Sherman Alexie: Menekülés

A fülszöveg: "A Menekülés egyszerre mulatságos és tragikus portréja egy elárvult indián tinédzser fiúnak, aki nevelőszülőktől nevelőszülőkhöz vándorol, de egyre kevésbé képes és hajlandó kommunikálni velük és a környezettel. Mondhatnánk, hogy az identitását keresi, de inkább a teljes társadalmi kitaszítottságból kutatja a kiutat: anyja ír--amerikai volt, hatéves korában elvesztette, indián apja már a születésekor lelépett. Egyszer egy angyali külsejű, nála két évvel idősebb, rengeteget olvasott fehér fiúval együtt viszik be a rendőrök, s ez az anarchista gyerek később pisztolyt ad a kezébe, arra biztatva, hajtsa végre a végső, legnagyobb tiltakozást: menjen be egy bankba, és lőjön mindenkire, aki mozog. Ragyásképű (így hívják hősünket) bemegy a bankba, nézi az embereket, előhúzza a pisztolyát, és katatóniába esik. Aztán a biztonsági őr tarkón lövi – és innentől kezdődnek csak igazán az ifjú indián kalandozásai múltban, képzelt jelenben és jövőben..."
Fura egy történet, az biztos. A fiú más és más testben tér magához, de az időben is utazik. Egyszer egy fehér FBI ügynökként tér magához, akinek le kell lőnie egy már halott indiánt, máskor egy XIX. századi indiántáborban, ahol éppen nagy csatára készülnek. Ide- oda ugrál térben és időben, végignéz, végigszenved rengeteg értelmetlen halált, látja a világ negatív oldalát, árulást, hazugságot, csalást, eközben egyre jobban megismeri önmagát, választ kap néhány fontos kérdésre.
A vége happy enddel végződik, a srác valamelyest lenyugodva befogadó családra talál egy ismerős rendőr és testvére személyében. Tán nem számít spoilerezésnek, ha elmondom: a banki lövöldözés csak a fiú fejében történt meg. Ahogy az egész cselekmény. Elgondolkodtató könyv.
Ragyásképű ezt mondta magáról: "Csak üres égbolt vagyok, egy emberi napfogyatkozás..."