egy köpcös pofa, borzas ősz hajjal, és tört magyarsággal köszönti a nézőket. Miqueu Montanaro az , az
európai szabadzenélés vándora. Zenéjének a provanszáli muzsika adja az alaphangot, és ezt ötvözi különböző elemekkel: jazz, kortárs, középkori, improvizatív, klasszikus és helyenként hip-hop motívumokat lehet benne felfedezni. A Keleti szél nevű formációnak régebben a Ghymes együttes, ma már csak annak néhány volt tagja, és a magyarországi Vujicsics zenekar az egyik résztvevője. Zenei sokszínűségét és földrajzi eredetét (magyar, szerb, szlovák, horvát, mediterrán) tekintve a maga nemében igen kivételes.
Lassan megtelik a színpad a zenészekkel, rengetegen vannak. Aki miatt itt vagyunk, Pukkai Attila, a cimbalmos. A legtöbb dal olyan, mintha egy kis francia sanzonból indulna, egyszerű kis mélabús dallam, aztán bekapcsolódik a többi hangszer, és megnyílik a zene, határtalanná válik. Elmosódnak stílusok, irányzatok, egyetlen dolog marad, a ZENE. A zene, ami elfeledtetett mindent, megszűnt minden baj, gond, és azt éreztem, élni mégis jó, hiszen ez a világ szép. Eltűntek a határok, az előítéletek. Virtuóz zenészek, magával ragadó egyéniségek, és egy csomó ismeretlen hangszer, plusz némi performance. Az egyik szám alatt Nagy Niké(Montanaro felesége) egy nagy vászonra pacsmagolt, valamint egy japán fiú adott elő egy pantomimnek tűnő elektromos rángatózást. Érdekes, hogy ez a stílusú zene egy szűk rétegnek mekkora örömöt tud okozni, engem is magával tudott ragadni, a többség pedig nem is hallott ilyesmiről! Bevallom, elfogult vagyok, de Attila játéka ma is lenyűgözött, de ledöbbentett Baltazar Montanaro (Miquéu fia) hegedűjátéka is, aki állítólag csak néhány éve hegedül! Külön kiemelném a három énekesnőt, három különböző hang, amikor együtt énekeltek, az lenyűgöző volt!
Attila, jól éreztük magunkat, hamarosan szeretnénk egy Régimese koncertre menni!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Irattár

Az olvasóközönség